Anyukám biztatott, vezessen még valaki a családban, ne csak ő. Elmúlt negyven, mire lett autója: azóta is imádja a lehetőséget, hogy bármikor bepattan a kocsiba, és oda megy, ahova akar. Nagy csatákat kellett vívnia ezért a "kiváltságért" harmincöt évvel ezelőtt, senki másnak nem volt jogosítványa a családban, és akadt olyan közeli rokon, aki folyton azzal riogatta, meg fog ölni valakit, vagy saját maga hal bele ebbe a passzióba. Ha mások nem is ellenkeztek, nem igazán támogatta senki az ötletet, de szerencsére anyám elég konok meg bátor ahhoz, hogy menjen a maga feje után, úgyhogy belevágott a nagy kalandba. És mert ő annyit kapott az autózástól, szerette volna, ha én is mielőbb önállósodom ebben a tekintetben is. Az Instagram leszámol a kamuzó tinikkel. Le is vizsgáztam (második próbálkozásra, a KRESZ-ből meg elsőre), nem voltam született tehetség, de nagyon ügyetlen sem. A tanfolyamról nincsenek különösebben rossz élményeim, rendes volt az oktatóm és a vizsgabiztos(ok) is. Trauma tehát nem ért mazsola koromban, amire foghatnám, na, biztos ezért nem vezetek azóta sem.
A húszas éveim nagyrészt a belvárosban zajlottak, nem volt szükségem autóra… És pénzem sem arra, hogy fenntartsak egyet. Aztán harmincon túl kiköltöztem a külvárosba és gyerekem született, tehát sokszor valóban szükségem lett volna autóra, pontosabban: gyorsabb és kényelmesebb lett volna autózni. Még kocsit is vettem, meg gyakorlóórákat! Igazából pedagógiai célzattal, hogy hajrá, tessék most már vezetni! Így már nem foghattam arra a nemvezetést, hogy a férjem kombi autója túl nagy nekem, nem érzem a határait, meg szüksége is van rá állandóan a munkája miatt stb… stb… Szóval autóm lett, van is, de csak párszor vezettem. Mi az instagram. Mivel kicsi, könnyű vele parkolni a városban és keveset fogyaszt, a férjem nagyon örül neki, hogy van a háznál egy alternatív járgány, de én továbbra is inkább felülök a buszra, mintsem hogy megragadjam végre a kormányt. Anyukám úgy havonta egyszer felteszi a kérdést: mikor kezdesz már el újra vezetni? Nem adja fel, én meg, hát, mit tagadjam, szégyellem magam. Érzem én, hogy manapság nem tudni vezetni (hacsak nincs valamilyen egészségügyi ok) egyenlő a lúzersággal.
Az én testemről én hozok döntést. Meg a törvényhozók, a lobbisták, az orvosok, a vallási vezetők, a társadalom, a cég, a közhangulat. Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy a nő melyik országba és milyen családba születik. Hiába a globalizáció, az emberi jogok, és azon belül is a nők önrendelkezési joga nagyon vegyes képet mutat. Még mindig sokkal több az elkeserítő, lányokat és asszonyokat megnyomorító szélsőség, mint az őket támogató kezdeményezés. Tech: Megváltozik, milyen sorrendben látja a képeket az Instagramon | hvg.hu. Rosszabb, mint a középkor Afganisztán északi részén az elmúlt hónapokban több tízezer lakos került a tálibok uralma alá. Az iszlamisták azt állították, nem kívánják visszahozni azt az extrém szigorú rendszert, ami a kilencvenes években jellemezte az országot. Hangsúlyozták, hogy garantálják a nők jogait, "ha nem sértik meg az iszlám és az afgán értékeket", illetve hogy ők is azt szeretnék, hogy mindenki kedve szerint járhasson iskolába és dolgozhasson. A kezdeti fogadkozásokra a többség csak legyintett, és mára kiderült, nekik volt igazuk. A lányok az elfoglalt területek többségén egyáltalán nem járhatnak iskolába, néhány településen legfeljebb negyedik-hatodik osztályig.
Elég jó motivációs idézet ez számomra is: tényleg, mi a fene bajom van? Mondhatja egyáltalán bárki is a XXI. században, hogy nem vezet? Elfogadható indok az, hogy szorongással tölti el a vezetés? Vagy keressen egy terapeutát nagyon gyorsan, hisz ma már minden területnek megvan a maga specialistája? Mi az instagram.com. Hogyan magyarázzam meg bárkinek is, hogy értse, úgy érzem, az autó (képletesen) túl nagy nekem, a vezetés meg túl sok feladat és túl nagy felelősség egyszerre? Be lehet ilyet még ismerni anélkül, hogy kiröhögnék az embert? (Ugye, ti nem fogtok??? ) Nem olyan alapkészség-e már a vezetni tudás, mint a késsel-villával evés, a négy alapművelet vagy a betűk ismerete? Vannak barátnőim (a szerkesztőségben is), akik szintén nem vezetnek, pedig van jogosítványuk, akár húsz, harminc éves… Jól is jönne nekik sokszor a tudás, a gyakorlat. Hiába kérdezgetem, miért nem ülnek be az autóba, nem igazán kapok soha egyértelmű választ, inkább hasonló kifogásokat (? ), mint amiket magam is pufogtatok. Néha egyik-másik vesz pár órát jó sok pénzért, elszánt, hogy vezetni fog, aztán marad minden úgy, ahogy volt addig, vezet a férj – vagy a felség, mert fordított szereposztást is láttam többet is (és nem azért, mert nem adná át a kormányt, ha lehetne).
Egyiptomban 2008-ban tiltották be, és 2016-ban nyilvánították bűncselekménnyé, azóta hétéves börtönbüntetéssel is sújthatók azok, akik részt vesznek benne. Szudánban két éve számít a csonkítás bűncselekménynek, ebben az országban a nők kilencven százaléka esik át a beavatkozás legdurvább formáján, amikor a külső nemi szerveket részben vagy egészen eltávolítják. Ez nemcsak a szexuális élvezettől fosztja meg a nőket, de komoly, élethosszig tartó egészségügyi problémákat is okoz, évente többen belehalnak. Sok helyen érzéstelenítés és higiéniai óvintézkedések nélkül végzik a beavatkozást, gyakran maguk az anyák. Mi az instagram video. A problémával azokban az országokban is találkozni, ahol sok az afrikai bevándorló, jelenleg hatszázezerre becsülik az Európában élő megcsonkított nők számát. A többség a vallással magyarázza tettét, pedig a Koránban egyáltalán nem esik szó róla, illetve számos kultúrában egyfajta beavatási, felnőtté válási rítusként tekintenek rá. Az ENSZ célja, hogy 2030-ig teljes mértékben felszámolják ezt a rettenetes szokást.