E mondat húszszori ismétlése körülbelül 8-10 percet vesz igénybe.
Ebben a tekintetben is igaz, hogy tudjunk haladni az áramlással, hajlandóak legyünk erőfeszítéseket tenni, ki-kimozdulni a komfortzónánkból, akár tudatosan is elkezdeni lebontogatni a saját magunk által húzott korlátokat, hiszen tengernyi áldás áramolhat így az életünkbe – de csak akkor, ha tényleg megengedjük, beengedjük. Ennek az eljárásnak is csupán az a célja, hogy minden akarati erőfeszítést kikapcsoljon. Kézenfekvő, hogyha lassan beszélünk, akkor nem esünk könnyen kísértésbe, hogy akaratunkat kényszerítsük. Továbbá az is követelmény, hogy ezt a mondatot gyermeki naivsággal mondjuk, azaz nem szabad azon töprengenünk, hogy miként lettünk betegek és vajon ismét egészségesek lehetünk-e, vagy egy nehéz gazdasági helyzetben sikerünk lesz-e. Az ilyen töprengés által még senki sem lett sikeres emberré. Ezt a mondatot sokkal inkább gyermeki naivsággal kell mondanunk, azaz a szellem iránti legmélyebb bizalommal. Így az, amit nyelvünkkel mondunk, valósággá válik, és valóban napról napra egyre jobban leszünk.
Aztán, video chateltem Lillával, akire ugye már két éve vigyáztam otthon, másfél óráig locsogtunk arról, hogy kivel mi van, és olyan érzés volt, mintha ezalatt a másfél hónap alatt egy évet változott volna, és kiskamasz lett belőle. És hát, még mindig bearanyozza a szívemet, mert amikor megkérdeztem, hogy milyen volt az új bébiszittere, azt mondta, hogy "ő is nagyon kedves, de téged azért nem lehet pótolni". És ezek a pillanatok azok, amikor úgy érzem, hogy mindennap megéri szívből élni. Azért hiányzik mindenki, akit magam mögött hagytam most, de annyira jó, hogy még sem kell tőlük teljesen megválnom. Anyáékkal szinte mindennap beszélünk, vannak barátnőim akikkel szintén mindennap váltunk szót, és ezek miatt soha nem érzem magamat egyedül. És persze van honvágyam, és elképzelem olykor, hogy milyen lesz majd otthon megint, miket fogok csinálni, hova megyek majd el először a hugommal, mit fogok enni amikor hazaértem, satöbbi. De aztán mindig arra gondolok, hogy mennyire mázlim van, hogy itt lehetek!