Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 1944. január 17. Radnóti Miklós: Két karodban - Mészáros Béla (Vers mindenkinek) Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Radnóti Miklós: Tétova óda (elemzés) – Oldal 4 a 4-ből – Jegyzetek. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. 1941. április 20. Radnóti Miklós: Tétova óda - Fenyő Iván (Vers mindenkinek) Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház.
Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. 1943
A hitvesi szerelem legkitűnőbb alkotásai a negyvenes években születtek. A személyes élet intimitása és a történelem tragikuma emeli ódai magaslatra ezeket a verseket. Közülük is talán a legszebb a Tétova óda (1943), mely méltán állítható Petőfi Minek nevezzelek? című költeménye mellé. A vers címében a "tétova" jelző bizonytalanságot, határozatlanságot jelez, melyben ott rejlik az esetleges kudarc lehetősége, a kísérlet sikertelensége is. A költő valójában lehetetlen feladatra vállalkozik: szerelmének "lényegét" szeretné egyetlen képben, egyetlen hasonlatban megragadni. Radnóti miklós tétova óda vers. A "mióta" kérdő névmás is arra utal, hogy többszöri próbálkozás előzte meg a mostanit, hiszen a Pogány köszöntő től kezdve versek sokaságában énekelte meg hol játékos boldogsággal, hol himnikus hangon azt az érzelmet, melyet Fanni iránt érzett. Ez a szerelem a diákkori kamaszos érzésektől a felnőtt és a háború rémségeitől létében fenyegetett férfi áhítatos rajongásáig egyre gazdagodott, oly bonyolultan összetetté vált, hogy érthető a verset indító töprengő megtorpanás.