Hasonló kihívást szánt nekünk a navigáció a harmadik napon, amikor kerékpárszerelési kihívás jutott nekünk a semmi közepén. Ha nem kell a leesett láncot visszatenni (ami együttjárt a kerékpár teljes lepakolásával és a táskák kiürítésével is, mert a szerszámok hol lennének, ha nem a legalján), biztos nem térünk be a domb oldalára épült Navarretébe. Ha nincs ez a kényszerpihenő, akkor nem csodáltuk volna meg ezt a városkát, annak varázslatosan szép templomát és az esti fesztiválon sem vettünk volna részt, ahol kicsik és nagyok egyaránt mulattak a zenét szolgáltató rezes bandával és az őket kísérő óriás-jelmezes résztvevőkkel. Az az igazság, hogy még az első négy nap után is komolyan elgondolkodtunk azon, hogy mit keresünk az úton, miért jó nekünk hogy itt vagyunk? Útinapló: biciklivel az El Caminón. Az egymás után érkező hegyek és emelkedők, az egyre nagyobb autó- és kamion forgalom napról napra halványabbá tette az induláskor érzett lelkesedést és elszántságot. A természet csodás szépségeket mutatott végig; minden egyes emelkedő tetején és minden egyes kanyar után; a messziből meglátni egy-egy városban a többszáz éves templom vagy katedrális tornyán megcsillanó napfényt felemelő érzés volt, de egyben erőt és lelket próbáló.
Mai zarándoklat Néhány évtizede reneszánszát éli az El Camino népszerűsége: több lehetséges útvonala közül a Francia útnak nevezett a legismertebb, mely a Pireneusok lábától indul, és Észak- Spanyolországon (benne Baszkfölddel) keresztül vezeti a megtisztulni vágyókat. Három elfogadott módja létezik a zarándoklatnak: gyalogosan, lóháton, illetve biciklivel, de ez utóbbi igényli talán a legnagyobb gyakorlatot a vidék domborzata miatt, amely emberpróbáló lehet a két kerékkel indulóknak. Spanyolország el camino de. A gyalogosok legnagyobb kihívását a megfelelő lábbeli kiválasztása jelenti, amely partner kell, hogy legyen egy napi 10-20, akár 30 kilométeres táv megtételében is. Hogy kell? Bárki, bármikor nekivághat az útnak, de célszerű az első településen, ahonnan indul, egy templomban vagy turistairodában kiváltania zarándokigazolványát, amelybe útja minden állomásán pecsételni fognak. Akár a szállást adó refugióban vagy egy étteremben, turistainformációnál vagy múzeumban, netán ezek mindegyikén is kérhető az út megtételét igazoló pecsét, amely mindenhol más.
Még az első spanyol megállónknál hívta fel a figyelmünket egy idős pár, hogy ha segítségre szorulunk Szent Jakab megsegít. És valóban így is tett. Leónt elérve nem csak annak fantasztikusan szép katedrálisa és belvárosa volt nagy élmény. El Camino: Szent Jakab-út a Baszkföldön - Hetedhétország . Még csak az a tény sem, hogy ez a város már az út felén túl volt. Számomra e város azért volt különleges, mert itt volt lehetőségem édesanyámmal spontán találkozni, aki gyalogosan járta az El Caminót (akkor már jó néhány hete), és pont aznap délután ért a városba, amikor mi. Két nappal később mi már túl voltunk a síkságon, és újra a hegyek közé vitt az út, ahol meglepetten tapasztaltuk technikánk és kondíciónk fejlődését az elmúlt napokban. Az előttünk álló első hegyet (Foncebadón, 1504 m) minden különösebb megerőltetés nélkül hódítottuk meg, de ezt az élményt a következő napon ránk váró hegy nem adta meg. Bármilyen mesebeli és csodás volt a táj, az emelkedőt hosszas küzdelmek után tudtuk magunk mögött, ez azonban kellett ahhoz, hogy Galícia gyönyörűségét megláthassuk, és a fárasztó etap után a hegygerincen napsütésben elégedetten bicajozzunk kilométereken át.