József Attila felfedezi a maga számára a népköltészet szürreális, groteszk elemeit, így születnek meg olyan dalai, mint a Ringató vagy a Klárisok. A Klárisok (1928) a Márta-szerelem legharmonikusabb szakaszában íródott. Maga a mű harmónia és diszharmónia állandó egymásba játszása: a szerelem és a halál, a szép és a rút, az idilli és a groteszk, az elégikus és az ironikus egyaránt, egy időben van jelen. Az ellentétesség és a párhuzamosság a szervező elve a műnek, amely szerkezetileg két részre tagolható. Az első két szakasz az ellentétességet feltáró állapotrajz, a második kettőben az időbeliség is lényegi, az elmúlás képzete is központivá válik. A szöveg csupán névszókból és névelőkből áll, mégis többirányú mozgásfolyamatot érzékeltet. Népi elemeket tartalmazó, stilizáló nyelvű, "bartóki" jellegű dal ez, amelynek szerkezeti-tartalmi elemei, motívumai többféle értelmezést is megengednek. Ez összhangban van a költő ekkori felfogásával: tudatosan a többértelműséget keresi. Msnap rta meg, azt hiszem, a Klrisok at. "
Kérdés, hogy miért asszociálja a beszélő a halált a szerelemhez? A legtöbb elemző ezt a fentebb ismertetett életrajzi háttérrel magyarázza: a költő és Vágó Márta között nagy volt a társadalmi különbség, ezért József Attila érezte, hogy a kapcsolatnak nincsen jövője. Ezt a versben sehol nem mondja ki, csak sejteti. Az asszociációk mind a kapcsolat reménytelenségét érzékeltetik, anélkül, hogy a vers beszélője egyetlen kommentárt is fűzne hozzájuk. Ő csak azt mondja el, amit lát és ami a látványról eszébe jut. Ráadásul az E/2. személyű birtokos személyjelek használata azt sugallja, mintha magát a szeretett nőt akarná szembesíteni a róla kialakult képpel. Abban a legtöbb elemző egyetért, hogy az alapellentétet képileg-tartalmilag a "klárisok a nyakadon" és a "kenderkötél nyakamon" sorpárok fejezik ki. De mit keres a halált asszociáló képzet ebben a lebegő dalban? S a szépség ellenpontjaként miért a kiélezett groteszk jelenik meg, szerelmes versben szokatlan képekkel (békafej, bárányganéj)?
József Attila Klárisok a nyakadon, békafejek a tavon. Báránygané, bárányganéj a havon. Rózsa a holdudvaron, aranyöv derekadon. Kenderkötél, kenderkötél nyakamon. Szoknyás lábad mozgása harangnyelvek ingása, folyóvízben két jegenye hajlása. harangnyelvek kongása, néma lombok hullása. 1928 nyara Írd meg a véleményed József Attila KLÁRISOK című verséről!
Báránygané, bárányganéj a havon. Rózsa a holdudvaron, aranyöv derekadon. Kenderkötél, kenderkötél nyakamon. Szoknyás lábad mozgása harangnyelvek ingása, folyóvízben két jegenye hajlása. harangnyelvek kongása, néma lombok hullása. 1928 nyara Abban a legtöbb elemző egyetért, hogy az alapellentétet képileg-tartalmilag a "klárisok a nyakadon" és a "kenderkötél nyakamon" sorpárok fejezik ki. De mit keres a halált asszociáló képzet ebben a lebegő dalban? S a szépség ellenpontjaként miért a kiélezett groteszk jelenik meg, szerelmes versben szokatlan képekkel (békafej, bárányganéj)? A legtöbben az életrajzi helyzettel magyarázzák ezt. A Márta-szerelem nem eleve reménytelen, a vonzalom kölcsönös, a férfi mégis "tudja" és "érzi", hogy túl nagy köztük a társadalmi helyzetükből következő távolság, kapcsolatuknak nincsen jövője. Mindez nem a kimondás, hanem a sejtetés szintjén mutatkozik meg, és ez érvényesül a vers egészében, a viszonylag önállóan is értelmezhető egyes versszakokban, olykor egyes sorokban is.