Téged pedig ölel igaz barátod Petőfi Sándor NB. Hallom visszakérted Toldit javítani vagy mi, ugyan minek? hanem ha már ott van, legalább iparkodjál felküldeni, hogy minél hamarabb kinyomhassák, s aztán bámulhassa két ország! _____________________________________ [1] Észak-Afrika és a Közel-Kelet nomád arabjai
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Petőfi Sándor 1847 ARANY JÁNOSHOZ Teljes szövegű keresés TOLDI írójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!... Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted. Az iskolákban nem tanulni, hiába, Ilyet... a természet tanított tégedet. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztűl Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. Petőfi sándor arany jánoshoz elemzés. A szegény nép! olyan felhős láthatára, S felhők közt kék eget csak néhanapján lát.
Pest, 1847. 02. 23. Lelkem Aranyom! Petőfi Sándor – Aranynak - Digiphil. Nem veszed tán rossz neven, ha elhagyom az önözést. Én olyan ember vagyok, hogy, amely házba bemegyek, szeretem magamat hanyatt vágni a ládán... miután tehát nálad bekopogtattam s te ajtót nyitottál: megengeded, hogy egész kényelmemet használjam, annyival inkább, mert már barátomnak neveztelek s te engemet viszont, és én, részemről, nem szoktam e szót mindennapi értelmében használni, s remélem, te sem így alkalmaztad reám. Igaz, hogy ismernünk kell annak jellemét, kit barátunknak választunk; de hiszen, gondoltam, te az enyémet már ismerheted munkáimból, valamint én kiismertem a tiedet Toldidból. Aki ily dicsően festette a gyermeki szeretetet, annak magának is jó fiúnak kell vagy kellett lennie, s aki jó fiú, az nem lehet rosz ember, az szép, tiszta, nemes lélek. Ilyennek tartalak téged, s ezért neveztelek mindjárt barátomnak. – Leveled csak ma kerűlt kezemhez, isten tudja hányadik embertől, aminek magam vagyok oka, mert elfelejtettem megírni szállásomat, annyira magamon kívül voltam akkor az elragadtatás miatt.
Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja, imádott Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is? Vagy mi az ördög lelt?... híred sem hallja az ember. Hogyha magába fogadt az öröklét bölcseje, a sír: Akkor béke veled, legyenek szép álmaid ott lenn, Feddő kérdésem nem fogja zavarni nyugalmad, Hogy mi okért hallgatsz? mért késel szólni levélben? Hogyha pedig görcs bánt, menj a patikába, s iparkodj Meggyógyulni, fiam, s aztán írj rögtön, azonnal. S ha feledél engem? ha barátod volna feledve? Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz (elemzés) – Jegyzetek. Dejsz ugy, öcsém, vessz meg, kívánom tiszta szivembül. Te mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad, Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal Vágtál életen át múlás nélkűli betűket; Hát én? én nevemet karcoltam volna homokba, Melyet, névvel együtt, egy hó szellője is elfúj? Megköszönöm, ha netán így van... no de elhiszem inkább, Hogy rosz verseim is vannak, mint hogy te feledtél. Lomha vagy, itt a bibéd; restelsz, mint jó magam, írni. Kérlek, hagyd nekem a restséget, légy te serényebb, Lásd, nekem úgy illik, (s oly jólesik! )
Meghatározó eleme az ellentétezés, amely általánosságban is jellemző Petőfi alkotásmódjára. A verset nyitó "támadó" attitűd (" Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja, imádott / Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is? ") csak költői forma, ürügy arra, hogy Petőfi a barátságukról írjon és elemezhesse azt: külön Arany János, és külön saját oldaláról megközelítve. Meghökkentő hangnemváltások jellemzik az indítást, amelyek folyton ellentétes képzeteket keltenek az olvasóban. A halál komoly, sőt, tragikus dolog, Petőfi mégis úgy ír róla, hogy tréfaként hat. Petőfi Sándor <br>Arany Jánosnak<br> (1847) - HallgatniAranyt. Valósággal felelősségre vonja barátját, amiért nem írt, s úgy záporoznak a változó hangulatú és hangvételű kérdések, hogy a címzett lélegzethez is alig juthatott. Petőfi a lehetséges okokat vizsgálja, amiért nem kapott hírt Aranytól: talán meghalt? vagy görcs húzza a kezét? Ezekre a kérdésekre Petőfi egyenként meg is adja a választ a következőkben, mindegyikre más tónusban. Az 1. kérdés: " Meghaltál-e? " A válasz: Petőfi erre "belenyugvással" reagál: " Hogyha magába fogadt az öröklét bölcseje, a sír: / Akkor béke veled, legyenek szép álmaid ott lenn, / Feddő kérdésem nem fogja zavarni nyugalmad, / Hogy mi okért hallgatsz?