Újragondolt változatban, egy részben tűzik műsorra a Broadwayn a Harry Potter és az elátkozott gyermek című darabot novemberben - adta hírül az MTI. Fotó: Broadway A világpremiert a beszámolója szerint november 16-án tartják a New York-i Lyric Színházban. A darabot aztán január 11-én San Franciscóban is láthatja a közönség, májustól pedig a torontói Ed Mirvish Színházban játsszák. A J. K. Rowling művei nyomán született színművet korábban két részben láthatta a közönség az időtartama miatt, - mindkét rész több mint két óra hosszú volt - ezért többnyire két, egymást követő napra lehetett jegyet venni. Rowling hangsúlyozta, hogy az eredeti történet az új feldolgozásban nem változott. A darabot szerzőként Rowling mellett Jack Thorne jegyzi, rendezője John Tiffany. Thorne és Tiffany közleményében felidézte, hogy a koronavírus-járvány miatti színházi szünet alatt is keményen dolgoztak a darab új változatán. A történet 19 évvel az után játszódik, hogy Harry, Ron és Hermione megmentette a varázslóvilágot Voldemorttól.
Ám bele lehet gondolni, hogy az emberek mennyire mást várnak az élettől 17 és 36 évesen, mások a problémáik, másra vágynak. A könyv nem tekint ki annyira a varázsvilágba, mint a régebbiek, inkább belső harcokat tár fel. Az egyik legfőbb konfliktus Harry és a fia – Albus – között van. Harry-nek most már nem Voldemort a legnagyobb gondja, hanem az, hogy megértse a fiát és ne mondjon olyanokat, amikkel csak egyre mélyíti a szakadék köztük. Albus-nak pedig az okoz fejfájást, hogy ő csak egy átlagos gyerek, amivel persze nem lenne gond, de hát ő a nagy Harry Potter fia. Apropó fejfájás – ha mindez még nem lenne elég – Harry-nek pedig 19 évvel Voldemort legyőzése után elkezdett fájni a sebhelye. A színdarabról legnagyobb sajnálatomra nem tudok beszámolni, de csak dicsérő kritikákat olvastam róla amíg, akik csak a könyvet olvasták eléggé lefitymálóan nyilatkoztak róla. Olyanoknak ajánlom J. K Rowling, John Tiffany és Jack Thorne művét, akik szeretnének valami újat kipróbálni egy jól ismert csomagolásba bújtatva.
A Harry Potter és az azkabani fogoly után újfent nagy hangsúlyt kapó időutazás persze ezúttal is problémás, de a torokszorító és megható megoldást követően, ami egyébként bármelyik Rowling-mű becsületére válna, azt vesszük észre, hogy bármikor szívesen csatlakoznánk Harryékhez egy kaland erejéig újra, legyen szó akár színdarabról, filmről vagy netán egy új regényről. A mágia ugyanúgy működik. Pozitívum Fajsúlyos, komoly történet Régi ismerősök és szerethető új karakterek Műfajából eredően lendületes cselekmény Negatívum Néhol nem nélkülözi a fanfiction ízt Egy-egy megoldása könnyedén kizökkent a varázslatból Végszó Kicsit féltünk tőle, de az Elátkozott gyermek minden hibája ellenére is méltó folytatása a regényfolyamnak, még ha rendhagyó formában is jutott el végül hozzánk. A nosztalgiafaktor erős, jó újra találkozni Harryvel és kompániájával, ám az új szereplők is megállják a helyüket a műben, a fontos kérdéseket, konfliktusokat felmutató élvezetes és jól megírt történet pedig bőven túlmutat egy kényszeredett folytatás korlátain.
Szerzői jogi védelem alatt álló oldal. A honlapon elhelyezett szöveges és képi anyagok, arculati és tartalmi elemek (pl. betűtípusok, gombok, linkek, ikonok, szöveg, kép, grafika, logo stb. ) felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben, vagy egészben - kizárólag a Jófogás előzetes, írásos beleegyezésével lehetséges.
Emellett ügyesen rajzolja meg a már idősödő, de még mindig hősként tisztelt Harry és az ő ólomsúlyú árnyékában szenvedő fia, Albus konfliktusát, miközben az egyre eldurvuló események hátterében újfent egy, az egész varázs- és muglivilág létét fenyegető rettenetes veszély bontakozik ki. A hangsúly mégsem igazán utóbbin van, és bár párbeszédes formája miatt hihetetlenül pörgős olvasmány, az Elátkozott gyermek képes igazán mély dolgokról értekezni: a múlttal való szembenézés, a gyermek-szülő kapcsolat, a felelősségvállalás és a kamaszkor nehézségei egyaránt fontos szerephez jutnak benne, ahogyan a karakterek egymással, belső vagy netán nagyon is valóságos démonaikkal megütköznek. Bár az Elátkozott gyermek meglehetősen sötét tónusú történet, megtaláljuk benne a szériára jellemző poénokat is, melyek közül nem egyet a felnőttként mit sem változó Ron szállít (bár a vicceskedő nagybácsi szerep kissé méltatlan hozzá), arról az izgalmasan bizsergető érzéséről már nem is szólva, hogy újra elmerülhetünk a varázsvilág ismerős hangulatában a kedvenc karaktereink oldalán, hogy közben az ugyanebben az univerzumban létező, teljesen új figurákat és élő-lélegző karaktereket ismerjünk és szeressünk meg.