A befejezés nem változott, meglepő csak annak lehet, aki nem ismeri a sztorit, de a rendező még ezt az utolsó lehetőséget sem ragadja meg és nem lett túl drámai. Mondjuk ki, ez a Szemekbe zárt titkok nem azoknak készült, akik rajongtak az előzőért – nem is ez volt a cél -, az alapötletet másként továbbgondoló, szórakoztató hollywoodi alkotásnak viszont simán elmegy. Hozzászólások hozzászólás
Élete azonban váratlanul összeomlik, amikor az épület melletti kukában egy holtestet találnak, akiről kiderül, hogy társának (Julia Roberts) a lánya. Évekkel később Ray még mindig nem adta fel a reményt, hogy megtalálja az elkövetőt, ezért újra felveszi a kapcsolatot Claire-rel (Nicole Kidman), aki a gyilkosság évében jogászként vett részt a tettes előkerítésében. A nyomok egy beépített ügynökhöz vezetnek. A klasszikus elemekben bővelkedő krimi egyszerre nyomozós (ki ölte meg Jess lányát? ) és bosszútörténet (a tettesnek bűnhődnie kell, és az igazságszolgáltatás eszköze nem képes megfelelő módon megbüntetni az illetőt). A kettősség jót tesz a filmnek, összetetté válik, amit a két idősík és a három erős karakter tovább fokoz (ehhez vegyük hozzá Julia Roberts kiemelkedő játékát). A sok adottság és lehetőség ellenére az unalom egyfajta különös filterként húzódik rá a filmre. Szemekbe zárt titkok 2009 bmw. Minden életlen és fakó, akárcsak a gyilkosságban megtört főhősök. Hiányzik az izgalom, pedig van benne üldözés, hiányzik a főhősök iránti empátia, pedig megérdemelnék, hiányzik a meglepődés, pedig a történet csavaros.
Mindehhez hozzájön a Ray és Claire sokáig ki nem mondott szerelme is, ami ugyancsak az írott változatra hajaz. Míg a regény esetében annak nyelvezetét és rejtélyességét méltányolták, addig a hollywoodi feldolgozás sem a lélektani, sem a krimi vonalon nincs túlbonyolítva, cserébe viszont meglehetősen vontatott. Az egyes szereplők a történet végére sorra felfedik titkaikat, amiből megértjük, hogy a bűncselekmény idején és a jelenben miért úgy viselkedtek és viselkednek, ahogy. Szemekbe zárt titkok | Magyar Narancs. Az argentin filmváltozat legütősebb jelenetei itt nem domborodnak ki. Billy Rayt a Phillips kapitány forgatókönyvéért Oscar-díjra jelölték. Az ott végig jelenlévő, szinte már tapintható feszültség ebben a filmben ritkán és akkor is csak mérsékelten van jelen. Rendezőként kevésbé állja meg a helyét, úgy tűnik, jobb érzéke van papírra vetni a dolgokat, mint a mozivásznon megjeleníteni. A színészek közül majdnem mindenki jó és hozná is azt, amit elvárunk tőle, csak a történet nem elég erős a nagy alakításokhoz. A majdnem ezúttal Julia Robertset jelenti, aki egy nem túl tág tartományon belül fantasztikus alakításokat produkál, de ez a szerep most azon kívül esik.
Az eredetiben ő nem a főszereplő kollégája, köztük valódi kapcsolat nincs, ő csak egy átlagember, akinek a feleségét ölik meg otthonában. Nincs tehát meg az a kollegiális-baráti kapcsolat közte és a nyomozást vezető főszereplő között, mint Jess és Ray között. Az amerikai verzióban a férfi ismerte és szerette az áldozatot, ezáltal teljességgel más, sokkal egyszerűbb motiváció vezérelte a nyomozásban, mint Benjamín Espoistót. A karakterek az eredetiben jóval összetettebb struktúra szerint illeszkednek egymáshoz, és a párhuzam sokkal lágyabb, mégis sokkal megragadóbb. Szemekbe zárt titkok (The Secret in Their Eyes) 2009 - feliratos előzetes - YouTube. A gyilkos, az áldozat férje és a főhős egyaránt egy szenvedély rabja, amely korszakoktól és az évek múlásától függetlenül irányítja életüket. A nyomozó három évtizeden keresztül szerelmes Irene Menéndez Hastings bírónőbe (a remake-ben ő Claire), az áldozat férjét a gyűlölet fűti harminc éven át, míg a tettes vesztét a kedvenc focicsapata iránti, minden változás ellenére fennmaradó rajongása okozza. A pszichológiai párhuzamok hiányában az amerikai filmben mindenki csak lóg a levegőben, nem köti össze őket semmi.