2019. szeptember 23. 08:39 MTI 68 évvel ezelőtt, 1951. szeptember 23-án Rákosi Mátyás utasítására felrobbantották a Városliget szélén álló Regnum Marianum templomot. A templom megsemmisítését Sztálin monumentális szobrának építésekor, a Felvonulási tér kialakítására hivatkozva rendelték el. A Regnum Marianum elődjét 1919 után fogadalmi templomként építették fel annak emlékére, hogy Magyarország "megszabadult a vörös uralomtól". Hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezetről kapta. A szervezetet 1896-ban kilenc fővárosi hitoktató kezdeményezésére, mint az egyházmegyei világi papok és hitoktatók közösségét alapították. 1919-ben az Esztergomi Fõegyházmegyei Hatóság az erzsébetvárosi plébániától leválasztva alapította meg a Magyarok Nagyasszonya plébániát. Átmenetileg a Damjanich utca 50. alatt működött, de plébánosa, Shvoy Lajos 1921-ben Templomépítõ Bizottságot alakított. Az építkezés a Városliget szélén, a Damjanich utca tengelyében kezdõdött meg, Kotsis Iván tervei alapján.
A felbuzdulás olyan nagy volt, hogy még a tervpályázatot sem bírálták el, amikor a rendőrség közleménye szerint már csalók is gyűjtöttek pénzt a Regnumra való hivatkozással. Ez a monumentális, s manapság a ligetszéli múzeumi negyeddel együtt ismét felépíteni tervezett templom mindössze húsz évig nézett farkasszemet a Csikágóval. A második világháborút kisebb sérülésekkel átvészelte ugyan – nem úgy, mint a Damjanich utcai kápolna, amely előbb találatot kapott, majd maga alá temette a ráomló szomszéd, ötemeletes bérház –, 1946-ra helyre is állították. Az 1951-es városrendezést azonban már nem úszta meg. Júniusban az MDP titkársága döntött a Sztálin-szobor helyéről és arról, hogy körülötte kialakítják a felvonulási teret; a határozatban mindössze pár szót szenteltek annak, hogy a "közbeeső épületeket el kell távolítani. Ezek: a villamos-végállomás, Regnum Marianum, Városligeti Színház". Októberben nekiálltak a templom bontásának, a vasbetonszerkezetet végül robbantással távolították el. A maradványokkal feltöltötték a templom alagsorában lévő közösségi helyiségeket.
A Regnum Marianum (Mária országa/királysága) nevet viselő templomról sokan akkor tudták meg, hogy egyáltalán létezett, amikor 2000-ben a Városliget szélén, szemben a Damjanich utcával megjelent egy kis domb, azon pedig egy nagy kereszt és a felirat, hogy egyszer ott állt a templom, amit Rákosi Mátyás 1951-ben leromboltatott. Azóta folyik a lobbizás annak érdekében, hogy újra felépítsék az eredeti helyén, noha a templomnak van jogutódja, méghozzá nem is olyan messze áll, a zuglói Zoborhegy téren. Itt épült fel 1991 és 1995 között előbb a közösségi ház, majd az új Regnum Marianum-templom. Persze aki akar, beleköthet, ugyanis teljesen máshogy néz ki, mint az eredeti Regnum Marianum. Őszintén szólva, amikor először megláttam a Városliget szélén magasodó fakeresztet, és megtudtam, hogy egykor egy templom állt a helyén, amit a gaz Rákosi Mátyás leromboltatott, azt hittem, egy olyan templomról van szó, ami azért érdemelte ki az emlékezést, mert egy régi és patinás szent hely volt, nagyon komoly történelmi, kulturális és hitbéli múlttal.
A hitélet egészen a második világháborúig nyugodtan és párhuzamosan folyt a Damjanich utca 50-ben levő kápolnában, valamint a plébániatemplomban. 1944. július 2-án az amerikai légierő az Andrássy út külső szakaszán berendezkedett német hadvezetést kereste bombáival, de helyette a Damjanich utca liget felőli végét sikerült eltalálniuk. Az egyik bomba pontosan a Regnum lakta bérház udvarára esett, félig összedöntve a kis kápolnát. Pár hét múlva a szomszéd ötemeletes bérházat (Damjanich utca 48. ) is eltalálták, ami teljesen összedőlt. Ilyen körülmények közt le kellett mondani a kápolna újjáépítéséről. A Regnum temploma egy 1941-es térképen A Regnum Marianum temploma ellenben viszonylagos épségben vészelte át, azonban a változó idők közepette egyre sorakoztak a közösség számára baljós jelek. 1948-ban Csiszér Ferenc atya egyik napról a másikra eltűnt. Mint később kiderült az Andrássy út 60-ba vitték, ahol "belga kémkedésért" 5 évre elítélték. Újabb gondokat okozott, hogy a Regnum közössége színre vitte James Fenimore Coopernek, a Nagy indiánkönyv írójának egy 1828-ban írott, "A vörös kalóz" című művét, melynek plakátjait a hatalom provokációnak minősítette.
Pázmány Péter imádságos könyvében a Szűzanyához fordulva kéri, hogy szabadítsa meg és vezesse az igaz hitre a rábízott magyarokat. A 18. században pedig elterjed a Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk kezdetű ének, amely szinte a nemzeti himnusz szerepét töltötte be. Eszterházy Pál nádor is meg volt győződve arról, hogy Szűz Mária közbenjárása végigkíséri népünk történetét. Harmonia Coelestis című munkájában külön imádságot találunk a Magyarok Nagyasszonyához. Felajánló imáját – modernebb változatban – minden évben augusztus 20-án ünnepélyesen megismételjük. De a Magyarok Nagyasszonya elnevezés megtalálható már abban az 1661-ben megjelent munkában is, amely a máriavölgyi kegyhelyen történt csodás gyógyulásokat gyűjti össze. A török alóli felszabadulást pedig, különösen Buda visszafoglalását (1686) és a zentai csatában aratott győzelmet, egyértelműen a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásának tulajdonították. Ezért I. Lipót császár és király hazánkat 1693-ban ismét felajánlotta Szűz Máriának, követve ezzel Szent István példáját.