Kő kövön – Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából címmel időszaki kiállítás nyílik. 2014. október 30. – 2015. május 31. -ig látogatható a budapesti Néprajzi Múzeumban. Kő kövön kiállítás határideje. Zsidó házaspár, a férfi kipában, az asszony csipkés, szalagos főkötőben A Holokauszt Emlékév keretében megrendezett néprajzi tárlat 72 darab, kiállításon eddig soha nem szerepelt zsidó vonatkozású műtárgyat mutat be a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből. Függőmécses, "szombati mécses" A legrégebbi tárgy egy gyertyatartó 1815-ből, a legújabb tárgy egy kipa, amit 2007-ben valaki a múzeumban felejtett. A tárlat arra tesz kísérletet, hogy bemutassa ezt a kicsiny, ám jelentős judaika gyűjteményt: a zsidó használati eszközöket, a zsidó műtárgykereskedők, magángyűjtők révén a múzeumba került tárgyakat és a kiemelkedően gazdag fotóanyagot. Szédertál A bemutató a zsidó vonatkozású tárgyak mellett sokféle értelmezést segítő műtárgyat, dokumentumot és fotót tartalmaz, valamint érdekes néprajzi kuriózumokat is. Ilyen például a pápai betegsegélyező egylet adománykönyve 1929-ből, a Grünbaum Gyula által 1911-ben gyűjtött sopronkeresztúri halica cipő, vagy éppen a "gyűjtőt" hivatalosan igazoló 1910-es dokumentum arról, hogy múzeum számára gyűjt tárgyakat.
A Gyász és kaddis a halához kötődő szokásokba ad betekintést. A Bikur Holim betegsegélyező egylet adománygyűjtő könyve, Pápa, Grünbaum Gyula gyűjtése, 1912 ( forrás: Néprajzi Múzeum) Bata Tímea kurátor bemutatja a digitális vitrinben lapozható adománykönyvet (fotó: MTI/Kovács Attila) A kiállításmegnyitón a Klezmerész zenekar zenélt, Komoróczy Géza professzor beszélt többek közt arról a hiátusról, hogy a népi zsidó kultúrát és tárgyi néprajzot az elmúlt évtizedekben alig kutatták a muzeológusok, így emlékek is kevésbé maradtak. Köszöntőjében Dr. A hungarikum is lehet kóser. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója felsorolta az összes közreműködőt; a kiállítás rendezőit: Szarvas Zsuzsa, Bata Tímea, Gebauer Hanga, Sedlmayr Krisztina, további közreműködő: Fülöp Hajnalka, a látványterv felelőse Balla Margit, a pápaiak felajánlását – akik töredékeiből egésszé tették a kiállítást. Az Adler italmérés boltja, ajtajában zsidó férfi és fiúk kalapban, cicittel. Alsóapsa, 1911. Balogh Péter felvétele ( forrás: Néprajzi Múzeum) A tárlat érdekessége két egyedi fejlesztésű, interaktív digitális múzeumi alkalmazás: egy digitális vitrin a pápai betegsegélyező egylet 185 éves adománykönyvével, és egy interaktív vetítés, amely a szombati asztal rítusait ismerteti.
Mindezt úgy, hogy közben a megmaradó, újraéledő magyar zsidó kultúra elemeire is reflektál. A kiállítás tudatosan vállalja a töredékességet: a bemutatni kívánt korról töredékesek ismereteink, töredékes a rendelkezésre álló anyag, s ez az egész világ az elmúlt és a megmaradt töredékekben értelmezhető leginkább. A tárlat tehát nem akar teljes képet felrajzolni, sokkal inkább azt emeli ki, hogy ez a kultúra mára nehezen rekonstruálható, a maga egykori teljességében nem, csupán bizonyos elemeiben idézhető fel. A kiállítás egy-egy kérdésről konkrét példák (családi történetek, adott közösségek, lokális sajátosságok, kiemelt részletek stb. Kő kövön kiállítás 2021. ) alapján beszél. Ebben a szellemben a zsidó hétköznapokat és ünnepeket, a különböző foglalkozási és társadalmi rétegeket mutatja be, illetve ezek kapcsán egy-egy meghatározott témát jár körül. Egy különleges tárgy, a pápai betegsegélyező egylet adománykönyve segítségével a Micva és adományozás kérdéseivel, a pápai zsidóság történetével ismerkedhet a látogató.
Ahogy az éltető és gondozó közössége is eltűnt. sulkopfler - ezzel kopogtatták az ablakot, ha istentiszteletre hívtak Álmélkodva, néha nem is titkoltan bután állunk a tárgyi emlékeik előtt, hiszen sosem hallottunk róluk. A zsidó férfi és női fejviselet, illetve a rituális kellékek világába kalauzol a Strájmli és főkötő. Kő kövön kiállítás budapest. A vidéki zsidó kereskedők és a helyi társadalom kapcsolatába, és a Néprajzi Múzeum zsidó tárgyainak múzeumba kerülésének történetébe ad bepillantást a Handlé és nagykereskedő. Bonyhád példáján keresztül a zsidó terek kérdésével foglalkozik a Sulklopfer és zsinagóga, a Szombathoz kapcsolódó szokásokat és tárgyi világot mutatja meg a Barhesz és beszamim. A Szédertál és macesz a zsidó ünnepek egy kis szeletét járja körül. A zsidó otthonok képi világát villantja fel a Mizrah tábla és háziáldás. A Kóser és tréfli kapcsán a zsidó konyha sajátosságait és a rituális tisztaság kérdéseit tárgyaljuk. A Hanukia és örökmécs a fény zsidó kultúrában betöltött fontos szerepére hívja fel a figyelmet.