Gyermek jelmez 2. Felnőtt jelmez 3. Lego 4. Légpuska 5. Festmény 6. Matchbox 7. Herendi 8. Réz 9. Hibás 10. Kard Személyes ajánlataink LISTING_SAVE_SAVE_THIS_SETTINGS_NOW_NEW Megnevezés: E-mail értesítőt is kérek: Mikor küldjön e-mailt? Újraindított aukciók is: Értesítés vége: Janikovszky Éva: De szép az élet! (6 db)
S ha az olvasó talán kérdőjelet gondol a cím végére, annak oka egyedül az lehet, hogy ismeri Janikovszky Éva korábbi nagysikerű gyermekkönyveit, s újabban született, felnőtteknek szóló, szomorú-vidám írásait. Termékadatok Cím: De szép ez az élet! [eKönyv: epub, mobi] Megjelenés: 2020. január 31. ISBN: 9789631190991 A szerzőről JANIKOVSZKY ÉVA művei Janikovszky Éva (született Kucses Éva) (Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14. ) író, költő, szerkesztő, Kossuth-díjas gyermek- és ifjúsági könyvek írója. 1944–1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófia, néprajz, magyar és német szakon tanult. Ezt később, 1948-1950 között kiegészítette az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. 1950-ben tanári oklevelet szerzett. Első kötetét 1957-ben adták ki; ezt Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival.
Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni. " (Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék) Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok az időközben szintén elhunyt Réber László rajzaitól, ők ketten tökéletes alkotópárost alkottak. Ő kevés szóval ír, Réber egyetlen vonallal rajzol, mindketten – egymással tökéletes harmóniában – írva vagy rajzolva ironizálnak mindennapi dolgainkon. Réber nyakiglábjai Janikovszky módon szólalnak meg, Janikovszky hétköznapi emberkéi Réberül néznek ki. "Én tudom, hogy ha kérdeznek tőlem valamit, akkor szépen felelnem kell, mert ha nem felelek, akkor rám szólnak, hogy felelj szépen, ha kérdeznek! Amíg kicsi voltam, könnyű volt szépen felelni, mert vagy azt kérdezték tőlem, hogy hogy hívnak? vagy azt, hogy hány éves vagy? Jó Micikének, a kistestvéremnek, mert ő még most is kicsi, és tőle most is csak azt kérdezik, hogy hogy hívják, és hány éves, és erre még ő is tud szépen felelni. Én azt is tudom, hogy ha nem tőlem kérdeznek valamit, akkor nem nekem kell szépen felelnem, mert ha mégis én felelek, akkor rám szólnak, hogy téged senki sem kérdezett!
Bár, ha jól utánagondolok, ez nem volt egyértelmû elôny, mert huszonvalahány évesen, mikor a férjemmel kirándulásra indultunk, én kicsit késlekedtem a szendvicsek miatt, majd siettemben a villanytûzhelyen felejtettem a húslevest, igaz, takarékra állítva. Estefelé, amikor hazaértünk, gomolygott a füst, izzott a platni, kilyukadt a fazék, szénné égett tartalmából csak a hamuvá vált velôs csont maradt, mint egy kis világítótorony, egyben. No tessék, ezt a látványt például nem felejtettem el. Pedig mennyivel jobb volna, ha arra emlékeznék, hogy milyen boldog órákat töltöttünk a Lajosforrásnál! Azt talán mondanom sem kell, hogy rossz memóriámnak köszönhetôen a magyar és világirodalom megannyi remekét a friss élmény elragadtatásával olvasom végig, ki tudja, hanyadszor. Sajnálatosan szaporodó kórházi tartózkodásaim idején pedig szerény krimikészletem valamelyik kötetét falom, újra meg újra, lankadatlan érdeklôdéssel, és csak az utolsó oldalaknál sejlik fel, hogy hoppá, nem is az lesz a gyilkos, hanem amaz.