Rakovszky Zsuzsa A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele Élete Született 1950. december 4.
Bővebb ismertető Magyar Irodalmi Díj 2002 - Az év legjobb könyve A költőnek ez az első regénye, amelyben egy öregasszony meséli el gyermek- és leánykorát, majd felnőtt életét. Nagy bűne miatt tizenhat éven át titokban kell tartania kilétét, hogy ne kerüljön hóhérkézre. A lány és patikus apja a külvilág előtt házaspárként mutatkozik, titkos, otthoni életükben szeretet, gyűlölet, féltékenység és szenvedély egymást váltva uralkodik. Rakovszky Zsuzsa átvette a Magyar Irodalmi Díjat A Magyarország Európában Alapítvány kuratóriuma Rakovszky Zsuzsa Márai-díjas költő, író A kígyó árnyéka című regényének ítélte oda az idei Magyar Irodalmi Díjat. Az elismerés minden évben a legjobbnak tekintett szépirodalmi művet illeti. A Magyar Irodalmi Díjat február 10-én Göncz Árpád, az alapítvány elnöke adta át Rakovszky Zsuzsának a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Angyalosi Gergely irodalomtörténész, a díjat odaítélő bírálóbizottság tagja laudációjában elmondta, hogy a költő eredeti nagyregényt alkotott, melyet az olvasók és a szakma egyöntetű elismeréssel fogadták.
"Rakovszky Zsuzsa talán legnagyobb írói bravúrja abban áll, hogy a titok akkor sem szűnik meg, amikor az olvasók behajtják a könyv utolsó oldalát. " Olvassa el Varga Lajos Márton interjúját az írónőről és regényéről itt! Részlet a regényből "Behunytam a szemem, s úgy tetszett, a szél hajtotta tűzfal, amely elől annyiszor menekültem álmaimban, utolér s reám omlik, s én ámulva érzem, hogy ez a tűz nem a kín, hanem a mélységes gyönyörűség forrása, amely mintha megolvasztaná lelkem kemény, külső burkát, hogy testvére, a bennem lakozó tűz kiszabadulva szanaszét röpülhessen a külső világban, hogy ott föltalálja fákban, füvekben, a föld férgeiben és az ég csillagaiban lakozó rokonságát, hogy én legyek egyszerre mindez: fű, fa, féreg és csillag, s hogy ne legyek többé senki sem. Fölnyitottam a szemem, s láttam, hogy fejem fölött a fenyőgallyak sötétje még nem vált ki az égbolt feketeségéből, de vajon csakugyan úgy volt-e, vagy csak álmodtam volna, hogy egyszer, amikor fölnéztem, lángoló csóváját maga után vonva, hullócsillag szaladt keresztül a fekete égen, majd eltűnt a fák koronája mögött?
A történelmi kulisszák azonban csak illusztrációi a személyes sorstörténetnek, melyben a szenvedélyek és szenvedések, a szerelmek, a babonák és az erőszakos cselekedetek egymást túllicitáló szerepet kapnak.
Kezemet dörömbölő szívemre tapasztva ültem, s azon tépelődtem, elfújjam-e a gyertya lángját, mert mintha kicsiny leány koromnak sokféle riadalma támadt volna föl bennem újra, sehogyan sem tudtam rászánni magamat, hogy ott maradjak világtalanul egymagamban a pince mélyén. Hanem ahogyan ott ültem és tépelődtem, egyszerre csak láttam, hogy hirtelen a pince túlsó végében is megritkul a homály, éppen csak annyira, mint amikor a sűrű vörösborhoz kevéske vizet öntenek, s hogy az egyik lépcsőfokot vékony fénycsík szeli kettőbe, majd a legfelső lépcsőfokok sora, lentről fölfelé haladva, gyors egymásutánban kiválik a sötétségből, ahogyan odafenn mind szélesebbre tárja valaki a csapóajtót. Tudtam, ha még egy pillanatig késlekedem, mindjárt a lábát is meglátom annak a személynek, aki a csapóajtót kinyitotta, s aki nyilván mindjárt elindul lefelé a lépcsőn, hogy idelenn az én keresésemre induljon. Odakaptam a gyertyához, hogy két ujjal elszorítsam a lángot, mielőtt árulóm lehetne. A sötétségben egy ideig még ott terjengett a forró viasz erős, nehéz szaga, és én reszkettem, hogy üldözőmet ez fogja majd a nyomomra vezetni.