Zelk Zoltán: Tavaszi mese Szellőcske a tengeren túlról jött; együtt szállt a felhőkkel. A hosszú úton barátságot is kötöttek egymással, és sok mindenről elbeszélgettek. – Én megöntözöm a göröngyös földet – mondta a felhő. – Várnak is már az emberek. – Hát még engem! – dicsekedett a kis Szellőcske….
– Elrejtelek – biztatta a búzavirág, de túl pici volt ahhoz, hogy betakarja a pillangót. Senki sem tudott segíteni. Mire a pillangó a mező széléhez ért, szárnyáról az összes hímpor leázott, és tehetetlenül pottyant egy tócsa kellős közepébe. A vihar olyan gyorsan elment, amilyen észrevétlenül jött. A nap sugarai pillanatok alatt felszárították a vizet, a virágok felfrissültek és elégedetten pompáztak. A madarak és méhek ismét birtokba vették a mezőt, és visszatértek a pillangók is. Vidáman táncoltak a tarka-barka rét felett, amikor az egyikük észrevette a sárban gubbasztó, szürke szárnyú pillangót. Tavasztündér meséje - Avarfalvi Mesék. Odasereglettek köré. Szívszorító látvány volt, ahogy a hajdan gyönyörű pillangó takargatni próbálta sártól összeragadt megszürkült szárnyait. Mindannyian tudták, nincs menekvés számára, hiszen hímpor nélkül nem tud majd repülni. Annyira megsajnálták, hogy tanakodni kezdtek, hogyan s miként tudnák megmenteni. A hírt a madarak szárnyaikon elrepítették egészen az erdőig. Az erdőlakók szíve sem volt kőből.
Ő is kicsit bolondos már, meg nehezen jár szegény. S hát, hogy ilyen korán jön nekem meg annyi dolgom van, úgy gondoltam, tán te sem haragszol, ha kicsit hamarabb látok neki a munkának. Lombot növeszteni, zöldséget, gyümölcsöt, gabonát érlelni, vizet melegíteni a gyerekeknek a strandon. Minden percem drága. Pláne, hogy mostanában olyan gyakran kiömlenek a zivatarfelhők az üvegből. Hiába, már a zivatarkészítők sem a régiek. Aztán van csim-bum, riccs-reccs, alig győzöm felszárítani utánuk azt a sok vizet. Meg megvigasztalni a rémült gyerekeket napsütéssel, szivárvánnyal. - ráncolta össze homlokát Nyár. - A zivatarok valóban szörnyűek. Nem is értem, te hogy nem félsz tőlük. Vitatkozó tulipánok rövid mese – Gyermekkel vagyok. Még jó, hogy tavasszal csak záporok vannak. Azok olyan kedves, finom dolgok. Jót is tesznek a virágaimnak. Attól ilyen szépek. A tavaszi zápor talán a legjobb öntözővíz egész évben. A csigák ilyenkor örömtáncot járnak, s a gyerekek is nagyon élvezik a kicsi pocsolyákat, amikbe összegyűlik. - lelkendezett Tavasztündér, majd fogta a pálcáját, megigazította nárciszszirom szoknyáját és felröppent.
És valóban, ahol sejtette, meg is találta Bagoly urat. Illedelmesen köszöntötte, majd azonnal a lényegre tért: – Bagoly úr, mondja meg legyen szíves, hol találom Medve apó barlangját, és árulja el azt is, igaz-e, hogy a medve meg tudja jósolni a tél végét. És azt is tessék megmondani, ha találkozom a medvével, félnem kell-e tőle, vagy nem fog bántani? – Kis barátom – kezdte Bagoly úr. A medvebarlang felé vezető utat megmutathatom. Azt javaslom, ha odaérsz, bújj el a málnabokor mögé, és lesd meg, hogy viselkedik, mit csinál Medve apó. Aztán majd visszafelé jövet, nekem is számolj be arról, mit láttál. Akkor mindketten megtudjuk, meddig tart még a tél. Nyulacska a tanácsnak megfelelően járt el. Bagoly úr útmutatásai alapján megtalálta a barlangot, és rögtön be is bújt a málnabokorba, mivel a barlang felől hangos morgás hallatszott. Rövid Tavaszi Mesék: Rövid Tavaszi Versek Archives ⋆ Óperencia. Közben, mintegy varázsütésre, kisütött a napocska, pedig napok óta nem volt benne részük az erdő lakóinak. Alighogy kidugta felhőpárnája mögül kerek sárga korongját a nap, megjelent barlangja bejáratánál Medve apó.
Kíváncsi vagy rá, hogy miért? Azt hiszem, egy kicsit minden pillangó saját magát vélte felfedezni benne, és amikor ránéztek, eszükbe juttatta, hogy egy kis jóság és törődés micsoda nagy dolgokat tehet a világban. Kis pillangók, csodaszépek, orrom előtt kergetőznek. Egyik barna, másik sárga, Velük lenni szívem vágya. De a pillék nagyon félnek. Azt hiszik, hogy bántom őket? Ne menjetek, maradjatok! Én leszek a kisgazdátok. Fűszálakból, virágokból, Drágafényű kavicsokból, Vetek nektek puha ágyat, építek egy pillevárat. Őrzöm is az álmotokat, míg az álom meglátogat. Csöpp szárnyatok nyugton pihen, itt a kertnek 'legvégiben'. A mese a Médiaunió Alapítvány 2011-es Mesélj mindennap! kampányának meseíró pályázatára érkezett.
Szomorú lett erre az ereszalja. – Nem érem én már azt meg – sóhajtotta. – De várj csak! Átszólok a testvéremnek, az sokkal fiatalabb nálam, s mindig azon búsul, hogy sose volt még fecskelakója. Ott aztán olyan szállása lesz, hogy csak no! Úgy is lett. A szomszédban egy szép kis új ház fehérlett ki az udvarból, frissen volt meszelve, s az ablakdeszka meg az ereszalja szép zöldre festve. – Akarsz-e fecskelakókat? – kiáltott át az öreg ereszalja. – Hogyne akarnék! – örvendezett a fiatal, és vele örült a kerítés melletti bodzabokor is. – Jönnek a fecskék, jönnek a fecskék… – susogta vékony kis gallyaival boldogan. Nem volt már szomorú az öreg ereszalja sem. Örült ő is, hogy a szomszédból áthallatszik majd a fecske csicsergése, s mégsem lesz olyan elhagyott öregségében. De örült a diófa s az eperfa is, hogy mégiscsak fecske hintázik az ágaikon. – Látod, Szellőcske – mondta most az öreg ereszalja –, nem hiába hoztál hát üzenetet. Menj a fecske elé, s mondd meg neki: siessen, hozza magával a tavaszt és a napsugarat, mindnyájan tárt karokkal várjuk.
Két férfi között lévő barátságnak, akár szexuális, akár nem, rengeteg különböző formája van. Mindketten sokoldalúak, és a sorozat remekül mutat meg valamit, ami nem sablonos, hanem ami teljesen rendben van, megérthető, szórakoztató és érdekes a nézőknek is. A tinédzser korodat a tévében töltötted, és most, felnőttként tinit játszol. Nem volt furcsa számodra? – Azt gondolom, az a részünk nem tűnik el. A tinédzser részem tanított meg sok mindent a felnőtt énemnek, és szerintem emiatt lehetséges, hogy én, mint idősebb színész objektívabban tekinthetek vissza magamra, és elfogadom, hogy én is ilyen voltam. Nem akarok mindenkit egy kalap alá venni, és azt mondani, hogy "minden tinédzser ilyen", de a saját élményeimből meríthetek, és ezt teszem bele a műsorba. Amíg fiatalnak nézek ki, addig lehet, hogy ez így is marad. Riverdale-ben meghal a kancsófej?. – Biztos vagyok benne, hogy az utóbbi. A sötét oldal nem egészen az ő ötlete. A fő dilemmája gyakran bűnözéssel kapcsolatos, és az, hogy Jughead egyáltalán belekeveredik ebbe még úgy is, hogy alapból a lelke mélyén jó, azt mutatja, hogy milyen helyzetben van Riverdale-ben, hogy melyik réteghez tartozik, és milyen problémákkal kell szembenéznie emiatt.
OK, szóval ez nem azt jelenti, hogy meghalt, de nem azt, hogy nem halt meg. Mégis ezt feltételezem Riverdale nem fogja megölni egyik főszereplőjüket. Ehelyett a négy tizenéves valószínűleg valami nagyon rosszat tett, és meg kellett szabadulniuk a bizonyítékoktól, de Jughead éppen nem akart mással foglalkozni a jelenet során, igaz? Jobb?! Kövesse Carolyn -t Instagram.
Archie hivatalos weboldalát havonta 40 millióan keresik fel, a képregényekkel pedig továbbra sem álltak le. És a végén hasonlítsuk össze a fenti videót ezzel a borítóval: - Hiányoztam? -kérdezte Mit akarsz? - kérdeztem -szerinted mit akarok? - kérdezte - nem tudom. Soha nem gondolkoztam még egy olyan sorozat gyilkos fejével, aki levágta a saját kezét és utána eljátszotta a halálát. - mondtam -akkor elkezdheted kislányom. A szabályok ugyan azok. Riverdale jughead meghalt youtube. Ne szólj senkinek! -mondta és megszakította a vonalat. Nekem meg az járt a fejemben, hogy a rémálom újból elkezdődik. Vagy sikerül meglepniük végre? Hiába kedvelem nagyon Lili Reinhart játékát, hiába élvezek néhány jelenetet egy-egy részben, ez roppant kevés azzal szemben, amivel el akar magától taszítani a Riverdale, melynek harmadik szezonját tényleg nem tudom hogyan értékelni. Ősszel belenézek az évadnyitóba, hogy lássam, merre megy a történet, de nem reménykedem már abban, hogy visszatér az első évados Riverdale, ami még szórakoztató volt és nem megbotránkoztató.