A vajákos asszony ijesztő szertartásai nagy félelmet keltettek a gyerekekben, és végül anyjuk új lakóhely után nézett. Úgy gondolta, egyedül egyszerre képtelen munkát keresni és három gyermekét ellátni, ekkor következett a már említett kétéves öcsödi "száműzetés" Etelka és Attila számára. A Ferenc tér 5. szám alatti épület 1990 körül, ebben az épületben egy jövendőmondó asszonnynál lakott József Attila családja (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) 1912-ben, amikor végre visszatérhettek Öcsödről, a Páva utca 11. alatti ház egyik lakásában kaptak maguknak fekvőhelyet. 1913 januárjában újra költöztek: a Haller utca 15. alá (itt már laktak egyszer), de már júniusban a Gát utca 8. volt a lakóhelyük, hogy azután szeptemberben már megint a Haller utca 15. szerepeljen az iskolai papírjaikon lakóhelyként. 1914-ben több helyen is megfordultak: a Thaly Kálmán utca 40. (a mai Balázs Béla utca 10. ) szám alatti házban, 1914 augusztusában pedig József Jolán első férjének, Pászti Elemérnek az Üllői út 63. alatti lakásában laktak.
József Attila (Bp., 1905. ápr. 11. – Balatonszárszó, 1937. dec. 3. ): költő, a forradalmi líra világviszonylatban is kiemelkedő alakja. Apja ~ Áron bánsági béresek gyermeke, kisiparosoknál dolgozó szappanfőző munkás, anyja Pőcze Borbála parasztszármazású mosónő. A szülőknek három gyermeke maradt életben, a költő és két nővére, Jolán, aki nála hat és Etel, aki két évvel volt idősebb. A "város peremén", a Ferencvárosban született, gyermekkorát az itteni proletárnegyedben élte le. 1908-ban apja Romániába ment és családjával ettől kezdve nem törődött. A három gyermek eltartása a gyenge testalkatú anyára maradt, aki nem tudott eleget keresni, noha mosást, takarítást és varrást vállalt. Lakbérre gyakran nem telt, tömegszállásokon hányódtak. 1910-ben kénytelen volt két kisebb gyermekét lelencként az Országos Gyermekvédő Liga útján Öcsödre adni paraszt nevelőszülőkhöz. 1912-től ~ újból Pesten élt, alkalmi munkákat vállalt, és közben elvégezte az elemit és a polgári három osztályát. Az I. világháború második felében már rendszeresen verselt, jórészt egy véletlenül kezébe került Ady-kötet hatására.
Mindössze harminckét évet élt, az Ady Endre utáni magyar költészet legjelentősebb alakja. A második világháború után a magyar szocialista költészet ünnepelt vezéregyéniségévé vált miközben számos művét elhallgatták. Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is. Íme a József Attila versek, amiket ajánlunk elolvasásra: József Attila: Óda Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz – idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. A teljes verset ITT olvashatod el – íme József Attila: Óda József Attila – Eszmélet József Attila: Téli éjszaka József Attila: Tél Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! Hirdetés Mutatjuk a József Attila vers összeállítást. József Attila a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.
A következő év májusban Jolánnak gyermeke született, a szoba-konyhás lakás szűknek bizonyult hat személy részére. Ezért 1915 őszén a Bokréta utca 10. alá költözött Pőcze Borbála, Etelka és Attila. A gyakori vándorlás 1916 nyarán véget ért. József Jolán ekkor állandó és önálló keresettel rendelkezett, így a Ferenc tér 11. szám alatti bérház harmadik emelet 43-as, szoba-konyhás lakást kibérelhette. Négy évig éltek itt, József Attila gyermekkorának legnyugodtabb időszaka lehetett ez, amikor nem lebegett fejük felett a kilakoltatástól való állandó rettegés. A Ferenc tér 11. 1990-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) A Ferenc tér 11. 2019-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény) Térjünk most rá azokra a ferencvárosi helyszínekre, amelyek mélyebb nyomot hagytak a költőben! A legfontosabb hely a Ferenc tér, nem véletlenül, hiszen itt lakott a legtovább. Volt itt minden, ami egy fiúnak érdekes lehetett. A 4. szám alatt működött a Ferencz Mozgó nevű mozi, ahol édesanyja takarított, ő pedig rengeteg filmet megnézhetett.
"Ilyen idős koromban én is írtam verseket" – mondogatta mindegyikük. A bankház később megbukott. Elhatároztam, hogy végképpen író leszek, és szert teszek olyan polgári foglalkozásra is, amely szoros kapcsolatban áll az irodalommal. Magyar–francia–filozófiai szakra iratkoztam a szegedi egyetem bölcsészeti karán. Fölvettem heti 52 órát és 20 órából kollokváltam kitűnően. Napokat nem ettem, verseim honoráriumából fizettem lakásomat. Nagyon büszkévé tett, hogy Dézsi Lajos professzorom önálló kutatásra érdemesnek nyilvánított. De minden kedvemet elszegte az, hogy Horger Antal professzor, kinél magyar nyelvészetből kellett volna vizsgáznom, magához hívatott, s két tanú előtt – ma is tudom a nevüket, ők már tanárok – kijelentette, hogy belőlem, míg ő megvan, soha nem lesz középiskolai tanár, mert "olyan emberre – úgymond –, ki ilyen verseket ír", s ezzel elém tárta a Szeged c. lap egyik példányát, "nem bízhatjuk a jövő generáció nevelését". Sokszor emlegetik a sors iróniáját, s itt valóban arról van szó: ez a versem, Tiszta szívvel a címe, igen nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvany Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben "a kései korok számára", Ignotus pedig "lelkében dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta" ezt a "gyönyörűszép" verset, ahogy a Nyugatban írta róla, és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává.
esperes Debrecenben nyugalomba vonulva ma is él. Érdemes itt megemlíteni azt a különös véletlent, hogy két nagy magyar költő lányát egy-egy Széll Kálmán vette nőül: Vörösmarty Ilonát Széll Kálmán az államférfi, Arany Juliskát egy másik Széll Kálmán, ki nagyszalontai esperes volt. Legyen szabad itt felemlítenem, amit Széll Kálmánról, a volt miniszterelnökről szóló egyik értekezésemben megírtam, hogy a vasmegyei régi nemesi Széll-családnak egy tagja, Széll István, költözött a 18-ik század második felében Bihar vármegyébe, Nagyszalontára. Ennek utódai - kik már reformátusok voltak - 1836-ban Vasvármegyétől kérték s meg is kapták a nemességüket igazoló okiratot. A Széll-család e Bihar megyébe szakadt ágának sarja volt az a Széll Kálmán, ki Arany János veje lett. A két Széll Kálmán, a miniszter és a református esperes, nemcsak tudomással bírt a köztük fennforgó rokonságról, de tartották is ezt s tudomásom szerint Széll Kálmán miniszterelnöksége idejében Budapesten érintkeztek is egymással. Széll Piroskának nem maradtak testvérei.
'Hol zsarnokság van' (Az ötvenes évek és a magyar irodalom) - Mundus kiadó. Figyelem! A honlap és a bolt kínálata eltérhet.
Az erőszakon alapuló világ ellenpontján Dzsátá édesanyja áll, aki az őt ért sérelmek (miután megfosztják tanári állásától, takarítónő lesz; férjének szülei rágalmazzák) ellenére vagy azok hatására még inkább ember marad a farkasok között. Persze viselkedéséből semmi haszon nem származik. „Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban” – Infovilág. Ráadásul A fehér királyban a hierarchia alján elhelyezkedő ember akkor is veszít, ha nyer. Jól példázza ezt az a lövészverseny, ahol az iskoláját képviselő Dzsátá hiába éri el a legmagasabb pontszámot, előre le van zsírozva a végeredmény, egy másik intézményt hirdetnek ki győztesnek. "A háború, az soha nem becsületes dolog, mert a győzelemről szól, és nem a becsületről" – hangzik el a tételmondat-szerű kinyilatkoztatás az egyik Frunza gyerek szájából (a névadásba azért szorult némi humor: a Frunza fiúk egyikét Romulusznak, a másikat Rémusznak hívják). Az elbeszélő szülei azonban éppen erre a nem piacképes becsületre esküsznek, az örök vereséggel eljegyezve magukat és közvetve gyermeküket is. "Veszteni tudni kell" – mondja Vasököl a fiúnak, aki szépen lassan megtapasztalja ennek a mondatnak az egyetemes értelmét.
Van, aki kétségtelen tehetségtelensége és kisebbrendűségi érzése okán csatlakozik a kivégző osztagokhoz, más meg úgy gondolja, hogy csuhajja, ha tényleg egy életünk van, ahogy brit tudósok állítják, akkor most kell gyorsan és jól élni, s ha ez az ára, akkor ez. Kit érdekel? A diktatúra mi vagyunk, magunk. Mi tartjuk fent, így vagy úgy. Ti. Mi. Én. A magyarság totemállatát, a dögkeselyűt etetni kell. Hol zsarnokság van der. Hol egy szerkesztőség, hol egy egyetem, hol egy gyár, máskor meg egy kis félkatonai zsebdiktatúra csúszik le a torkán. Éhes dögkeselyű Mészáros Lőrinccel álmodik. Ahol Mészáros az ország legmenőbb üzletembere, ott tényleg felesleges egyetemeket fenntartani. A dögkeselyű a miénk – igaz, ez még élő lényekkel is táplálkozik. Előbb szépen agyonveri a Színművészetit, az Indexet majd hopp, bekapja, hogy egy sértett mameluk a vadászpuskája tusájára véshessen még egy rovátkát. Barátkozzunk a gondolattal, hogy a dögkeselyű nem eszik kendermagot, és nem lesz belőle szalonna. És több, mint ornitológiai kérdés, legyőzheti-e a békegalamb a dögkeselyűt.