Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Kollégium 5700 Gyula, Bodoky u. 10. Tel. :+36 66 463 118 | +36 66 562 970 | +36 30 427 64 47 OM 028380
Szép feladatot vállaltak iskolánk tanulói, mint önkéntesek, azaz közösségi szolgálatot teljesítők Békéscsabán, a Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál vendégeskedtek a Gyulai Kutyás Agility Szabadidősport Klub tagjai és a szintén fürdővárosi Erkel Ferenc Gimnázium diákjai a Mikulás-ünnepség alkalmából. — Legalább tíz évre visszatekintő a kapcsolat az intézmény és a klub között — nyilatkozta lapunknak a klub elnöke, Alt Sándor. — Számunkra napi tevékenységünk részeként is fontos az esélyegyenlőség. Év közben is többször keressük fel a központot, ilyenkor pedig még fontosabbnak tartjuk mindezt. Alt Sándor elárulta, a keddi nap meglepetése az volt, hogy a Mikulás szerepét látássérült tagjuk, Simon Csaba töltötte be. Gyulai erkel gimnázium szeged. — Úgy érzem, hogy számára is sokat jelentett, hogy segíthetett, hogy hozzájárulhatott az ünnep öröméhez — tette hozzá a klubelnök. Természetesen a programról a kutyák sem hiányozhattak, akikkel barátkozhattak az ünneplők.
Az eseményen Simon Csaba egy verset mondott, az önkéntesek több dalt is előadtak, majd két ének is felcsendült a Mikulás-váráshoz kapcsolódva. Az agilitysek és az Erkel gimnázium önkéntesei korábban gyulai Esély Pedagógiai Központ Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskolában, valamint a gyulai Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonában is hasonló programot szerveztek. Mindenütt nagy örömmel fogadták őket.
Könyv: Hazátlanok ( Kováts Judit) 294639. oldal: - Könyv Irodalom Szépirodalom Próza Magyar irodalom Regények Kortárs "Szlovákia nekem nem hazám, Késmárk sem a hazám, nem tudom, hová megyek, nincs, és lehet, nem is lesz többé hazám, de miért ne lehetne haza nélkül is vígan élni? " Lilli, a késmárki diáklány vallomása ez a regény, akit a történelem sodor magával a második világháború végén. Német nemzetisége miatt előbb a partizánok elől kell menekülnie, azután édesanyjával, várandós nővérével és sorstársaival elűzik, táborba zárják, majd a romokban heverő Bajorországba deportálják, mert az új Csehszlovákia kizárólag a cseheké és a szlovákoké. Apja börtönben, sógora valahol hadifogságban, ő támasz nélkül sínylődik volt zsidó koncentrációs táborokban, küzd éhezéssel, betegséggel, lesz tanúja a bosszú vezérelte vérengzésnek. Együtt bűnösnek lenni is könnyebb – még akkor is, ha a bűn másoké - Librarius.hu. Kiszolgáltatottan, hazátlanul éli meg a béke első éveit, mégis derekasan helytáll, pedig olyan csapások érik, amelyekből egy is sok lenne egy átlagos életben. Közben humora és életkedve sem hagyja cserben: sorsa útmutató lehet mindannyiunk számára.
Lilli édesanyjával, nagyanyjával és várandós nővérével Novákyba kerül, ahonnan több mint egy év után Németországba deportálják őket. Abba az agyonbombázott, éhező Németországba, amely saját lakosait sem képes eltartani. A német vidék előzőleg már befogadta a nagyvárosok kibombázott nincstelenjeit (1000 lakosra olykor 600 menekült is jutott), a kitelepítetteket képtelen. Ezért ott is a volt zsidó lágerekbe költöztetik őket. Lilliék Blaumenstadtba kerülnek, ez a dachaui központi láger egyik altábora. Nem foglyok, nem kell kényszermunkára menniük, "csak" a körülményeik rabjai. Nincs élelem, nincs munka, orvosi ellátásról, iskoláról álmodni sem mernek. Németország lakosait öt kategóriába osztják, a kitelepítettek az ötödik kategóriába kerülnek: 1000 kalória a napi fejadag. Ez annyi, hogy éhen halni nem lehet, csak folyton éhezni. Nagyon hosszú az az idő, amíg ebből a helyzetből Németország mint ország, illetve az emberek mint egyének ki tudnak vergődni. Lilli Hartmann átlagos szereplő, ugyanakkor átlagon felüli hős.
A késmárki cipszer Hartmann Lili nem mindennapi lány. Tizenhét éves, mikor 1944-ben kimenekítik falujukból a többi németajkú gyermekkel együtt, elszakítva ezáltal őket a szüleiktől. A szlovákok és magyarok között felnőtt Lili nem érti, miért van erre szükség, de engedelmeskedik, hiszen tudja: ez csak átmeneti állapot, a család hamarosan újra együtt lehet. Reichenhallban az élet szigorú és katonás, ám a lány akkor még nem is sejti, hogy az igazi viszontagságok csak eztán kezdődnek. Bár az édesapja érte jön és – rövid időre – Olmützben újra egyesülhet a család, a papát rövidesen elhurcolják, őket (édesanyját, nagymamáját, állapotos nővérét) pedig egy munkatáborba deportálják. 1945-ben itt köszönt rájuk a béke, de igazából abban sincs köszönet. A német lakosságot Bajorországba telepítik ki, de az ottani lakosság ennyi menekültet nem tud befogadni, így jobb híján a zsidó haláltáborokba kerülnek. A Hartmann család Blumentstadtba – bár itt már nincsenek őrök, azért a tábor az mégiscsak tábor.