Csokonai Vitéz Mihály Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28. ) költő. Csokonait a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként tartják számon. Tanárai a jövő tudósaként tartották számon: így "poeta doctus"-nak, és "poeta natus"-nak is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai közepette lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkozását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Csokonai Vitéz Mihály versei - Szerelmes versek. Ugyanakkor jelentőségét, éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte föl, a magyar irodalomban azonban rövidesen elfoglalta méltó helyét. Csokonai Vitéz József seborvos, református főiskolai tanár és Diószegi Sára fia. Anyja, Diószegi Mihály szűcsmester lánya, férje 1786. február 20-án bekövetkezett halála után árva gyermekeinek ellátására kosztos diákokat vállalt. 1805-ben érte a halál Debrecenben. Mihály a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanult, ahol 1785. április 18-án, az alsóbb osztályok elvégzése után, a felsőbbekbe lépett; tanára volt Budai Ferenc és Budai Ézsaiás, a költészeti osztályban Háló Kovács József, az Aeneis fordítója; 1786-ban Fodor Gerzson oktatta a felsőbb szónoki, s metafizikai osztályban.
1794 tavaszán nyilvános tanítónak választották, már ekkor a görög, latin, olasz és magyar költészetben járatos volt. A következő iskolai téli félévben (1794. december 6. ) a gimnázium ítélőszéke azzal vádolta őt, hogy az istentiszteletről elmaradozik, "társait magához híván az időt borozással és pipázással vesztegeti"; ezért azzal fenyegették, hogyha több ilyen kihágást tesz, tanítói hivatalától megfosztják. 1795-ben az elöljáróság a húsvéti ünnepekre Kiskunhalasra és Kecskemétre bocsátotta, de Csokonai a főváros közelségétől elragadtatva, nem tért vissza kollégiumába, hanem Dugonics Andrást látogatta meg Pesten. Ezután elöljáróinak elnézését és engedélyét elnyerve, ismét visszament Debrecenbe, de nagymértékű önbecsérzetéből származott összetűzései s a fegyelembe ütköző rendetlenségei miatt el kellett hagynia a kollégiumot; június 15-én a főiskola imatermében búcsúzott el tanulótársaitól. Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. Az 1795–96. tanévet a sárospataki kollégiumban töltötte, de itt Kövy Sándor sem volt képes vele a jogtudományt megkedveltetni, úgyhogy rendetlenül látogatta az előadásokat.
8 És te, aki e dolognak Tárgyat tudtál szerzeni, Sárközym! tenéked fognak E versek szenteltetni. Halld meg a népek csatáját, A nadrág históriáját S nyúlj saját kebledbe bé. - - 9 Véczy még Zsigárdfalváról Jól nem is mozdúla ki, Hol Nyitrának oldaláról Zúgnak a Vág habjai; Amidőn bús bánatjába Húriel tündér magába Ilyen mérget forrala: 10 Hát a nadrág elvittéből Ilyen kárt kell vallanom? S Véczyt Nyitra vármegyéből Nem lehet kitiltanom? Csokonai Vitéz Mihály legismertebb versei. Én, ki pendelnek, nadrágnak És azáltal a világnak Lettem istenasszonya. 11 Én, ki bírom a Schloszberget, S tisztelnek sok pendelen, Mért szerzettem annyi serget Ott s a Zuckermandelen? Hát magam csak íly bolondnak Hagyjam tenni? mit nem mondnak Majd a pesti Partesen. 12 Ezt mondván, bús bánatjába, Mint esett szűz, úgy meg-sírt; Bémegy híves hájzlijába, Felcsap egy pint plutzer-bírt, És hogy búsabb légyen képi, Vukliját is összetépi S főldhöz vágja kantusát. 13 Egy hasított púdermantel Függ nyakán, csak neglizsé, Melyen a kis Zuckermandel Átvirít, mint egy izé.
(1773-1805) A debreceni világ messze volt a pest-budai világtól. A kálvinista cívisek a török időkben olyan sajátos függetlenséget valósítottak meg a maguk számára a magyar király, az erdélyi fejedelem és a szultán között, hogy némi kis túlzással városi köztársaságnak is tekinthetjük úgy másfél évszázadon át Debrecent. Ebből az önállóságból még sok minden megmaradt a XVIII. Csokonai vitéz mihály versek. századra is: itt előrehaladottabb volt a polgárosodás, mint az ország nagy részében; Bécstől is távol éltek; itt – ritka kivételként – volt magyar nyelvű polgárság, amikor elérkezett a felvilágosodás híre és szelleme. Debrecen ellentmondásosan válaszolt rá. A cívisek kemény vallásossága, a gazdag polgár félelme minden változástól, a kálvinizmus szűkkeblű puritanizmusa. amely még a színházat is ártalmas hiúságnak tartja – ezek visszahúzó erők voltak. Viszont a polgári érdek a tudományok fejlődésére üdvös iskolakultuszt fejlesztett: a művelt elmék fogékonysága a haladó eszmékre, a diákok újat akarása s magának a városi polgárnak természetes antifeudalizmusa jó talaj volt az új kulturális igényekre.
Útját Szigetvárnak vette, ahol pár napig időzött Festetics Lajos grófnál; egyúttal megnézte a várromot, Zrínyi hőstettének helyét, majd átkelt a Dunán és a Bácskán s a tiszai téreken át Kecskemét felé tartott; Karcagon hosszabb ideig pihenve, érkezett végre Debrecenbe, ahol szerető édesanyja tárt karokkal várta. Otthon elvonultan s kizárólag az irodalomnak élt, de innen is kirándult néha a barátaihoz. Csokonai vitez mihaly versei. 1801-ben Patakon volt Rozgonyinál, július 13-án Regmecen a két héttel előbb kiszabadult Kazinczynál, ismét pataki közvizsgálaton, Hangácson és Igaron, ahol augusztusig munkáinak tisztázásával foglalkozott, melynek végeztével feljött Pestre, hogy azokat a cenzúrán keresztül vigye és kinyomassa. A téli évszakra Debrecenbe ment, ahol csak kevés hetet töltött, mire munkái érdekében újra Pestre utazott. Komáromban is tartózkodott 1802 februárjában. Folyamodott a Magyar Hírmondó szerkesztőségeért, majd írnokságért a Széchényi könyvtárnál; de hiába. Gyengélkedő egészsége haza felé készteté, s a nagyváradi fürdőket kereste fel, ahol ugyanakkor Kazinczy is időzött.