Emléke sír a lanton még – No halld meg, Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd. " Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden velsz énekest! Szolgái szétszáguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. – S Edwárd király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány. Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd. – Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort*, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik. " Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma... De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát. 1857 Jegyzetek A vers keletkezése feltehetőleg összefüggött Ferenc József 1857-es, második magyarországi látogatásával: ekkor számos üdvözlő vers készült a – törvényesen még meg nem koronázott – uralkodó köszöntésére (ezekről összefoglalólag: Kovács József: Adatok " A walesi bárdok" keletkezéséhez.
A részt az elbeszélő tömör összegző szavai zárják:" Montgomeryben így esett A híres lakoma. " harmadik egység a lakoma után történteket közvetíti, az utolsó hat versszakot foglalja magába. Fontos tudni, hogy nem sokkal a szabadságharc leverése után az osztrák császár Magyarországra látogatott, és Aranyt kérték fel, hogy dicsőítő verset írjon az uralkodóhoz. Arany ezt visszautasította, mert nem tudta elfelejteni a szabadságharc leverését, és barátja, Petőfi halálát, nem lett hűtlen ezekhez, ahogy a bárdok is hűek maradtak Waleshez és az igazsághoz. Helyette inkább megírta a Walesi bárdokat, hogy biztassa a magyarokat, reményt adjon nekik. A vers és Magyarország akkori helyzete között erősen feltűnő párhuzam áll. A bárdokhoz hasonlóan Arany sem hallgat, hanem felelősséget vállal és bátorságot mutat a vers megírásával. Megfigyelhető a fokozás, a balladában több helyen is: Eduárd reakciói egyre indulatosabbak, illetve ezzel párhuzamosan először "léptet", majd "vágtat" fakó lován. A tájban, környezetben is észrevehető, ahogy az elején csendes, majd később "Körötte ég földszint az ég... ".
A walesi bárdok (Hungarian) Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A walesi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Wales: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sír. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senki sem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti Wales ebek! Ne éljen Eduárd?
Emléke sír a lanton még - No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng walesi bárd. " Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegül, Minden walesi énekest! Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. - S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A walesi tartomány. Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba walesi bárd: De egy se bírta mondani Hogy: éljen Eduárd. - Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik. " Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A walesi lakoma... De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát. (*) 1857 (*) A történelem kétségbe vonja, de a mondában erősen tartja magát, hogy I. Eduárd angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső múltját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom lerázására.
Az első mondat szerint a vers 1857-ben íródott. Az Arany János szócikk szerint azonban ez tévedés, melyet később megcáfoltak. Jó lenne a két állítást összhangba hozni, különös tekintettel a 200. évfordulóra, hiszen az egyik legismertebb Arany-versről van szó. A "Versforma" szakaszt töröltem, mert szövege a "Források" között megadott oldalán az utolsó bekezdés szó szerinti másolata volt. Irodalmi szövegek teljes terjedelmű közlésére nem a Wikipédia szócikke, hanem a Wikiforrás való; ott meg is van. Szerintem innen törölni kéne, legfeljebb rövid idézet maradhatna benne. –- Vadaro vita 2017. március 15., 14:00 (CET) [ válasz] Az Arany János szócikkben szereplő (a ballada) "1861 körül született" információra hol találom a forrást. Az teljesen kizárható, hogy a vers első változata már 1857-ben elkészült? Ezt viszont több forrás is említi. /... "a koronád legszebb gyémántja" szófordulatot szó szerint Széchenyitől vette át Arany. - ennek hol találom a forrását? / Az is lehet, hogy (Széchenyi hatására) csak később változtatott a szövegen.
Andrew69. 2017. március 16., 11:41 (CET) [ válasz] megjegyzés A cikk első sorából kivenném az 1857 júniusában írt kijelentést, mert ugye vitatott azttalán nem vitatjuk. Andrew69. március 16., 12:40 (CET) [ válasz] Megpróbáltam úgy megfogalmazni a vers keletkezésének idejét, hogy az újabb kutatásoknak (feltételezéseknek) és a hagyományos (korábbi, közkeletű) ismereteknek is megfeleljen. Mivel bizonytalan a ballada keletkezésének a pontos ideje, ezért mind a két információt a szócikkben hagytam. Ha ez így nem jó, a szöveg nyugodtan átszerkeszthető, megváltoztatható! – Jávori István Itt a vita 2017. március 16., 15:18 (CET) [ válasz] Rendben egyébként örülök nagyon a cikknek. Még egy megjegyzésem van. Ö azonban dicsérő vers helyett ezt a balladát írta kijelentés ellentmond Aranynak, amikor ezt írta a felkérésre: "Tisztelt Szerkesztő Ur! Vettem becses felszólitását, de nem vagyok oly állapotban, hogy annak eleget tehessek. Physicai bajom, mely a lélekre tompítólag, a kedélyre leverőleg hat, s melyben évek óta sinlődöm, akadályoz a munkában.
Hivatkozom az összes szépirodalmi lapokra s egyéb folyóiratokra, melyek jóllehet szűntelen sűrgetnek, egy év óta alig közöltek tőlem valamit, s ha igen, az is valamely régibb töredék volt. Így hát nem én vagyok az oka, ha rokkant Pegazusommal nem jelenhetek meg a fényes tisztelgésnél: lesznek mások, fiatalabbak, kik azt a helyet díszesebben betöltik mint én. [... ] tisztelője Arany János" Persze lehet dacból kurucosan írt valami mást, de úgy néz ki egészségi helyzetére hivatkozva nem írt semmit. március 16., 16:29 (CET) [ válasz]