Zelk Zoltán: Este jó, este jó... Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fügyül, bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú meg is hal egy kis bogár, mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc, táncola plafon, el is érem már talán, olyan alacsony. De az ágy meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak. Nem félek, de azért sírni akarok, szállok én is, mint a füst, mert könnyű vagyok... Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet... Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én.
Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23. ) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, 2012-től a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Költeményei közül néhányat dalszövegként használtak, megzenésítették.
Jöjjön Zelk Zoltán: Mit mondanak a madarak verse. Hát te igazán megérted, mit a madarak beszélnek? nemcsak csipegnek, pityegnek, fütyülnek és csiripelnek? – Ó, dehogyis, szólnak mást is, van őnekik szavuk száz is, vagy talán még ezerszáz is! Cinke Hallgasd csak a cinegét, azt mondja, hogy: "Nyitnikék! Elolvadt a hó, a jég ne aludjon kert, a rét, az a dolguk: nyitni, nyitni, virágot, rügyet kinyitni, nyitni, nyitni, nyitnikék! " Nem mindig ilyen vidámak, mikor téli ágra szállnak, eledelre nem találnak, panaszkodnak: "Nincs… nincs… nincs… Itt sincs…itt sincs, sincs, sincs, sincs…" Ha valamit mégis lelnek, még akkor sem örvendeznek, mert keveset ád a tél- mondják is, hogy: "Kicsit ér! " Kicsit ér! Kicsit ér! Rigó Hát most milyen madár szól itt? S hallod, éppen téged szólít téged szólít, tőled kérdi, tudsz számolni? Mondd meg néki, ezer fán mennyi dió. Ha nem felelsz, hát megmondja, tavaly ősszel megszámolta, ezer fán annyi dió, hogy éppen egy millió! Fiú! Fiú! Millió! Millió! Millió! Pacsirta Ez meg milyen madár lehet?