Itthon is vissza lehetne szerezni a szakszervezetek tekintélyét, mutatják ezt azok az esetek, amikor sikerül kiharcolniuk a tisztességes bért, a civilizált munkakörülményeket. Gondoljunk a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetére, vagy például a vasas szakszervezet eredményes tárgyalásaira. De náluk is vannak kudarcok. A Dunaferrnél a vasas szakszervezethez tartozó érdekvédőket egyszerűen kirúgta a tulajdonos, figyelmen kívül hagyva a törvény általi védelmüket. A Dunaferrnél ezek után biztosan nem sátoros ünnep május 1-je. Úgy tűnik jelenleg az autógyártók szakszervezetei a legerősebbek, nem véletlenül. Sikerült összefogni a német szakszervezettel, amivel elérték, hogy komolyan vegyék őket a tulajdonosok. Németországban már megtanulták a tulajdonosok, hogy azonos célokért dolgoznak, ha különböző szemszögből is. A munkásnak és a szakszervezetnek is az a célja, hogy jól menjen a gyár, mindenki találja meg a számítását, ebből eredően jól keressenek, amiből biztonságban, tisztességesen megélhetnek.
Die heilige Walpurga Németországba utazott és apáca lett a kolostorban Heidenheim Württembergben. 778-ban (vagy 779-ben) halálát követően szent lett, május 1-jén szent napként. Németországban a Brocken, a Harz-hegység legmagasabb csúcsa a Walpurgisnacht fókuszpontjának számít. A Blocksberg néven ismert 1142 méteres csúcs gyakran ködben és felhőkben rejtőzik, miközben titokzatos atmoszférát kölcsönöz a legendás státusznak, mint a boszorkányok ( Hexen) és az ördögök ( Teufel) otthona. Ez a hagyomány előzi meg a Goethe-ban a Brocken-ben összegyűlt boszorkányok említését: "A Brocken-hez a boszorkányok lovagolnak... " ("Die Hexen zu dem Brocken ziehn... ") Keresztény változatában az egykori pogány fesztivál májusban Walpurgis lett, amely a gonosz szellemeket vezette - általában hangos zajokkal. Bajorországban a Walpurgisnacht Freinacht néven ismert, és hasonlít Halloweenra, fiatalos csínyekkel kiegészítve.
A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. Az első ilyen megemlékezést 2001-ben tartották. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Sztójay-bábkormány sorra hozta a zsidóellenes rendeleteket a sárga csillag viselésétől a kerékpárok beszolgáltatásán és a zsidók lakásának igénybevételén át a zsidók gettókba, Budapesten úgynevezett zsidó-házakba való költöztetéséig. 1944. április 16-ától datálható a magyarországi zsidók elkülönítése, vidéken 1944 tavaszán gettókba zsúfolták a zsidóságot, majd általában valamilyen ipari létesítményből kialakított gyűjtőtáborokba vitték, ezután pedig rövidesen deportálták őket az ausztriai, németországi és lengyelországi koncentrációs (megsemmisítő) táborokba. A tömeges deportálások 1944. május 15-én kezdődtek, először a keleti országrészekben, a visszacsatolt Kárpátalján és a Felvidéken, majd az egész országban.