Gyóni Géza: Csak egy éjszakára (Előadja: Greguss Zoltán) - YouTube
Csak Egy Éjszakára...
Természetesen a híres verse a Csak egy éjszakára… most is a legkedvesebb az összes alkotása közül. Ha valaki még nem ismerné, annak számára figyelmébe ajánlom az eredeti könyv sorai szerint bemásolva:
CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom – fecskék szanaszét röpködnek. Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka – keresőket. Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák;
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának. Az uzsoragarast fogukhoz verőket. Mikor gránát – vulkán izzó közepén
Úgy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, -
Szép piros vitézből csak fekete csontváz. A hitetleneket s az üzérkedőket. Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára: Vakitó csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára. Csak egy éjszakára: Hogy bujnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind, S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! – Csak egy éjszakára küldjétek el őket. (Przemyśl, november. )