Az uroborosz egy jelkép, a mitológiában egy saját farkába harapó sárkány, vagy kígyó. Az örökkévalóságot jelzi, valamint az örök körforgást és a folyamatos megújulást. A kígyó, egyetemes szimbólum, jelezhet halált, rombolást, megfiatalodást. Mivel összefüggésben van a Paradicsommal, így a kétértelműség, cselekvés, és kísértés szimbóluma. Spirituális jelentése: az értelem és bölcsesség jelkép állata, a gnosztikusoknál a feltámadás szimbóluma, e-képpen Jézusé is. Az uroborosz, a saját farkába harapó kígyó megfelel: ○ a kör ○ az állandó körforgás ○ az állandó újjászületés ○ a végtelenség ○ tökély ○ megújulás ○ az anyagi és a spirituális Egység szimbólumának. A Pistis Sophia című gnosztikus írás azt mondja, az Uroborosz a külső sötétség és a kárhozat helye. Körülfogja a világot, 12 ízből áll a teste, és mindegyikben egy állatfejű démon vigyáz, hogy a lelkek ki ne szabaduljanak. A kígyóbörtönben élő lelkekre a világ végén teljes pusztulás vár, és csak azok szabadulnak meg, akik ismerik a gnózist.
2013. január 19., szombat, 10:58 Az uroboroszról, vagyis a saját farkába harapó kígyóról, annak szimbolikájáról tartottak előadást különböző tudományterületek szaktekintélyei péntek este Marosvásárhelyen a Bolyai téri unitárius templomban. A meghívottak közt volt biológus, teológus, fizikus, történész, filozófus és pszichiáter is. Nagy László unitárius lelkipásztor, házigazda a farkába harapó kígyóhoz hasonlította a világot, az állandó körforgás miatt: folyton megújulunk, újjászületünk, önmagunkra eszmélünk, illetve önmagunkba zárkózunk, önmagunk ellen fordulunk, elzárkózunk a külvilágtól. A kígyó az unitárius egyház címerében is helyet kapott, de a Biblián kívül is gyakran feltűnik mint jelkép, akár pozitív, akár negatív előjellel. Szatmári Mária pszichiáter, Ungvári Zrínyi Imre filozófus, Miholcsa Gyula fizikus, Spielmann Mihály történész, Czire Szabolcs teológiai tanár, Bálint István biológus a saját szakterületük felől megközelítve beszéltek a kígyóról mint élőlényről és mint szimbólumról.
Hozzátette, hogy "aki az alkotmánybírók elmozdításában gondolkozik, az nem sakkozik, hanem felborítja a sakktáblát. " Milyen furcsa, hogy a polgárháborús veszéllyel fenyegető alkotmánypuccsról nem beszéltek akkor, amikor úgy választott az ország köztársasági elnököt, hogy a baloldal is állított jelöltet, Majtényi László személyében. Nem volt baj az Alaptörvénnyel akkor sem, amikor Gyurcsányék elnyertek számos önkormányzati pozíciót, benne a főpolgármesteri székkel. Schiffer András az MTVA Híradónak adott nyilatkozatában pedig aláhúzta, nem lehetetlen, hogy a váratlan kelet-európai kormányfőváltások hátterében is külföldi erők megrendelései állnak. A feles többséggel való alkotmányozás egyébiránt azt is jelenti, hogy megkérdőjelezik a 2022-es választások után megalakuló parlament legitimitását. "Ez egy önnön farkába harapó kígyó-logika, mert a saját egyszerű többséget jelentő mandátumoknak az érvényességét is megkérdőjelezi. " Tehát ha Márki-Zay-ék nyernének is áprilisban, akkor már a megalakulásuknak sem lenne semmiféle jogi alapja.
Ők az emberek felett álló, nagy hatalmú félistenek, akiket a monda szerint Brahma isten száműzött az alvilágba, amikor túlságosan elszaporodtak a Földön. A buddhizmusban Buddha és tanításainak összessége, a Dharma védelmezőiként jelennek meg, de potenciálisan veszélyesek is lehetnek, különösen, ha felmérgesítik őket. Az egyik leghíresebb történet Mucsalinda kígyókirályról szól, aki hét napon át védelmezte az esőtől a meditációba merült Buddhát. #8 A hopi kígyótánc Az Arizona állam északi részén élő hopi indiántörzs férfi tagjai évezredek óta minden évben előadják rituális kígyótáncukat. A tánc egy nyolcnapos, hosszú rituálésorozat utolsó része, mellyel a hopik bő esőzést és termékeny talajt kérnek az istenektől. A táncban a résztvevők a sivatagból összegyűjtött csörgőkígyókat tekernek a nyakuk köré vagy vesznek a szájukba, melyeket előtte alaposan megmostak és megtisztítottak a törzs papjai. A rituálé bonyolult és veszélyes, a koreográfia azonban olyan alapos és mesteri, hogy csak nagy ritkán harapják meg a kígyók a táncosokat.
Az utóbbi eszméletlen erős volt karakterépítésben, a mostani, készpénznek véve, hogy már ismerjük a szereplőket, szinte semmilyen figyelmet nem fordít a jellemábrázolásra, pláne a fejlődésre, teljes fókuszát a történetmesélésre helyezi. Kell persze oda az energia, mert van történés dögivel, kár azonban, hogy a szereplők többsége csak az enumeráció részét képezi. Engem kifejezetten idegesített, hogy az alkotók a kirakatba tették az eddigi összes film szinte valamennyi fontosabb karakterét, de ahelyett, hogy kezdtek is volna velük valamit, csak felpiszkálták a nézőt. Persze pont az, hogy a film nem átall egy sereg, igencsak kedvelt szereplőt háttérbe szorítani, és átengedni a terepet néhány kiemelt figurának, igencsak képregényszerű megoldás. A gond csak az, hogy míg a papír verzió esetében, miután elolvastuk egyik vagy másik hős kalandjait, a következő számban kapunk a többiekből is – a filmnél azonban ez akár éveket is igénybe vehet. Persze nem akarok hálátlannak tűnni, tényleg tisztes munka Az eljövendő múlt napjai.