1753-ban és 1755-ben a Körös-Maros vidékén tör ki parasztfelkelés, szintén a megnövekedett földesúri szolgáltatások miatt. 1764-ben a székelyeknek nem veszik figyelembe kiváltságaikat, és határőrszolgálatra akarják kényszeríteni őket. Amikor azonban ellenállnak, véresen megtorolják (madéfalvi veszedelem). Ezután a székelyek innen tömegesen települnek át Bukovinába. 1765-66-ban Vas, Somogy és Zala megyékben törnek ki parasztmegmozdulások a nagy földesúri terhek miatt. A felkelők petíciót nyújtanak be Mária Teréziának, aki erre összehívja az országgyűlést, de elutasítják a földesúri terhek egységesítését, mondván az úrbéri viszony csak a földesúr és a jobbágy dolga; ezért Mária Terézia feloszlatja az országgyűlést, és 1767-ben kiadja az úrbárium rendeletét, ami szabályozza a földesúri szolgáltatásokat. Ezeket pedig a jobbágy haszonvétele után állapítják meg. Az egésztelkes jobbágyok (1 hold belső telek, 16-40 hold szántó, 4-15 hold rét, valamint közös földek rendelkezésére állnak) birtokosát évi 1 forint cenzus, kilenced, heti 1 nap igás vagy 2 nap gyalogrobot és ajándék illeti "jelentősebb családi eseménykor".
Testőrségét magyar nemesifjakkal töltötte fel, de nem azért, mert annyira be akarta volna vonni őket az európai műveltségbe, hanem akart egy biztos, hozzá hű réteget a magyar társadalomban. II. József (1780-90) 1765-től Mária Terézia társuralkodója a birodalomban, halála utána gyakorlatilag Magyarország királya. Azért gyakorlatilag, mert nem volt megkoronázva, kalapos király volt, hogy ne kössék a magyar törvények. Nehezen kezelhető gyerek volt, nem kedvelte az udvari pompát, a vadászatokat és a társaságot. Gazdasági és filozófiai műveket olvasott. Kedvelte a zenét. 1765-től Falkenstein gróf álnéven járta az országot (második Mátyásnak is nevezte a nép). Felsége Mária Izabella volt. Uralkodása során kb. 6000 rendeletet hozott. Takarékossági intézkedéseket hozott, ennek jegyében 1780-ban lecsökkentette az udvar és a testőrség létszámát. A palota egy részét is lezáratta. Enyhítette a cenzúrát. Megszüntette a megyerendszert, (hogy háttérbe szorítsa a rendeket) helyette tíz kerületet hozott létre.
Frigyes porosz király viszont 1742-ben hadüzenet nélkül lerohanja és csatolja Sziléziát. Ezekután Anglia és Hollandia Ausztria mellé áll, a többi állam eláll követeléseitől. Az osztrák örökösödési háború egészen 1748 -ig elhúzódik, azonban a határok lényegesen nem változnak 1742 óta, azaz a háború után Poroszország megtartja Sziléziát. Mária Terézia 1756-ban háborút indít Szilézia visszafoglalására, de ez a hétéves háború nem hozza meg számára a kívánt sikert. A hagyományosan rossz osztrák-francia kapcsolatok rendeződnek Kaunitz Anton párizsi követnek köszönhetően. Tehetségét felismerve Mária Terézia 1753-ban visszahívja, és kinevezi államkancellárrá. Kaunitz a francia felvilágosodás szellemében irányítja a birodalmat, de a cél egy centralizált összbirodalom. Ennek érdekében Kaunitz létrehozza az államtanácsot a kancellárián belül, amelynek feladta az uralkodónak tanácsokkal való ellátása és a birodalom irányítása. 1754-ben meghozzák a kettős vámrendelet et, ami a Habsburg gazdaságpolitikát, az összbirodalmi merkantilizmust szolgálja.
Ezért a királynő az országgyűlésen a nemesektől azt követelte, hogy személyes részvételük helyett fizessenek adót, mint ahogyan ezt a többi örökös tartományban is teszik. Erről a rendek viszont hallani sem akartak. Ettől kezdve a rendek és az uralkodónő viszonya megromlott. Mária Terézia ezután nem hívta össze az országgyűlést és rendeletekkel kormányzott. Az uralkodónő tanácsadói a felvilágosodáshoz is kapcsolódó megoldásokat javasoltak. Terézia első jelentős rendelete, amely egy évszázadra meghatározta a birodalmi munkamegosztást és gazdasági fejlődést, az 1754-es merkantilista vámrendelet volt. A birodalmi vámhatár mellett Magyarország köré is vámhatárt húzott. Ennek az lett a következménye, hogy a magyar nyersanyagokat és terményeket csak a birodalomban lehetett olcsón eladni. Emellett az osztrák és cseh ipar termékeinek magyar piacot biztosított, viszont M. o. ipara lassan fejlődött. 1767-ben úrbéri pátensben, az Urbárium rendeletében beavatkozott a jobbágy és a földesura közötti magánjogi viszonyba, és állam ellenőrzése alá vonta.
Az a röpirat, melynek címe: Miért nem szerettetik József császár az ő népétől? csak 1787-ben, tehát József uralkodásának nyolcadik évében jelenik meg Bécsben és nálunk, németül és magyarul egyidejűleg. 1787-ig még a rendi jogokat József újításai nem érintik, senkinek sem jut eszébe jelezni, hogy József császár nem népszerű uralkodó.
A hétéves háborúban (1756-1763) kísérletet tettek a tartomány visszaszerzésére. Szilézia porosz kézen maradt Gazdasági reformok: A haderő fejlesztése elengedhetetlen volt. Óriási összegeket emésztett fel, megerősítése csak a jövedelmek erőteljes emelésével volt elérhető, reformokra került sor. A Lajtántúlon megadóztatták a nemességet és a papságot, védvámrendszert vezettek be (1754) Magyarországon a királynő óvatosabb volt. A nemességet az országgyűlésen kívánta rávenni az adófizetésre (1751). A rendek azonban mereven elzárkóztak, vámrendeletében a birodalom köré ipari védvámot húzott, Magyarország és a birodalom között vámok meghagyásával Lehetővé tette a birodalmi gazdasági érdekek érvényesítését a magyar érdekekkel szemben is. Jobbágyvédelem – Az urbárium: A mezőgazdasági kivitel bővülését az árutermelés tette lehetővé. E mögött a nagybirtok termelése állt Növelték saját kezelésű földjeiket, a jobbágyok robotmunkájával műveltették meg. Emelkedett a robotkötelezettség A folyamatot az állam nem szemlélhette tétlenül, mivel a majorság előretörése veszélyeztette az adóalapot.