- Napidoktor Hanna örök (könyv) - Zakály Viktória | Rövid frizurák 50 felett vékonyszálú hajból Doris lessing megint a szerelem full Doris lessing megint a szerelem film Ami köztünk van, soha nem múlik el. Egy lehetetlen szerelemben nem létezhet happy end… Vagy mégis? Hanna hét éven át várt arra, hogy együtt lehessen szerelmével, de a múlt fájdalmát nem képes kitörölni ritmuszavaros szívéből. Olyannyira, hogy ezúttal egy kórházi ágyon meséli el orvosának annak a történetét, miért képtelen rávenni magát, hogy beleegyezzen a szív-transzplantációba. Hanna újra megtalálja az otthonát, elveszít és kap valakit az élettől, újra képes lesz szívből nevetni, de a spanyolországi utazásán is csak a tenger moraját hallja a szíve hangja helyett. Pedig az nem hazudik, súgja neki, mit kellene tennie, csak a fiatal nő ellenkezik. Végül igent mond és megtalálja azt, ami mindig is ott volt a ködön túl, ahol a tengert sejtette. Utóirat: visszatérek Csöngére. Értékelések 5. 0/5 - 2 értékelés alapján Kapcsolódó könyvek Egy kisfiú – kicsinek tartotta, mert nála egy évvel fiatalabb volt – állt vele együtt egy fa alatt, és éppen azt mesélte neki, hogy szereti Mary Templetont.
Julie mágikus alak, legendát szőtt köré az emlékezet, halála épp oly titokzatos volt, mint élete, és még majd' egy század elteltével is néha hallani vélik énekét a kunyhóját körülvevő erdőkben. Julie varázsa az évekkel semmit sem vesztett erejéből, a színdarab előkészületei során szinte minden résztvevőt magával ragad a személye, a dalai, a képei, a szerelmei. Julie-nek köszönhető-e vagy sem, szinte lényegtelen, de a próbák során a Zöldmadár társulat szinte minden tagja szerelembe esik. A könyv legizgalmasabb része ez, ahogy Lessing a zárt közösségben burjánzó érzelmeket ábrázolja. Annyira természetes, mint a levegővétel, hogy ha összezárunk húsz-harminc férfit és nőt néhány hétre-hónapra, egy megfeszített munkafolyamat közepén, akkor ott bizony tombolni kezdenek az érzelmek, vágyak, vonzódások. Az, hogy épp egy mélyen érzelmes és felkavaró színdarabot állítanak színpadra, csak katalizálja a folyamatokat. Méghozzá nem is akárhogy. A furcsábbnál furcsább érzelmi hullámzások középpontjában persze Sarah áll.
Az a Sarah, aki magában már rég eltemette a szerelemre való képességet, aki rezignált nyugalommal közli, hogy húsz éve nem volt része szerelmi és szexuális kalandokban, aki a legkevésbé sem vágyik arra, hogy bárki közel kerüljön hozzá, mert tudja, hogy az érzelmek csak sajgó fájdalommal járnak. Sarah alakjában olyan gondolatkört jár körül Lessing, amiről én még nem olvastam, és amiről hajlamos hallgatni a közbeszéd, ez pedig az időskori szerelem és szexualitás. Sarah 65 éves, ám jóval fiatalabbnak néz ki, okos, művelt, összeszedett személyiség, körülrajongják a fiának-unokájának beillő férfiak, mégis elzárkózik előlük, mert szégyelli valódi korát, öregedő testét. Lessing 1996-ban írta ezt a könyvet, jócskán túl a hetvenen, és ma aktuálisabbak a kérdésfeltevései, mint valaha. Huszonévesen az ember nem szívesen gondol arra, hogy a szüleinek – pláne a nagyszüleinek – is volt/van/lesz szerelmi élete, pedig ahogy egyre inkább kitolódik a családalapítás ideje és egyre aktívabbak az idősek, nem egy hatvanas negyvenesnek néz ki, a negyvenesek meg huszonévesnek, a sok másik között ezeket az előítéleteket is le kell rombolnunk magunkban.
Fiatalon a brit kommunista mozgalom tagja lett, ám az 1956-os magyarországi forradalom leverésének hatására eltávolodott az eszmétől. Doris Lessing brit írónő Élete Születési név Doris May Tayler Született 1919. október 22. Kermánsáh, Perzsia Elhunyt 2013. november 17. Mary Templeton volt a legelbűvölőbb a lányok között, minden héten balettra járt, és már a kilencet is betöltötte. (Mint nőnemű lénynek, neki már akkor is tudnia kellett volna, hogy a kisfiúnak Maryt kell szeretnie, mert ő az, aki elérhetetlen. ) Sarah azt mondta, költözzenek a fára eszkábált kisházba, éljenek ott a lombok paradicsomában, már el is képzelte, hogy cseni el a kamrából a sajtot és a konzervsonkát, a lépcső alatti szekrényből meg elhozza a régi matracot. A kisfiú tétovázott, mert a kisház tetszett neki, de aztán megismételte, hogy Maryt szereti. Olyan sok éve dermedt képpé ez az emlék, mint egy jégbe fagyott mamut, most mégis eltöltötték az akkori érzések. Imádta a pufók kisfiút, a fekete fürtös haját, a nagy kék szemét.
Közben átölelte, pufók kis karjait a nyakára fonta, arcára nyomott egy nedves puszit, és ösztönösen azt mondta, "szeretlek". A puszi, az ölelés és a szavak hatására – dühödten, álszent módon, szerelmesen – azt mondta neki, nem szeretheti Maryt, mert túl öreg, őt kell szeretnie. Mikor a fiú makacsul bizonygatta, hogy ő tényleg Maryt szereti, Sarah úgy érezte, hogy nagyon igazságtalan vele. Hiszen megcsókolta, azt mondta, szereti, és még mindig érzi, ahogy meleg karjával átölelte. Mary Templeton volt a legelbűvölőbb a lányok között, minden héten balettra járt, és már a kilencet is betöltötte. (Mint nőnemű lénynek, neki már akkor is tudnia kellett volna, hogy a kisfiúnak Maryt kell szeretnie, mert ő az, aki elérhetetlen. ) Sarah azt mondta, költözzenek a fára eszkábált kisházba, éljenek ott a lombok paradicsomában, már el is képzelte, hogy cseni el a kamrából a sajtot és a konzervsonkát, a lépcső alatti szekrényből meg elhozza a régi matracot. Lessing a kilencvenes évek vége felé sztrókot kapott, ezt követően mozgástere meglehetősen beszűkült, írásaiban is egyre többet foglalkoztatta a halál.