– Egyszer azt mondta, ön az olasz operára született. Ez mit jelent? – Mindenki alkalmas valamire, de nem vagyunk mindenre alkalmasak. Én Mahler t minek vezényeljek, amikor nem tudom jól vezényelni? Egyszer, amikor fölkértek rá, vezényeltem ugyan az Ötödik szimfóniá t sajnos, de én abban nem tudok olyat nyújtani, amit mások ne tudnának jobban. Brahms Német Requiem ét is felajánlották többször, de hát én azt nem tudom olyan jól elvezényelni, mint sokan mások. Néhány karmester azt hiszi, hogy mindenre alkalmas, de legyünk őszinték: erre csak Toscanini volt képes és Bernstein, akinek a kislábujjától a feje búbjáig minden porcikájában zene volt. Három tenor a Szigeten - operagála VILÁGPREMIER - YouTube. – Hűségesen ápolja Luciano Pavarotti emlékét, akiről halála tizedik évében Magyarországon is egy koncerttel emlékezett meg a Zeneakadémián. Miért tartotta ezt fontosnak? – Két évvel ezelőtt, az évforduló évében nagyon kevés koncertet tartottak, ráadásul a legtöbbre nem is operaénekeseket hívott meg a második felesége, hanem popénekeseket, mert sajnos ez a hölgy ebben a világban jártas, és Lucianot is bevitte ebbe az ördögi körbe.
Népszerűségük másik magyarázata, hogy az erre a projektre kilencfőssé kiegészülő együttes minden tagja hangszerének kiemelkedő mestere. A két szaxofonos bezsebelt egy-egy Grammyt, de a frissen csatlakozott énekesnő, Gretchen Parlato is büszkélkedhet már két jelöléssel. A három tenor - frwiki.wiki. Kezdetben a zenekar dzsessz- és (nem ritkán) popelőadók dalainak sajátos feldolgozásaival és örökzöldek újragondolásával alapozta meg elismertségét; John Coltrane, Herbie Hancock, Thelonious Monk, Wayne Shorter, Stevie Wonder, Chick Corea és Miles Davis csak néhány illusztris név azok közül, akiknek munkássága előtt tisztelegtek. Az SFJAZZ Collective ezúttal – némileg elszakadva bevett alkotói folyamataiktól – a jelenkor által támasztott kihívásokra és az elmúlt évek nehézségeire reflektáló, befogadható és izgalmas koncertprogramot állított össze, amelyben minden tag egy-egy eredeti, új szerzeménye kapott helyet. A zenekar tagjai: Chris Potter (zenekarvezető, tenor- és szopránszaxofon), David Sánchez (tenorszaxofon), Etienne Charles (trombita), Warren Wolf (vibrafon), Edward Simon (zongora), Matt Brewer (bőgő), Kendrick Scott (dob), Gretchen Parlato, Martin Luther McCoy (ének).
Olyan témákat találtunk ezekben az operákban, amelyek szerintünk egyértelműen a Reqiuemhez készülhettek. Miután visszavonták Leoncavallótól a Requiem megbízását, szerintünk nem dobta el ezt a szép zenei anyagot, ha már egyszer elkészült, hanem újrahasznosította. – Nevezhetjük átiratnak, ami a Vigadóban megszólal? – Ne hívjuk annak; inkább befejezése egy nyitva hagyott műnek. Újjáépítése, rekonstrukciója, meghangszerelése. Leoncavallo szövegéhez Leoncavallo-dallamokat társítottunk, igaz, hogy a befejezetlen tételeket a bátyám fejezte be. Én csak prozódiai kérdésekben segítettem neki. – A koncert másik darabja, a Harold Itáliában a brácsát állítja szólószerepbe, ami nagyon nem szokványos. Hogy kerülhetett ez a kissé mellőzött hangszer szólószerepbe? – Megbocsásson, az én véleményem szerint a brácsa Mozart óta a legfontosabb hangszer! A legszebb szólamokat ugyanis Mozart nem a témába írta, hanem az ellenszólamokba, brácsára. A három tenor. Karmesterként a brácsát szeretem legjobban, de ez a személyes véleményem.