Bese Gergő atya írásai a nagyhéten végigvisznek minket egy gyönyörű lelki utazáson: nagypéntek egyik fontos üzenete – a gyász és a fájdalom mellett – hogy keresztünket fel kell vennünk! A mai napon nagypéntekeken a Megváltó áldozatáról emlékezünk meg. Nincs szentmise, a golgotai áldozat kerül a szemünk elé. Számos liturgia (paraliturgia) kapcsolódik a naphoz: Jeremiás siralmai, keresztút, az esti szertartásban pedig: passió, kereszthódolat, könyörgések és áldozás. Régen fekete miseruhában végezték a szolgálatot a papok, ma már pirosban, a vértanúság jeleként. A mai nappal új értelmet nyer a kereszt. Míg korábban a szégyen, ma a dicsőség és tisztelet jeleként áll előttünk. Maga Jézus volt az, aki a kereszt csúfságát a dicsőség fájává emelte főpapi beszédében: Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. (Jn. 17, 4-5) Ezért új értelmet nyer a mi kereszthordozásunk is.
Főoldal / Műsorok / Délelőtt / Fiatalok a húsvéti készületben – Bese Gergő atya 2022-04-15 11:04 Arról, hogy hogyan lehet bevonni az egyház kötelékébe a fiatalokat, hogy miként szólíthatjuk meg őket az evangélium nyelvén, Bese Gergő atyával beszélgettünk. Iskolalelkészi szolgálata során az atya Don Bosco lelkiségét, és a megelőző szeretet módszerét is segítségül hívja a fiatalok szeretetteljes megszólítására.
Ahogy mi is hírdettük, nemrég Bese Gergő atya Szombathelyen celebrált misét és tartott előadást a Panamai Ifjúsági Világtalálkozóról. Az eseményről megjelent beszámolót változtatás nélkül közöljük az ELTE Online hallgató magazin oldaláról. A közelmúltban rendhagyó ESTI8-as szentmisében volt része az érdeklődő fiataloknak a szombathelyi Szent Norbert zárdatemplomban; amellett, hogy Bese Gergő atya celebrálta, a kezdés előtt egyórás vetített képes előadás keretében a panamai Katolikus Ifjúsági Találkozóról is élménybeszámolót tartott. Az Ifjúsági Világtalálkozókat Szent II. János Pál pápa indította útjára az 1980-as években. Kezdetben minden évben megrendezték Rómában, aztán rájöttek, hogy annál jóval nagyobb az egyház, hogy mindig az örök városban legyen, ezért elkezdték különböző európai és Európán kívüli helyszínekre szervezni. Így került Róma után Buenos Aires városába, a helyszín-változtatás pedig a megrendezés gyakoriságára is hatással volt; ma háromévente gyűlnek össze a keresztény lelkületű fiatalok, származzanak a világ bármely tájáról.
Az előző tizenkét évben sok történelmi igazságtalanságot rendezett a kormány az egyházakkal szemben – mondja Bese Gergő katolikus pap, aki szerint egy esetleges ellenzéki hatalomátvétel nagyon rossz helyzetbe hozná az egyházakat és a híveket. Az eucharisztikus kongresszus és az oktatásügy is szóba kerül. Interjú. Hogy látja, miként sikerült a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus? Egy hónappal a világesemény után még elevenen élnek bennem az emlékek. A kongresszus idejére Budapestre költözött a katolikus egyház központja. Minden kontinens képviseltette magát, és a színes programok nagy része mindenki számára ingyenesen elérhető volt. Korábban szkeptikus voltam a részvételi hajlandóságot illetően, de csütörtökön este, a Szent István Bazilikában tartott szentségimádáson már éreztem, hogy valami megmozdulni látszik. Hatalmas tömeg imádkozott és dicsőített az Úr előtt, nagy részük a bazilika előtti téren kellett, hogy kivetítőn kövesse az eseményeket. Szombaton pedig a Margitszigeten látott sokaság előre vetítette, hogy a gyertyás körmenet minden várakozáson felülmúlóan több százezren leszünk jelen.
Ebéd előtt kiváltotta a papi igazolványát a pápai zárószentmisén való celebráláshoz, viszont a vártnál hosszabb és lassabb sort kellett kivárnia. Időközben kiderült, hogy Ilonka a település egyik leggazdagabb családjának leszármazottja. Amikor az atya megérkezett Panamaváros villanegyedébe, nem sok ideje maradt a pompás épületeken csodálkozni, ugyanis szeme akkor kerekedett ki igazán, amikor a "gyerekeire" a medencében pancsolva lelt rá. Hirtelen csak annyit tudott kérdezni, hogy "de hát honnan van fürdőruhájuk? ", mire Ilonka nemes egyszerűséggel annyit felelt, hogy a közeli szupermarketből. Utolsó éjszakájukat is ebben a házban töltötték az asszony meghívására – a gyerekek legnagyobb örömére –, másnap innen mentek a repülőtérre. "Mérhetetlen egyszerűségről és mély hitről tett tanúbizonyságot. Magyar származásúként a távoli Panamában, a kalocsai hímzésű asztalterítő mellett megmaradt embernek. Ember volt a szó legnemesebb értelmében: nagy örömmel és könnyekkel fogadott minket és búcsúzott tőlünk, és feltette a koronát az utazásunkra" – méltatta az atya.
Az egyik zarándok édesanyja például egészségügyben dolgozik, egy olyan intézményben, ahol sérült gyerekekkel foglalkoznak és nagy arányban fertőződtek meg ott a lakók. Megviselte az édesanyát ez az időszak és ezt rossz volt látni gyermekének is. Ugyanakkor – mint mondta – öröm volt az ürömben, hogy soha ennyi időt nem töltött együtt a családja. Egy másik zarándok maga dolgozik az egészségügyben, így a frontvonalban kellett szolgálnia, amit igazi "daraként" élt meg, és nyomasztotta az, hogy minden nap tudása legjavát legyen képes hozni, még akkor is, amikor már nagyon fáradt. De ennek köszönhetően nagyon tartalmas beszélgetéseket tudott folytatni a betegekkel, hiszen orvosnak és paciensnek is hiányzott a személyes kontakt. A csoportokat vezető papok is őszintén beszéltek arról, hogy milyen nehezen élték meg a bezártságot, s rá kellett jönniük, hogy hivatásukat egyáltalán nem jó érzés az online térben gyakorolni. Majd szó esett a zarándoklat idei mottójáról (Kelj fel…és menj! ), ami sokakat világított rá arra, hogy elengedhetetlen napi kapcsolatban lenni a Jóistennel, s nem elég heti egyszer "letudni" azt a templomban.