Az olvasottság nem publikus. Georges Arnaud híres, 1950-ben írt regényéből 3 évvel később, már 1953-ban film is született, amely mozisztárok közé emelte a film főszereplőjét Yves Montand-ot is. A sztori kiállta az idők próbáját, pedig végtelenül egyszerű. A távoli Guatemalában felbérelnek 2-2 sofőrt, hogy 1-1 teherautóval folyékony nitroglicerint szállítsanak egy égő olajkút eloltásához. Az út nagyon kockázatos mivel a folyékony robbanóanyag ütés-mozgás hatására felrobban. Elég egy erős fékezés, bukkanó és repül a teherautó a sofőrökkel együtt. Szókimondó – A félelem bére | Demokrata. Azért indítanak két teherautót, mert nagyjából 50 százalék a célbajutás valószínűsége. A félelem bére óriási, hiszen a küldetés is halálos lehet, ennek megfelelően magas a premizálás is. A félelem bére hasonlóan magas a tőkepiacokon is. Jellemző, hogy a piaci aljak közelében a félelem mértékét mutató hangulatindikátorok a tetőfokukra hágnak. Számos ilyen mutató létezik. Az is jellemző, hogy a piac alján általában mindenki egyszerre fél, a piac tetején azonban nem mindenki egyszerre optimista, így a hangulatindikátorok a piaci tetőket kevésbé jelzik jól előre.
Ez számukra egy vagyont jelent, és a pénzt néhányan úgy tekintik, mint az egyetlen kiutat zsákutcába jutott életükből. A jelentkezők körét négy, egyenként kiválasztott sofőrre szűkítik: Mariót, Bimbát és Luigit választják ki, valamint egy Smerloff nevű németet. Smerloff nem jelenik meg a megbeszélt napon, ezért Jo, aki O' Brient még a szeszcsempész korszakából ismeri, kerül a helyére. A többi sofőr azt gyanítja, hogy Jo valamilyen módon megfélemlítette Smerloffot, hogy megkönnyítse saját felbérlését. Indulás előtt a sofőröknek bemutatót tartanak: a művezető egy kis üvegben lévő nitroglicerinből óvatosan egyetlen cseppet ejt a talajra, ami meglepően nagy robbanást okoz. A sofőrök az emlékezetükbe vésik, hogy a nitroglicerin nagyobb rázkódásra, ütésre is robbanni tud. A félelem bare bones. Azaz nem szabad hirtelen fékezni vagy gázt adni, legbiztosabb az egyenletes tempójú haladás. Jo és Mario az egyik járműben szállítja a nitroglicerint, Luigi és Bimba a másikban, harminc perc választja el őket egymástól, hogy az egyik kocsi célba érhessen, ha a másik kocsi felrobban.
ChEebor 2020. október 6., 09:56 Ennek a filmnek az érdekessége, hogy 1953-ban jött ki, fekete-fehérben, ám a 90-es évek közepén átesett egy restauráción, amikor is eredeti készítői (vagyis inkább azok jogutódai) úgy döntöttek, jobban állna a műnek a színes változat. Hogy ez mennyire volt jó ötlet, vitatható, bár a tény, hogy a színvilága, kontrasztjai így is egy korabeli színes filmet idéznek, valamint hogy a műben nagy szerepet kap a természet és annak kizsákmányolása, ami ugyebár jellemzően jobban működik, ha látjuk a színeket is. A félelem bére – Wikipédia. De alapvetően mindegy is, mert végső soron bármelyik változat elé is sodor a véletlen, mindenképp egy elképesztően erős és hatásos filmet látunk. A film alapvetően elég kemény világot tár elénk, kemény, némileg bűnözőhajlamú emberekkel és sivár, egy nagy cég által alakított rendszert, amiben ezeknek az embereknek alig van helyük. A történet első blikkre elég egyszerű, de vitathatatlanul izgalmas: két teherautónyi nitroglicerin indul el egy 500 km-es útra a fúrótoronyhoz, de mivel közép-amerikai tájakon járunk, így az út már csak azért is veszélyes, mert a legkisebb bukkanó is katasztrófát okozhat, de a rossz állapotok miatt lerohadó hidak, leomló sziklák és egyéb akadályok is nehezítik a dolgukat.