7 nem hagyományos esküvői ötlet, amire biztosan minden vendég emlékezni fog Milyen a nem hagyományos vagy különleges esküvő? Kijelenthetjük, hogy ez egy elég szubjektív megfogalmazás, hiszen mindenkinek más a nem mindennapi vagy a klisé. Ami valakinek egyértelmű, másnak lehet, hogy extravagáns. Elsősorban arra bíztatlak, hogy akár a szervezésben, akár a dekorációban, olyan elemeket vegyetek bele az esküvőbe, amivel azonosulni tudtok és illik a személyiségetekhez, életmódotokhoz. Mikor megkérdezik tőlem a párok, hogy mit "szoktak", "kell", "Illik" egy esküvőn, mindig azt felelem, hogy elmondom mit szoktak általában vagy mi néz ki jobban vagy ami praktikusabb dekoráció szempontból, de a végső döntés mindig a tiétek. Ebben a cikkben összeszedtem néhány kreatív ötletet, amivel nem mindennapi esküvőtök lehet. Szemezgess, ízlelgesd az ötleteket, de természetesen a döntés a tiétek. Nem mindennapi szín, vagy tematika Nem szereted a tipikus esküvői színeket? Esetleg idegenkedsz a romantikus stílustól, vagy szeretnéd egy extravagáns tematikára felhúzni az esküvőd napját?
A származás és hitbéli különbség nem zavarta a házaspárt. Az anya templomba járó katolikus volt, az apa viszont csak a nagy zsidó ünnepeken gyakorolta ősei vallását. Az esküvő után megállapodtak: ha fiúk születik, akkor az apa, ha lányuk, akkor az anya hitét gyakorolja. Ebből adódóan Kardos Péter Talmud-órákra járt. Ám nem lett vallásos, amiben apja példájának is szerepe volt. A Kardos család a zsidó és a keresztény szokásokból is megőrzött néhányat. A karácsony és a húsvét mellett megtartották a jom kipurt és a pészahot, a katolikusok böjti napjain az apa sem evett húst, a magyar zsidóság hagyományos ételeit – a sóletet és a maceszt – senki sem főzte jobban, mint Kardos Lajos mélyen katolikus anyósa. Igaz, a sólet tréfli volt, mivel az apa kívánságára nem liba, hanem sonka volt benne. Vagyis Kardosék úgy éltek, ahogy a többi magyarországi zsidó-keresztény família: egymásra figyelve, egymás iránt tisztelettel. 1992-ben meghalt Kardos Lajos. A férfi a pécsi zsidó temetőben, a szülei sírjában kapott nyugvóhelyet.
.. nem lép egyszerre. Itt néhány mondat következik magamról, amolyan bemutatkozás féle: Járvás Tamás vagyok, a Budapest VII. ker. -i Ápisz SE Gyopár Természetjáró Szakosztály bronzjelvényes gyalogos túravezetője, 2013 nyara óta síkvízi túravezető is. Sok minden érdekel, legfőképpen olyan dolgok, amik a szabadban való mozgáshoz, vagy legalább a szabadban való tartózkodáshoz kötődnek. Abban a szerencsében volt részem, hogy a Börzsöny északi oldalán nevelkedtem, már általános sulis koromban is túráztam. Szeretek gyalogtúrázni, legyen szó akár egy könnyed rövid kirándulásról vagy több napos, nagyzsákos túráról. Szívesen járok "vasalt utakon" is. (Klettersteig vagy via ferrata: ezek előre kiépített biztosítással és mászósegítségekkel rendelkező mászóutak, részletesen itt olvashatsz erről. ) A gyaloglás mellett mind nagyobb szerepet kap a természetjárásban a víztúrázás. Szívesen evezgetek kisebb vagy nagyobb társaságban bármilyen szelíd vízfelületen. Szeretek bringázni. Az állandó időhiány elsősorban az aszfalton tekerést teszi lehetővé, leginkább munkába járás közben, de kedvelem a hegyi utakat is.
A játék egy kicsit különbözik a korábban említett változatoktól, itt ugyanis a pár mindkét tagja egyszerre játszik, mégpedig úgy, hogy egymásnak háttal ülnek, és mindketten egy "menyasszony" és egy "vőlegény" feliratú táblát tartanak. Amikor elhangzik a kérdés, azt a táblát kell felemelni a násznép felé, amelyik félre igaz az állítás. Érdemes olyan kérdéseket összeállítania a násznépnek, amelyekre a válasz nem teljesen nyilvánvaló: Ki takarít többet? Ki szokott megsértődni? Ki szokott többet lustizni? Érdekes lesz látni, hogy ugyanazt a dolgot mennyire máshogyan látja két ember. A játékot "esküvői cipős játék"-ként is ismerhetjük, hiszen sok esetben a táblák helyett a vőlegény vagy menyasszony cipőjét emelik a magasba. Lufi taposás Ezt a feladatot a táncparketten játszák. A feladat sokféle változatban létezik, de a hagyomány szerint az esküvőn résztvevő minden egyes pár külön-külön csapatot alkot, és a hölgyek lábára lufit kötnek. Ez után úgy kell táncolniuk a zenére, hogy közben megpróbálják kilyukasztani az ellenfél csapatok lufijait, a sajátjaikat pedig meg kell védeniük.