Míg Etiópia 5, 5 milliárd facsemetét ültetett, Burkina Faso mindössze 16, 6 millió, Csád pedig alig több mint egymillió fát telepített, és ami még rosszabb, az eddig telepített faállomány nyolcvan százaléka szinte azonnal elpusztult. Dennis Garrity, a kenyai székhelyű Agrárerdészeti Világközpont vezető munkatársa szerint a Nagy Zöld Fal projekt a kezdetektől fogva inkább politikai magamutogatásra szolgált, mintsem átgondolt élőhely-mentési terv lett volna. Mégsem bizonyult hiábavalónak a grandiózus kezdeményezés: a projekt ösztönzésére a Száhil övben élők rengeteg változást vittek végbe, kutakat ástak, gátakkal és teraszokkal blokkolták a víz elfolyását, új élőhelyek jöttek létre, melyek segítik a zöld növényzet életben maradását, még úgy is, hogy nem valósult meg a tervezett összefüggő esőerdő-övezet – állítja Chris Reij, a Világ Erőforrásai Intézet (WRI) fenntartható földgazdálkodásért felelős szakértője. A létrejött mozaikos tájszerkezet a terület mikroklímáján is módosított az évek alatt, így nagyobb hozammal szolgálnak a szántóföldi kultúrák.
Örülünk, ha más nemzetközi szervezetek is csatlakoznak hozzánk, de nekünk ezt velük vagy nélkülük, mindenképpen meg kell csinálnunk a népünk, a lakosság érdekében" – tette hozzá Ndiawar Djeng, a szenegáli környezetvédelmi minisztérium szakembere. A Száhel övezet kiterjedése Afrikában. Ez a terület a Szahara déli pereméhez közvetlenül kapcsolódik; vegetációja száraz tövises szavannanövényzet. Ezt a területet fenyegeti leginkább az elsivatagosodás veszélye; s a tervek szerint a "Zöld Fal" is ezen a vidéken szelné át K–Ny-i irányban Afrikát. Ez a buja, zöld csatorna a sivatag széle mentén segítséget jelenthet azoknak a gazdálkodóknak, akik a szárazság és a termőföld degradációja miatt korábban már elhagyták szülőföldjüket, sőt, a "környezeti menekültek" exodusának is elejét veheti. Az IPCC jelentése szerint a szegénységben élő afrikaiak 70 százaléka megélhetését alapvetően a gazdálkodás biztosítja. Azonban a szárazodás, a sivatagosodás és más időjárási katasztrófák arra késztetik a gazdálkodókat, hogy elhagyják földjeiket, és csatlakozzanak az Észak- illetve Közép-Afrikából való kivándorlók tömegeihez.
Az ültetett élő fákból álló fal, amelynek projektjét szenegáli tisztviselők ismertették a tavaly decemberi koppenhágai klímacsúcson, a tervek szerint Szenegál és Dzsibuti között keresztben teljes egészében átszelné a fekete kontinenst. "A fal létrehozásának fő célja, hogy gátat vessen a sivatag előrenyomulásának" – nyilatkozta Abdoulave Wade projektvezető. Az ENSZ IPCC jelentése szerint a Szahara déli peremén sorakozó nyugat- és közép-afrikai országokban a globális felmelegedés hatására a csapadékmennyiség jelentős mértékben csökkenni fog, és számos területet érint az elsivatagosodás veszélye. A gabona elpusztul, a talaj erodálódik – tönkretéve a mezőgazdaságból élő lakosságot. Előrejelzések szerint amennyiben a trend folytatódik, 2025-re Afrika mezőgazdasági területeinek akár kétharmadát is elnyelheti a Szahara homokja. "A fák mindig is hatékonyan gátolták a sivatag terjeszkedését. Útját állják a szélbetöréseknek, a homokviharoknak, a gyökérzet javítja a talaj egészségét, élénkíti a talajéletet, s ezzel jelentős mértékben csökkenti az eróziót is" – jelentette ki Patrick Gonzáles, a kaliforniai Berkeley Egyetem Erdészeti Központjának munkatársa.