Akad-e még olyan ember széles e világon (esetleg az univerzumban), aki ne tudná, hogy a hatalmas reklámkampánnyal érkező új Star Wars film ezúttal is Darth Vader önmegvalósításáról szól, amely akár a "Hogyan kerüljünk lélegeztetőgépre" címet is viselhetné, utalva a Sötét Nagyúr oxigénfelvételében tapasztalható kisebb-nagyobb fennakadásokra. De mivel mindenki jól ismeri a történetet, talán hagyjuk is ezt a részét, fókuszáljunk most a "feelingre", és próbáljuk megválaszolni a kérdést: Jó-e a Sithek bosszúja, avagy nem jó-e? Nézzük, mit kapunk a pénzünkért. 146 perc akció, romantika, néhol humormorzsákkal megbolondítva, de ami a legfontosabb: parádés hangulat. Anakin gonoszabb, mint valaha, Kenobi mester már-már Igazmondó János szintű bölcs mágus lett, Csubakka pedig fiatal és bohó kamaszéveit éli. Persze – mint mindig - most is nyugtalanság uralkodik a galaxisban, jönnek ezerrel a rosszak, lőnek kérdés nélkül, pont mint Bruce Willis. Valljuk be, néhányunkban azért megszólalt az a bizonyos hang, féltettük kicsit az utolsó epizódot, de bátran kijelenthetjük: aggodalmunk megalapozatlan volt, az új nemzedék trilógiájának utolsó alkotása "nagyon ott van".
A mozis nyár a Sithek bosszújával hivatalosan is elkezdődött - egy legenda pedig (legalábbis jelen állás szerint) hivatalosan is véget ért. Persze szigorúan csak a mozivásznon. Olvasd el másik szerzőnk kritikáját is! Kapcsolódó letöltések: A film előzetese A film John Willams által készített zenés videója Klikk a képre a nagyobb változathoz Star Wars III.
Natalie Portman kevesebbet szerepel, mint azt megérdemelné, és még mindig ugyanolyan elbűvölő és magával ragadó, mint az előző részekben. Szerencsére idővel megenyhülni látszik az ember és elfogadja, és ami a legfontosabb, hitelesnek tartja Hayden Christensen Anakinját és Darth Vaderét is (bár ez utóbbi természetesen összefort James Earl Jonesszal), bár sajnos pár gesztusa még így is túlságosan színpadias maradt. Viszont mindezek ellenére nagyszerűen hozza az átváltozás folyamatát, vagyis azt, hogy miképpen lesz a hatalmasok által mozgatott magatehetetlen bábból önmaga ura, egy igazi Sith Nagyúr. A nagy öregeket pedig talán felesleges is említeni, hisz mind Christopher Lee röpke szerepében, mind Ian McDiarmid, mind Sam L. Jackson és Yoda mester odateszi magát, ahogyan kell - ki rutinból, ki teljes szívből, ki pedig (remélhetőleg) szándékosan túljátszva a szerepét. A készítőkről igazából semmi olyat nem lehet elmondani, amit ne mondtak volna el százszor. George Lucas most már úgyis George Lucas marad (még, ha hajdanán THX-1138-at is rendezett), John Williams zenéje szerves része magának az SW-mítosznak, a látvány pedig milyen lenne más, mint elsőrangú (bár egy-két harci momentumnak, párbajnak erőteljes videojáték beütése van) - és biztos vagyok benne, hogy a lélegző helyszíneken, a vászon eldugott sarkaiban másodszori-harmadszori újranézés esetén is lehet találni érdekes dolgokat.
A folytatásban persze lassul a tempó és a film a hullámzó szinuszgörbe helyett inkább afféle parabolaívet fut be, vagyis a gyors kezdést egy hosszabb, politikai intrikákkal és magánéleti tényezőkkel tarkított tárgyalás követi, persze csakis azért, hogy felvezesse a történetet a végkifejlet felé, ami ismét egy TIE-vadász lendületével csap le a gyanútlan mozinézőre. Az új filmeket azonban inkább az átlagnéző szemüvegén keresztül érdemes megközelíteni, hiszen a hardcore rajongók majd a részleteken úgyis remekül elcsámcsognak. Az utalásokat (legalábbis azok tizedét, amit a kevésbé éles kritikusi szem felfedezett) pedig száz százalék, hogy imádni fogják. De az elemzésben ezzel nem biztos, hogy érdemes foglalkozni, hisz biztos lesznek olyanok, akik szívesen fedeznek fel maguknak újabb ás újabb részleteket a pixelvadászat során. Azt hiszem Ewan MacGregor ezentúl Alec Guiness nyomdokaiba lépve leveti magáról a trainspottingos Renton karakterét, és immáron a legtöbben Obi Wan megszemélyesítőjeként fognak utalni rá a jövőben.