Persze a követők sem ostobák (még ha teljes mértékben annak is vannak tekintve), számtalan beszélgetés folyik köztük különböző chatcsoportokban ezekről az influkról, ahol szaftosabbnál szaftosabb pletykákat olvasgatva pisloghat a naiv kívülálló: ki, mit, mennyiért és hogy. Ez mondjuk világszintű jelenség, és kereslete is van, egy jó geotag vagy reposzt alapján jönnek is az árajánlatkérések a világ különböző pontjairól. Index – Testfestéses átverés – Galéria. Egy szó, mint száz: jelen sorok írója nagyon reméli, hogy a bevezetőben említett több millió felnövekvő honfitársunknak lesz azért emellett egy B terve is. Mindannyiunk érdekében. A szerző luxusszakértő. (Borítókép: Hoberman Collection / Getty Images)
Előbb-utóbb menni fognak délre és keletre, de az még idő kérdése. Ami tény, jelenleg senki sem tudja garantálni, hogy bárki egészben, nemhogy életben visszatérjen a már eszkalálódó dél- és kelet-ukrajnai harcokból − mondta Mózes. 5 Galéria: A túlélők bűntudata öli és élteti az ukránokat Fotó: Kiss Dániel / Index Megpihenni nem bűn, a bűntudat pedig természetes Tudod, amikor szenvedünk, jólesik látni, hogy szenved az is, aki a szenvedést okozza. Remélem, ez hamarosan véget ér − mondja egy ukrán barát, aki általában elégedetten bólogat a kilőtt orosz tankok, az elszenesedett ellenséges holttestek láttán is. Én pedig eközben a bűntudattal küszködöm. Az ukránoknak is van bűntuduk. Valahol mindig ott motoszkál a kijeviek fejében, amikor hosszú idő után bevásárolnak az alkoholos italokból a boltban, majd békeidőt idézően mulatnak a hétvégeken. Pedig nem bűn néha kikapcsolódni, elterelni a figyelmet arról, hogy háború van, és lesz még rosszabb is. Egy pszichológus ismerőssel a minap beszélgettük arról, hogy azoknak az embereknek, akik nincsenek kitéve közvetlen veszélynek, valójában kötelességük pihenni.
Akár bárminemű kompenzáció hiányában is. A delikvens feladata aztán, hogy ebből kihozza a legtöbbet. Mert ha XY nagy olasz vagy francia luxusmárka már együttműködött vele, akkor lehet növelni az áron, amikor az úgynevezett lakossági, azaz olcsó, sokszor gyorsan fogyó (marketingesül mondva: fast-moving consumer goods, FMCG) termékeket áruló brandek szeretnének vele dolgozni. Sokszor mondjuk ezek sem akarnak fizetni, inkább csak terméket adnának, azt ugyanis selejtnek is le lehet könyvelni. A barterezéssel azonban az is egy probléma, hogy a közműszolgáltatóknak (is) megvan az a rossz szokásuk, hogy nem akarnak se napszemüveget, se fotelt, se borválogatást, se kisestélyit vagy magassarkút elfogadni a villanyért, gázért vagy vízért cserébe. Sokszor maradnak hát így szegény luxusinfluenszernek az online piacterek és Facebook-csoportok, ahol pénzzé lehet konvertálni a karórát, bonbonkollekciót, netán kartonnyi sampont vagy öblítőt. Az utazgatás és a falatozás maximum egy szép élmény A világon sok influenszer jelentkezik be meseszép hotelekből vagy pazar fine dining tányérok fölé hajolva.