4 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek). Giambattista Basile olasz költő, író volt a megalkotója a nápolyi nyelven írt mesegyűjteménynek, a Pentameronnak. A kötet a 17. században íródott, és közel 50 mesét tartalmazott. A mű egyébként később nagy hatást gyakorolt többek között a Grimm testvérekre, Wieland német költő és íróra, valamint nem utolsó sorban Matteo Garrone filmrendezőre. Garrone munkásságához köthető a Gomorra és a Reality c. film is, melyek többszörösen díjazott alkotások. A Szörnyek és szerelmek ( Il racconto dei racconti / Tale of Tales) három különálló, mégis egymással valamilyen szinten összefonódó krónikából áll. Mindegyik történet főszerepére sikerült nívós neveket szerződtetnie a rendezőnek, akik a filmben három királyság különböző személyiségű uralkodóját testesítik meg. Kezdjük mindjárt a latin szépséggel, Salma Hayek színésznővel, aki Longtrellis királynőjét játssza. Az uralkodónő és férje ( John C. Reilly) mindennél jobban vágynak egy trónörökösre, ám úgy tűnik, hogy ez az áhítozás beteljesületlen marad.
Emlékszem még kiskoromból a Storyteller című tévésorozatra, amiben John Hurt egy kályha előtt, egy bábkutya társaságában mesélt olyan sztorikat, amiket már akkor is teljesen rémisztőnek tartottam, utólag visszagondolva viszont egyenesen borzasztóak: az ördögökkel zsugázó katona, sündisznót szülő nő, mindenféle misztikus lények, amik a szereplők boldogságának útjába álltak. Ez a sorozat jutott eszembe a Szörnyek és szerelmek közben is, amikben a logika valami teljesen egyedi úton jár, mégsem kérdőjelezzük meg egyszer sem a film valóságát, még akkor sem, amikor a legszörnyebb, vagy éppen a legperverzebb dolgok történnek. De mik is ezek a dolgok? Az első történetben Salma Hayek királynője képtelen teherbe esni, míg egy rejtélyes figura el nem mondja a királyi párnak (a király szerepében pár percre John C. Reilly), hogy ez csak akkor fog megtörténni, ha megölnek egy tengeri szörnyet, egy szűzlány megfőzi a szívét, és a királynő elfogyasztja. Ez meg is történik, annyi galibával, hogy a szűzlány is teherbe esik, és egyszerre szülik meg a gyerekeiket.
Őket próbálná kiszolgálni a Szörnyek és szerelmek, de az az igazság, hogy ez a szándék legjobb esetben is csak önáltatás. Hiszen hiába úszik a felszínen néhány újszerűbb jelenség, egy-két brutálisabb elem, mert ha egy picit mélyebbre tekintünk, láthatjuk, hogy ugyanazzal az állóvízzel van dolgunk, amellyel már sokszor találkoztunk jó pár alkalommal, és nemigen szeretjük, hiszen sablonos, kiszámítható, és túl van nyújtva. A Szörnyek és szerelmek kialakítja saját egyedi stílusvilágát. Hoz néhány érdekes fantázialényt, szép színekkel tölti meg a látványvilágot, két tollvonással megírt karaktereit pedig világsztárokkal játszatja el. Ám még Vincent Cassel, Salma Hayek vagy John C. Reilly sem tud mit kezdeni Garrone jeleneteivel, amelyek többsége arra épül, hogy túlsminkelt emberek giccses kosztümökben erőltetetten díszes mondatokkal dobálóznak. Az érdemeket azért el kell ismerni, így azt leszögezném, hogy jól áll a műnek az enyhén önreflexív hajlam. A rendező maga sem veszi teljesen komolyan alkotását, így a perverzitás, a szexuális felhangú hedonizmus és a helyenként feltűnő óvatos humor jól megfér egymás mellett.
Monica Bellucci volt férje, Vincent Cassel az egyik legjobb francia színész szerintem, ám itt ennek bizonyítása majdhogynem lehetetlen feladattá vált. A tőle megszokott, gyakran ráosztott karakterekkel ellentétben jó volt látni ebben az egész más, tömény szexfüggő, arisztokratikus, felszínes uralkodó nyúlfarknyi szerepében. Ettől függetlenül az "öreglányok" vitték a prímet a kis történetükben, így ki is emelném az Immát alakító Shirley Hendersont. Egyszerre volt szerethető a gyámoltalansága miatt, mulatságos az előkelőségek között botladozva, majd vált kissé szánalmassá, végül sajnálatra méltóvá, ártatlansága és jóhiszeműsége miatt. Megrázó az erdőből visszafelé sétálós jelenete, a lépcsőkön botorkálva. Aki nem ismerné a színésznőt, annak megsúgom, hogy láthatta már többek között a Trainspotting, illetve a Harry Potter és a Titkok Kamrája filmben. Utóbbiban ő játssza "Hisztis Myrtle" karakterét. Toby Jonest talán sokaknak nem kell bemutatni, hiszen több mint száz szerepen van már túl. Számtalan filmben és sorozatban láthattuk már karakteres arcát, és tett tanúbizonyságot zseniális színészi képességeiről.