Óvatosan odalopódzott a bátor nyuszi mögé, olyan óvatosan, hogy senki se vette észre. – Megállj öcsém, várjál csak, egy-kettőre bekaplak! - gondolta a farkas. A nyulacskák mit sem sejtve vidám körtáncba fogtak. A bátor nyuszi felugrott egy tuskóra. – Ide figyeljetek, ti gyáva nyulak, mutatok nektek valamit! - kiáltotta. Abban a pillanatban észrevette a farkast. Még a szava is elakadt ijedtében. Egyet nyögött csak, hogy uff. …felugrott a levegőbe, mint egy labda, aztán puff. Fentről a farkasra pottyant, éppen a fejére puffant, Végiggurult a hátán, Rémülten bukfencet vetett, aztán mint az eszeveszett, úgy elfutott! Mese A Bátor Nyusziról. Mese a btor nyuszirl a diafilmek oldalra Találatok megjelenítése Keresés: AN 3111354 OSZK Katalógus - Amicus Ugrás: Megjelenítve: 1 - 1 / 1 1 / 1 Rövid megjelenítés MARC formátum Cédula formátum Rekord tárolása Szerző: Rónai Éva (1931-) Cím és szerzőségi közlés: Mese a bátor nyusziról / Rónai Éva Speciális adatok: Vizuális dok. Megjelenés: Budapest: M. Diafilmgyártó Váll., 1965 Terj.
Trailer Video Mese: Mese a bátor nyusziról Mese a bátor nyusziról Élt egyszer az erdőben egy nyulacska. Tudjátok, a nyuszik nem valami bátrak, de ez a nyuszi még a többinél is gyávább volt. Ha megzörrent egy ágacska, vagy felröppent egy madárka, a mi kis nyuszinknak tüstént inába szállt a bátorsága. Félt, reszketett, remegett, szorongott és szepegett, vacogott és rettegett. Közben egyre nagyobb lett. – Ej, féltem már eleget, sose félek én többet – határozta el egy szép napon. Nagyot rikkantott: – Én vagyok a bátor nyuszi! Összesereglettek erre az öreg nyúlanyák, hosszú fülű nyúlapók, rózsás orrú nyuszik. Körülállták, bámulták, ki látott még ily csudát, bátor szívű nyulacskát? – Ejnye, Ferdeszemű, te talán még a farkastól sem félsz? – kérdezték tőle. – Nem félek én senkitől se, medvétől se, rókától se, nem félek a farkastól se! – No még ilyet, hahaha! Ez aztán a jó tréfa! - A kis nyuszik hangosan kacagtak. Mese a bátor nyusziról 5. Nevettek a nyúlanyók, de még a tapsifüles vén nyúlapók is elmosolyodtak. Egyszerre valamennyi nyuszinak csudajó kedve kerekedett.
Megjelenés: Budapest: M. Diafilmgyártó Váll., 1965 Terj. /Fiz. jell. : 30 kocka: színes diafilm; 24x36 mm Tárgyszó: diakép Megjegyzések: Szovjet diafilm nyomán Mamin - Szibirják meséjéből Lelőhely: B1 Raktári jelzet: FDE 163 Szolgáltatások OpenURL: Hozzáadás a kedvencekhez: OSZK borító: Google Books borító: Cool URI: Megmentetted az életünket – mondták neki a többiek. A mi nyuszinknak egyszerre visszatért a bátorsága. Mese a bátor nyusziról 2020. – Úgy-e megmondtam nektek, ti gyávák, hogy nem félek a farkastól! És azontúl Ferdeszemű büszkén járt-kelt az erdőben, a madarak mindenágon azt fütyülték: az egész kerek világon, erdőn innen, erdőn túl, nincs több ilyen bátor nyúl! (Mamin Szibirják meséje) Futott, míg a lába bírta, hegyen át, völgyön át, de nem győzte már tovább. Végül egy gödörbe bukott, makogni is alig tudott: Jaj-jaj-jaj, jön a farkas szörnyű baj! Megijedt ám a farkas. El sem tudta képzelni, ki kólintotta úgy fejbe. Égszakadás, földindulás, nagy botjával jön a vadász, szaladj gyorsan, farkas pajtás - gondolta magában, és úgy elinalt, mintha ott sem lett volna.
Még mindig ott feküdt a bokor alatt, lihegett és pihegett, szepegett és remegett. 34. – Legény vagy a talpadon, Ferdeszemű! Jól megijesztetted a farkast! Megmentetted az életünket – mondták neki a többiek. 35. A mi nyuszinknak egyszerre visszatért a bátorsága. A bátor nyulacska - (1. részlet a Fabula Bábszínház előadásából) - YouTube. – Úgy-e megmondtam nektek, ti gyávák, hogy nem félek a farkastól! 36. És azontúl Ferdeszemű büszkén járt-kelt az erdőben, a madarak mindenágon azt fütyülték: az egész kerek világon, erdőn innen, erdőn túl, nincs több ilyen bátor nyúl! 37. 38. ---
Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a réten, egy kis erdő közepében, az erdőben egy tisztáson, fűszálakból vetett ágyon, ott, ahol sosem járt ember, s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl. A kis nyúlnak háza nem volt, szeme kettő, orra egy volt, hosszú füle, kurta farka, semmi furcsa nem volt rajta. Egyszer volt, hol nem volt, egyszerű kis nyuszi volt. Szarvas és jóbarátja, minden madár jó pajtása, így éldegélt békességben, a kis erdő közepében. Így éldegélt, amíg egyszer meg nem halt a polgármester, a bölcs farkas, s eltemették, megsiratták, mert szerették. Az állatok összegyűltek, egy tisztásra települtek, éjjel-nappal tanakodtak, polgármester választottak. Róka mondta:- Róka legyen! Szarvas mondta:- Szarvas legyen! Mese a bátor nyusziról 1. Őz kiáltott:- Őzön a sor! Teli faág, teli bokor, madár ült minden ághegyen, s kiáltozták:- Madár legyen! Addig-addig tanakodtak, a végén majd hajba kaptak, míg egy nyúl szólt: – Most az egyszer nyúl legyen a polgármester! Erre elkezdtek kacagni.
Virágkelyhek rejtekében részegítő volt a méz, berúgott már a darázs, dongó, kiürült a harmat-hordó, mire a szél odaért. Ott lehalkult, szépen kezdte, nehogy nagyon megijessze a virágos sokaságot. Cirókázott, marókázott, s hogy a kedvükre tegyen, óvatosan, lábhegyen, pipitértől rezedáig úgy szaladt, mint a lenge fuvallat. Azt hihette, aki látta, ártatlan kis szélcicácska hízeleg. Zizegtek a levelek. Felemelte a fejét a fű közül egy margaréta, bájos, kicsi, hófehér. Tetszett neki ez a szél! Kedveskedve táncoltatta, jobbra-balra hajtogatta. — Gyere velem — súgta —, már úgyse soká tart a nyár! Felrepítlek én az égig! Nézd, milyen szép! Nézd, hogy kéklik! Fabula Bábszínház | A bátor nyulacska. Hagyd itt ezt a csúnya földet, bojtorjános, gyomos zöldet. Az én karom úgy megpörget, égig hintáz, nem is kívánsz visszajönni soha többet!... Hajlott a virág a szóra, de szép lenne, de jó volna! Hiszen itt csak száron szárad, míg odahull egy kaszának. Vagy azt várja, hogy letépje egy virágszedő szeszélye?... Mindennap csak füvet láthat, pipacsot és szarkalábat.
Erre elkezdtek kacagni. – Nem tud az mást, csak szaladni, az árnyék is megkergeti, úgy megijed, hideg leli, ha ág zörren, rögtön szalad, vagy meglapul a fű alatt. Most legyen okos az ember, ki lesz itt a polgármester? Szól a bagoly az ághegyen: – Az a fontos, okos legyen! Akár bátor, akár gyáva, ész legyen a kobakjába! Mind így szóltak: – Okos beszéd! Próbáljuk ki, ki-ki eszét… Igen ám, de hogy próbáljuk? Máris szólt a bagoly rájuk: – Aki becsapja a rókát, az kiállotta a próbát! Rajta, szarvas! Rajta, őzek! Lássuk, ki lesz a legbölcsebb! Ki fog győzni az észtornán? Ki tud kifogni a rókán? Előbb az őz került sorra. – Ide figyelj, ravasz róka! Felhők közt lakik az égen, sohasem járt erdőn, réten, mégis ő növeszt fűszálat, zöldbe borít bokrot, ágat… Nevet csak ezen a róka. – Ez aztán a nehéz próba! Jobban tudom, mint te magad, mi volna más, ha nem a Nap! Most a szarvas került sorra. – Én aztán megfoglak, róka! Nincsen lába, mégis szalad, de mégis egy helyben marad… Megint csak így szólt a róka: – Ez aztán a nehéz próba!