S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a múlt és övék a jelen. Verset írunk – ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kun volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmúlás. József Attila három anyaverse – kultúra.hu. Ebből vagyok. "Meglásd, ha majd nem leszünk! …" – megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok – minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e múltnak már adósa szelíd jövővel – mai magyarok!
Idézheted őket, vitatkozhatsz velük, dicsőítheted vagy gyalázhatod őket, de egy dolog nem fog sikerülni, mellőzni őket, mert ők az új utunk, ők viszik előre az emberiséget. Egyesek őrülteknek látják őket, mi viszont zseninek, mert akik olyan őrültek, hogy azt hiszik, megválthatják a világot, meg is teszik! Takács Andrea's cover photo Takács Andrea:) Untitled Album [03/05/14] "Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sokezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be... és amelybe visszatérünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egészen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig. József Attila válogatott versei - Veresi könyvesbolt. " [02/14/14] Az életminőségünket mi magunk alakítjuk. Pick rákóczi szalámi 400 g
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad - félrevezettél engem. Ettelek volna meg!... Te vacsorádat hoztad el - kértem én? Mért görbitetted mosásnak a hátad? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék: haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve - nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni.
Egy-egy strófában felfedezhető már a költő végzetének csírája, a gondolat, mely végül tetté fajul. József Attila istenes versei közül Az Isten itt állt a hátam mögött című gyakorlatilag leszámol az égi segítség lehetőségével. A költő úgy érzi, hogy nincs számára remény, nincsen segítség, s az Isten sem mentheti meg, mert elveszett, örökre. Míg korábbi verseiben tapintható volt a magány, a vigasztalan egyedüllét fájdalma, addig ebben a töredékében (ahogy a végső idők többi költeményében is) már panasztalanul szólnak a rímek, a lemondás teljes átélésével, a végzetbe vetett hit maximális tudatával.