1881-ben Lipcsében folyóiratot indított, amely csődbe jutott, és súlyos adósságokba keverte. Ezután Lipcsében, majd Mannheimben telepedett le, 1886-ban Lindheimbe költözött, és másodszor is megnősült. Lindheimben halt meg 1895. március 9-én, ötvenkilenc éves korában. Fiatalon kezdett el írni, előbb történeti munkákat, majd regényeket és elbeszéléseket, amelyek között szerelmi történetek és történelmi tárgyú novellák is találhatók. Legjobb könyveinek azokat az elbeszélésköteteit tartják, melyek realista stílusban számolnak be a korabeli Galícia állapotáról. E novellái az átlagolvasó számára egzotikus helyeken játszódnak, némi társadalomkritikát és erkölcsi mondanivalót is tartalmaznak, hősei parasztok, zsidók és kispolgárok. Termékeny, könnyed stílusú író volt, de művei ritkán rejtenek magukban mélyebb mondanivalót, ugyanakkor írásaiban mindig küzdött a politikai antiszemitizmus ellen. Két magyar témájú regénye is ismert: a Maria von Ungarn (Mária magyar királynő) és a Der letzte König der Magyaren (Az utolsó magyar király), melyek a mohácsi vész korszakát dolgozták fel.
Természetesen Mohács országgyűlési képviselőjének személyében. Hargitai Jánost (KDNP), aki 1998 óta Mohács országgyűlési képviselője, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nevezte ki. A történelemtanári végzettséggel is rendelkező politikus feladata, hogy ellátja a mohácsi csata mint a magyar nemzet és a keresztény Európa történelmének meghatározó eseménye 500. évfordulójával összefüggő történelmi, kulturális, nemzet- és külpolitikai, illetve térségfejlesztési szempontból kiemelkedő jelentőségű megemlékezés megszervezésével és az ahhoz kapcsolódó fejlesztések koordinálásával kapcsolatos feladatokat. Összehangolja a megemlékezés előkészítésében és megvalósításában közreműködő szervezetek munkáját, figyelemmel kíséri a mohácsi csatával kapcsolatos történeti kutatásokat, régészeti feltárásokat és művészeti alkotások létrehozását; ösztönzi és segíti a térség infrastrukturális fejlesztéseit, felügyeli a megemlékezéshez kapcsolódó kulturális és turisztikai beruházásokat. A törököket, akik a magyar seregeket legyőzték Mohácsnál, nem említi a kinevező utasítás, de a miniszteri biztos feladatai közé sorolja, hogy közreműködik azon partnerkapcsolatok kiépítésében és ápolásában, amelyek a megemlékezés nemzetközi dimenzióinak erősítésére, így különösen az érintett nemzetekkel történő tudományos és kulturális együttműködésre irányulnak.
Pontosan 484 éve, 1526. augusztus 29-én fordulóponthoz érkezett Magyarország története: ezen a napon Mohácsnál megsemmisült a középkori magyar királyság. Úgy tudtuk, Szapolyai János erdélyi vajda a korona megszerzésének reményében szövögette terveit, húzta az időt, szántszándékkal cserbenhagyta a 20 esztendős II. Lajost és a 25 ezres magyar sereget a válságos órákban. Ha beavatkozik, elkerülhető lett volna a veresség. B. Szabó János történész szerint mindezt el kell felejteni: Szapolyai nem volt áruló. Miért okolják Szapolyait a mohácsi csata elvesztésével? B. Szabó János: Amiért a hagyományos magyar történelemszemléletben még mindig gondok vannak a valóság észlelésével. Görgeyből áruló lett, mert nem tudtuk megemészteni, hogy a sokszoros túlerő leverte a szabadságharcot. A Rákóczi-szabadságharcot is kuruc romantikává hamisították, és eltüntették a katonai balsikereik hosszú sorát, amelyek a bukáshoz vezettek. Károlyi Sándor báróból, a szatmári főispánból is árulót kellett faragni, aki az utolsó utáni pillanatban kiegyezett a bécsi udvarral.