2014/11/10 Hagyomány, Turizmus Mártonok a nevük napját a híres Márton-napi lúd megölésével s elfogyasztásával ünneplik meg. Ez régen nagy esemény volt, majdhogynem olyan, mint a disznóölés. Csokonainak tulajdonítják a következő tréfás verset, a "nyársra ítéltetett Márton-napi lúd" búcsúzó liba dalát: "Már liba koromban hallottam e napnak Hírét, hogy innepe van Mártony papnak. Rég tudom, hogy ilyenkor a torkos babona Eleitől fogva nyársra ludat vona, Mert apám, anyám is mikor megölettek, E nyalánk szokásnak áldozati lettek. Márton-napi népszokások nyomában, miért ünneplünk és mit? - Mindent Márton napjáról!. " De hát hogyan kerül ide a lúd, a liba? Az egyik változat szerint Márton, aki a kora középkor legnépszerűbb szentje volt, szerzetesként szeretett volna élni, viszont az emberek, látva jóságát (megosztotta köpenyét egy koldussal), szent életét, püspökké akarták választani. Márton a megtisztelő cím elől elbújt egy libaólba, nehogy megtalálják. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így mégiscsak püspökké választották. A másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza, s kezünkbe adja a Márton név eredetének kulcsát is.
Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a "püspökfalat" kifejezés. A Márton-napi lúdvacsora után "Márton poharával", vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. A bor és a liba néha össze is kapcsolódott, német nyelvterületen a 12. Márton-napi népszokások, hagyományok - Okos Anya kreatív gyermeknevelés. században a Márton-napi ludat "szüreti vagy préslibának" is nevezték. Márton-napi időjóslás A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Az aznapi időjárásnak viszont az ellenkezője várható: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. " Másik megfogalmazásban: "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál. " Sokfelé úgy vélik, hogy az aznapi idő a márciusi időt mutatja. A néphit szerint a Márton-napi eső utána rendszerint fagy, majd szárazság következik. Az őszi időjárás a bor minőségére is hatással van: "A bornak szent Márton a bírája", amit lehet úgy is érteni, hogy ilyenkor már iható az újbor.
2015. 11. 20:37 / 4065 olvasás / Kategória: Népszokások Szerző: Káta November 11-e Szent Márton napja. Ő volt az első nem mártír keresztény szent. Mint minden ünnepnek, úgy ennek is megvannak a maga hagyományai, népszokásai, jellegzetességei. Márton napi népszokások - Híreink - Kapos Baranta Harcművészeti Egyesület. Ehhez a naphoz különösen sok babonát, szokást köt a néphagyomány. Mindemellett Márton-nap a 40-napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett. Márton története Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria ( Szombathely) nevezetű városában látta meg a napvilágot 316-ban, vagy 317-ben (a pontos dátum kérdéses). Így nem meglepő, hogy Szent Márton kultusza Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. A hagyomány szerint a Szent egy álomban sietett a Szent István királyunk és az ország védelmére. A király álmában így kiáltott föl: "... távozzatok, mert az Úr védelmemre adta Szent Mártont, aki nem engedi, hogy az igazság legelőjét pusztítsátok". Szent István, tisztelete jeléül zászlaira a hadvezér Márton képét festette.
Márton-napi ajándékozás Márton-napi felvonulás A 14. századi krónikákban Szent Márton napja határnapként szerepelt, ez volt a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának napja. A Márton-napi járandóság szerepelt a papok, a tanítók és a pásztorok javadalmai között. A korábbi kötelezettségeket később elfelejtették, vagy ajándékozássá alakultak át. Márton-napon fizette meg a gazda a pásztoroknak az ún. bélesadót vagy rétespénzt, míg a pásztorok többágú vesszőt (Szent Márton vesszejét) ajándékoztak a gazdáknak. Úgy tartották, ahány ága van, annyit fial a disznó. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. A Dunántúlon az volt a szokás, hogy Szent Márton napjának estéjén a pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőt mondtak és dús lombú nyírfavesszőt tartottak a kezükben, melyből a gazdának is adtak. " Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van! " Adjon Isten szerencsés jó estét!
Márton-nap Szent Márton-napi üdvözlőlap (Erfurt, 1913) Hivatalos neve Tours-i Szent Márton ünnepnapja Alternatív neve Szent Márton-nap Ünneplik Németország Egyesült Királyság Ausztria Belgium Csehország Dánia Észtország Írország Olaszország Hollandia Portugália Lettország Tartalma, jelentése a mezőgazdasági munkák évvégi befejezése, emlékezés Szent Mártonra Ideje november 11. Népszokások libator, újbor, időjóslás, ajándékozás, felvonulás A Wikimédia Commons tartalmaz Márton-nap témájú médiaállományokat. Tours-i Szent Márton ünnepnapjához, november 11-hez számos népszokás, néphit kapcsolódik Magyarországon. A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal. Eredete A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát.
Ez a nyaláb vessző volt Szent Márton vesszeje. Márton vesszeje többágú volt, s úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat. A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. A régi időkben Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat és ilyenkor vette kezdetét a téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg az évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehetett vágni a tömött libát. A hiedelem szerint Szent Márton napján ludat illik enni, mert aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog. A liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből.