Páger Antal a borellenőr, Gáti József a fürdőigazgató, Tompa Sándor a tanácselnök, Sinkovits Imre a masszőr, Zenthe Ferenc a sofőr, Fónay Márta a tanácselnökné, Pethes Ferenc az újságíró szerepében mindent megtesznek azért, hogy megnevettessék a publikumot. Kalmár László – többek között – a Halálos tavasz, a Déryné készítője, tehát rutinos rendező irányította munkájukat. Kalmárnak láthatóan nem volt több a célja, minthogy "aktualizálja", a "kor követelményeihez" igazítsa a harmincas-negyvenes évek magyar filmvígjátékának sablonjait. Ez jórészt sikerült neki, olykor túlságosan is jól. Tompa Sándor fiziognómiája, s a róla készült festményekkel és mellszobrokkal telezsúfolt belsők például inkább az előző társadalmi korszak vezetőjére, Rákosi Mátyásra történő közönséges utalásnak tekinthetők, mintsem a kor lényegét megidéző művészi leleménynek. Akik tehát egy régi, "békebeli" Kalmár László filmet várnak, nem fognak csalódni A nagyrozsdási eset megnézésekor. Csalódni azok fognak, akik ennél (valamivel) többet remélnek a filmtől.
Mozgóképtörténeti sorozatunk első válogatása az 1947-1968 között betiltott filmekből készült. A nagyrozsdási eset (1957) szatíraként is az 1956-os forradalom legpontosabb allegóriája. A korabeli rendszerkritikus filmek sokszor pontosabb képet nyújthatnak a pártállami rendszerről, mint a retrospektív, elemző dokumentumfilmek. A Keserű igazság (1956) révén megismerhető a munkaverseny és a tervgazdálkodás ellentmondásossága, illetve a morális kontroll elvesztése. Az Eltüsszentett birodalom (1956) a diktátor lélektanát és udvartartásának működését érzékelteti szemléletesen. A tanú (1968) a koncepciós pereket és az ÁVH módszereit mutatja be; A megfelelő ember (1969) a minden szinten létező korrupt, "urambátyámos" kapcsolatrendszert; A csodacsatár (1956) az államcsínyt és a tömegek manipulálását; az Ének a búzamezőkről (1947) a vallásos magyar paraszt föld iránti szeretetét. A nagyrozsdási eset (1957) pedig szatíraként is az 1956-os forradalom legpontosabb allegóriája. A filmek műfajilag változatosak: dráma, szatíra, vígjáték, mesefilm, parabola.
A nagyrozsdási eset cselekménye 1952-ben játszódik. Barka Sándor (Páger Antal) borellenőr Nagyrozsdásra érkezik, ahol miniszternek, ráadásul a fürdő renitens masszőrje barátjának hiszik. Ezután Barka a közeli Kisrozsdásra távozik, egy felbolydult Nagyrozsdást hagyva maga mögött. A fürdő üzemeltetői mindenben igyekeznek a masszőr kedvére tenni, aki ebben a helyzetben elérkezettnek látja az időt arra, hogy teljesítse menyasszonya régi vágyát, miszerint a nők is használhassák a fürdőt. A korrupt és arrogáns antagonisták mintegy önmaguktól – az állítólagos miniszter tevékeny részvétele nélkül – lelepleződnek, a béke helyreáll. Kalmár László munkája egyrészt a hetvenes évekbeli magyar szatírák előképe, másrészt a Horthy-korszak vígjátékainak örököse. Utóbbiakhoz annyira kötődik, hogy egy konkrét mintája is akad, Bánky Viktortól A miniszter barátja (1939), amelyben a véletlenek együttállása folytán az állástalan vegyészmérnököt a nagyhatalmú miniszter jobbkezének hiszik, mire megnyílik az érvényesülés lehetősége előtte.
Az 1956-os forradalom utáni kádári megtorlás és restauráció alapvetően hat az évtized végének magyar filmjére. Szűkül az alkotók mozgástere, erősödik a külső és a belső cenzúra. Utóbbit mindenekelőtt a szinkron idejű filmek mennyiségének csökkenése és a múltban játszódók számának megnövekedése jelzi: az alkotók mintha menekülnének a jelen vizsgálatától. A legszigorúbb büntetés, amely egy filmet érhet, a betiltás, és a forradalmat követően számos mű jut erre a sorsra. A teljes magyar filmtörténetben egyedülálló az 1956–1957-es év tiltás-sorozata: vannak filmek, amelyek eljutnak ugyan a bemutatóig, de néhány hét után leveszik a műsorról (Máriássy Félix: Külvárosi legenda, 1957), mások viszont évekre, évtizedekre dobozba kerülnek. Az Eltüsszentett birodalom (Banovich Tamás, 1956) 1990-ig, a Keserű igazság (Várkonyi Zoltán, 1956) 1986-ig, A nagyrozsdási eset pedig 1984-ig nem vetíthető, illetve évekre dobozba zárnak két másik filmet is (Fábri Zoltán: Bolond április, 1957; Apáthi Imre: Játék a szerelemmel, 1957), mert a főszerepet a forradalomban "kompromittálódott" Mensáros László játssza bennük.
Revizor magyar módra. A kisvárosba látogató borellenőrről egy félreértés folytán elterjed, hogy miniszter. És hirtelen minden működni kezd, ami eddig nem működött. A film ugyan 1957-ben készült, de csak 1984-ben mutatták be. Talán nem véletlenül. ( Archívum)
Szinopszis Revizor magyar módra. A kisvárosba látogató borellenőrről egy félreértés folytán elterjed, hogy miniszter. És hirtelen minden működni kezd, ami eddig nem működött. A film ugyan 1957-ben készült, de csak 1984-ben mutatták be. Talán nem véletlenül. Ha szeretnéd, hogy Te, a Céged vagy a Filmed megjelenjen a HMDb adatbázisában, ill. a filminhungary-n, akkor lépj kapcsolatba velünk: Ha hibát vagy szerzői jogokat sértő tartalmat találtál, írj nekünk!
Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Források [ szerkesztés] Jenni Rivera oldala (Universal Music Latin Entertainment) Tinédzser anya, bántalmazott feleség, magányos sztár - Jenni Rivera élete További információ [ szerkesztés] Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 48605291 LCCN: n2003080239 ISNI: 0000 0000 4674 7709 GND: 1014022096 MusicBrainz: bc6826d1-955f-44e3-9502-266e70213502
Dátum: 2017-09-14 / Forrás: LátóOnline LÁTÓ IRODALMI JÁTÉKOK 83. VIDA GÁBOR Egy dadogás története Könyvbemutató Vida Gábor új könyvét, az Egy dadogás történetét Marosvásárhelyen, az András Lóránt Társulat székhelyén, a Braila utcai zsinagógában bemutatja: Szabó Róbert Csaba. Időpont: 2017. szeptember 27., szerda, 18 óra. Vida jenny szülei restaurant. Támogatók: NKA, Szépírók Társasága, András Lóránt Társulat. A könyv fülszövegéből: "Szülőföldet akartam írni magamnak, mintha csak úgy volna az, hogy írunk egyet, amikor arra van szükség, hogy legyen, vagy lett volna. Senki sem találhat ki magának szülőföldet a semmiből, mindenki hozott anyagból dolgozik. " - ez a hozott anyag ebben a remek regényben Vida Gábor életrajza, amelybe beletartozik édesapja és édesanyja élettörténete mellett, az előző nemzedékek históriája és Erdély történelme is. Az Arad melletti Kisjenőn felnövő író apai ága a mai magyar határtól pár kilométerre élt, anyja Barótról, Székelyföld mélyéről érkezett; ekképpen e két végpont között Erdély egyszerre lesz metafora és nagyon is valóságos ütközőtér, ahol a különböző vallások, nyelvváltozatok, mentalitások, reflexek és tájak játszanak fontos szerepet: formálnak karaktert, adnak távlatot.