Réz Pál), in: Elárult testamentumok, Budapest, 2001. (vagy: Beszélő, 1996, 04. ) () Norman N. Holland: Az irodalmi interpretáció és a pszichoanalízis három fázisa (ford. Erős Ferenc), in: Erős Ferenc, Bókay Antal (szerk. ): Pszichoanalízis és irodalomtudomány, Budapest, 1998. Max Imdahl: Ikonika (ford. Hegyessy Mária), in: Bacsó Béla (szerk. ): Kép – fenomén – valóság, Budapest, 1997. Svetlana Alpers: Hű képet alkotni. Holland művészet a XVII. században (ford. Várady Szabolcs), Budapest, 2000, 13–24 ( Bevezetés), 247–254 ( Epilógus. Vermeer és Rembrandt), 255–260 ( Függelék. A holland művészet jelképes értelmezése). W. Az Írástudatlanok Árulása. J. T. Mitchell: Ut pictura theoria: az absztrakt festészet és a nyelv (ford. Rajnai Judit), in: Válogatott írásai, Szeged, 2008. Magnet ház Mobil szám Szafi free kakaós csiga Bevételi pénztárbizonylat kitöltése dj
S ugyancsak tavaly jelent meg az egész Kosztolányi-kutatás Veres András melletti másik fő mozgatójának, Szegedy-Maszák Mihálynak az író egész életművét első ízben átfogó monográfiája mint a szerző válogatott műveinek negyedik kötete. (Nyilván nem érdemtelenül Szegedy-Maszák az egyetlen élő magyar irodalomtudós, akinek munkáit sorozatban jelenteti meg a pozsonyi kiadó. Épp ezért nem lenne rá szüksége, mint ahogy a múlt héten e lap hasábjain megjelent interjúban teszi, hogy mások munkáját kisajátítsa magának. ) Mivel egy ilyen gazdag könyvről lehetetlen rövid ismertetést írni, inkább arra szorítkozom, hogy kedvcsinálóként azt ragadjam ki, ami vitára késztet - előrebocsátva, hogy a szerző megszokott erényeit szinte természetesnek véve azokat alig is kell említenem: a széles körű nyugat-európai műveltséget, a világos, tiszta értekező stílust. (Noha a purizmust néha túlzásba viszi. Amikor például Réz Pál azt írja, hogy Karel Capek karikatúrát közölt Kosztolányiról, félrevezető ezt gúnyrajzra javítani. )
A másik ok a kettejük költői magatartása, művészetfelfogása közötti különbség. Kosztolányi az Ady-revízióval tulajdonképpen csak felhasználta az alkalmat, hogy elmondhassa a maga lesújtó véleményét a politikai költészetről és általában a politizáló költőkről. A cikk igazságtalan volt Adyval szemben, de volt egy-két jogos megállapítása is, amikor a "bugaci" Ady-kultuszt bírálta. Kosztolányi szerint Ady költészetét túlbecsülik, Adynak nincs helye a legnagyobbak között. E véleménye miatt sokan elfordultak tőle, nagy vitát váltott ki. Ezt a vitát akarta lezárni Marcus Aurelius című versével. A Számadás kötetben Kosztolányi azt a magatartásformát kereste, amely a legalkalmasabb a halállal való szembenézésre. Ilyen magatartásforma a felülemelkedés: az elkerülhetetlen, félelmetes halál sztoikus elfogadása. Tehát a költő férfiasan, bölcsen tudomásul akarta venni a tényt, hogy meg fog halni. (Másrészt néha annyira lelkiismeretes, hogy nyilvánvaló szamárságokra is szót veszteget, például még azt is figyelemre méltónak tartja, amikor valaki azt írja az Édes Anna kapcsán, hogy "az Anna eredeti héber jelentéseinek egyike - 'bájos, kedves' -, s e szó a magyar 'édessel' rokon értelemben is használatos".