Ezért is nevezik őt a jogszociológia hazai megalapítójának és szervezőjének. Kutatási területe a jogszociológia, a modernizáció, a jog szerepe a modernizációban és a modernizáció politikai összefüggései. Feltárta a jog és a társadalom egyes összefüggéseit, elemezte a társadalom hatását a jogrendszerre. Vizsgálta a jog szerepét a posztszocialista átmenet társadalmaiban, illetve a rendszerváltozás folyamatában. "Minden olyan jogi szabályozás, amely bármilyen ideológia konzekvens érvényesítésével nem a teljesítmény elsőbbségét szolgálja, s – egyébként esetleg tiszteletre méltó elgondolástól vezettetve – a kreativitás kibontakozása ellen hat, eleve szemben áll a modernizálódás és ezzel együtt a polgárosodás folyamatával, ráadásul más vonatkozásban is diszfunkcionálissá válik. Mára már világos, hogy ez történt a kárpótlás és a privatizáció viszonyában. " ( Kulcsár Kálmán: Jogszociológia, Budapest, 1997. ) Bár a legfőbb közjogi (államfői, alkotmánybírói, akadémiai elnöki) tisztségek elkerülték pályafutása alatt, tudományos munkásságát nemegyszer elismerték: 1998-ban Széchenyi- és Deák Ferenc-díjat, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést kapott.
Beszállítói készleten 93 pont 6 - 8 munkanap 10 pont Psyché Antikvárium 11 pont Modernization and Law Akadémiai Kiadó, 1992 3 pont 27 pont Kanadai napló Diófa Antikvárium Kft. Századvég Kiadó, 2005 34 pont 6 pont Kanadai napló - Egy nagykövet feljegyzései Kulcsár Kálmán professzor kanadai nagykövetként is a magyar jogtudomány nemzetközi hírű képviselőjeként tevékenykedett. Naplója egy tudós... Nyugatról Keletre Balassi Kiadó, 2001 Kulcsár Kálmán, neves jogtudós és jogszociológus, volt igazságügy-miniszter több USA-beli, indiai, japán és kanadai egyetem előadó profes... Jogszociológia Kulturtrade Kiadó, 1997 "A kötet a jogszociológia alapjainak történeti és tematikus összefoglalására törekszik. Megírása során két cél vezérelt: egyrészt korszer... 6 - 8 munkanap
Dr. Kulcsár Kálmán ny. egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar jogszociológiai tanszékének alapító professzora, a jogszociológia kiemelkedő, nemzetközileg is elismert, iskolateremtő művelője 2010. szeptember 4-én, életének 83. évében elhunyt. Kulcsár Kálmán 1928-ban született Erdőtelken. Hosszú szakmai pályafutása során számos magas tudományos és állami tisztséget töltött be, több éven át volt az MTA IX. Osztályának elnöke, az MTA főtitkárhelyettese, akadémiai kutatóintézetek igazgatója, tudományos társaságok elnöke, valamint igazságügyi miniszter és a Magyar Köztársaság kanadai nagykövete is. A jog és a társadalom összefüggéseinek sokoldalú és elmélyült kutatójaként maradandót alkotott különösen a jogszociológia, a politikai szociológia és a tudománytörténet területén. Érdemeit egyebek között Akadémiai Díjjal, Állami Díjjal, Thomas Dehler-aranyéremmel (NSZK) és Széchenyi díjjal ismerték el. Kulcsár Kálmánról az MTA honlapján ELTE ÁJTK
1950–1953 között a Budapesti Katonai Ügyészségen katonai ügyész hadbírójelölt alhadnagyi, azt követően katonai ügyészi főhadnagyi rangban. 1953-ban a Katonai Főügyészség ügyésze lett. Leszerelése után Szabó Imréhez, a kor egyik vezető jogtudósához került aspiránsként, mégpedig az akkortájt szinte ismeretlen jogszociológia témakörében. 1955-től az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának főelőadója, majd a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának ítélőbírója volt. 1956 szeptemberében védte meg kandidátusi disszertációját. Az 1956-os forradalom idején a Legfelsőbb Bíróság Forradalmi Bizottmányának tagja volt, aztán december 11-én, a statárium bevezetésekor megtagadta a bíráskodásban való részvételt és lemondott. A rendszerváltás idején az SZDSZ azzal az indokkal vétózta meg alkotmánybírói jelölését, hogy "vérbíróként" tevékenykedett. Erről az időszakról Kulcsár ekképp nyilatkozott a Mozgó Világ 2001/12. számában: "Alapvetően köztörvényes ügyekben dolgoztam. Másodfokon beosztott bíróként akadt néhány »politikai« jellegű ügy.
1969-ben az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója lett. Egy évvel később másodállásban az ELTE oktatója, a jogszociológiai tanszék megalapítója volt, 1970-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1982-ben tagja lett az International Journal of the Sociology of Law című szakfolyóirat szerkesztőbizottságának. 1986-ban az Indianai Egyetem vendégprofesszora volt. 1956-ban védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1968-ban pedig akadémiai doktori értekezését. 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1982-ben pedig rendes tagjává választotta. négyigenes népszavazáson " elvetették a köztársasági elnök közvetlen megválasztását). 1990-ben a HNF-ből alakult Hazafias Választási Koalíció jelöltjeként indult az országgyűlési képviselők választásán, mandátumot nem szerzett. Ugyanebben az évben kinevezték Magyarország ottawai nagykövetévé, mely posztján 1993-ig maradt. 1996 és 1999 között a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának tagja volt. Munkássága [ szerkesztés] Kutatási területe a jogszociológia, a modernizáció, a jog szerepe a modernizációban és a modernizáció politikai összefüggései.