Bármennyire furcsa is, King regényei nem azok, melyekből jó filmek kerekednének, láthatjuk, hogy igazán csak azok az adaptációk nyerték el egyöntetűen a publikum tetszését, melyek földhözragadtabb történeteket meséltek, ott pedig, ahol King valóban szabadjára engedte a fantáziáját, jobbára gyatra B-kategóriás utánérzések. Hogy King igazán írott formában működik, az nem újdonság, az életmű 90%-a így is eljutott a filmvásznoig, és alighanem nem menekülünk meg az elől, hogy a kimaradt néhány regény is kövesse a többi példáját. King egy dedikáláson a sok közül Forrás: Nem jön szememre álom King csúcskorszakának általában a 80-as éveket tekintik, pedig a 90-es években legalább olyan jó sztorikat gyártott, de való igaz, többször esett a felesleges túlírás csapdájába, mint korábban bármikor. A legjobb Stephen King-sztorik, melyekből sosem készült film - Ectopolis Magazin. Szépen illeszkedik ebbe a sorba a feleségét frissen elveszített Ralph Roberts története 1996-ból, aki képtelen lehunyni a szemét, ha meg is teszi, az álom akkor is elkerüli, álmatlansága pedig egy idő után kórossá válik, ráadásul furcsa látomások gyötrik, élete pedig ebben a furcsa szakaszban összefonódik szomszédja, Lois sorsával, aki ugyanezt éli át, mióta elveszítette a férjét.
A nyolc kötetes Setét Torony sorozatot leszámítva ez a könyv King eddigi legterjedelmesebb munkája (ezt követi a már említett Az). Szintén a jó és a gonosz csap össze ebben a történetben, a tét pedig nem kisebb, mint a Föld lakosainak, az emberiség túlélőinek vagyis az emberi fajnak a sorsa. A posztapokaliptikus regény kezdetén egy manipulált influenza vírus szabadul el egy amerikai katonai támaszpontról, amely rendkívül virulens és halálos. Rövid időn belül elpusztítja a Föld lakosságának szinte egészét. Marad néhány túlélő, akik immunisak a vírusra. A túlélők két csoportra oszlanak, egyik felüket egy sötét erő vonzza magához Las Vegasba. A sötét erő Randal Flaggnek nevezi magát, ami a King világában jártas olvasók számára sok helyről ismerős lehet. A túlélők másik csoportja egy száznyolc éves nebraskai fekete nénit, Abigail anyát szeretné követni. A sakktáblán felsorakoztak a sötét és világos figurák, King pedig bámulatos ötletességgel mozgatja őket ebben a hosszú, de soha nem unalmas játszmában.
A Duma Key szerencsére nem hat egyszerű utánérzésnek, kiváló mellékszereplőivel és lendületességével a kései életmű kiemelkedő darabja. Működne filmen? Vélhetően igen, hiszen a Tóparti kísértetek is működött Pierce Brosnan-nel a főszerepben, a kérdés inkább, hogy szükség van-e rá? A történet drámai oldalát megfelelően hangsúlyozó forgatókönyvre lenne szükség, valamint a főszereplő, és az egyik mellékszereplő, Wireman castingjának eltalálására, e kettő nélkülözhetetlen lenne a sztori működőképessége szempontjából. Duma Key Forrás: A két Rose Az 1995-ös regény a 90-es évekbeli korszak egyik legkevésbé kiemelkedő darabja. Egyáltalán nem rossz történet, de én a magam részéről sosem éreztem benne azt a Kinges különlegességet, amit korábban mindig, emiatt nekem bele is szürkült munkásságának gyengébb darabjai közé. Rose Daniels elhagyja agresszív férjét, a rendőr Normant, szinte menekül, és egy kitaszított nők számára fenntartott házban talál menedéket, ami az új kezdetet is jelentheti számára.