A törvény nevében (Lawman) - western - - Filmek - Film(C)ity A törvény nevében 1 rész Tetszett, hogy sem Rust, sem Marty karaktere nem egy szentfazék (zsaru mivoltuk ellenére), hanem olyan szereplők, akikkel könnyen lehetett azonosulni úgy is, hogy nagyon hasonlítanak ránk, nézőkre. Ők is csak emberek, problémákkal, s néha rossz döntéseket hoznak. Meg is lepődtem, hogy ennyire nagy neveket sikerült szerződtetniük a főszerepre, hisz két igazi kiválóságot sikerült megszereznie az HBO-nak a nyomozók szerepére. Woody Harrelson minden egyes pillanatában kiváló alakítás nyújt, szerintem egész karrierjének egyik legnagyobb mérföldköve ezen szerepe. De ugyanez elmondható természetesen Matthew McConaugheyról is, aki itt is tanúbizonyságot tett arról, hogy ő úgy nagyjából minden műfajban képes egy kimagasló munkára, hatalmas alapossággal megtámogatva. (Idén már hatalmasat játszott Harmony Korine tragikomédiájában, a Túltolva című moziban is. ) Összegezve, úgy gondolom, hogy a True Detective minden szempontból egy mérföldkő a sorozatok történetében.
Az egyes évadok egy-egy izgalmas nyomozást helyeznek középpontba, új szereplőkkel, de mindig remek színvonalon, a különleges, nyomasztó hangulatot és a feszültséget végig fenntartva. Évadok: Stáblista: Szereplők Maynard Gilbough nyomozó Díjak és jelölések Golden Globe-díj 2015 Legjobb televíziós minisorozat vagy tévéfilm jelölés Ha van a sorozatokon belül olyan téma, mellyel Dunát lehetne rekeszteni, az minden bizonnyal a krimi. Ezek többsége azonban az archetípusnak is tekinthető CSI nyomvonalat követi (minden részben új eset, kevés összefüggés), ritka az olyan kivétel, mint például a Dexter, vagy a Gyilkos hajsza. De most jött az HBO, hogy jól odavágjon a műfajnak, és feltegyen egy olyan magas lécet, hogy csak lesünk. Új király született. Be kell vallanom HBO fronton nem kevés lemaradásom van, egyedül a Trónok Harca és a True Blood az amit nyomon követek, a Maffiózók, Drót, Sírhant művek stb. még a "megnézendő" listán vannak, remélhetőleg már nem sokáig. Viszont A törvény nevében már az alapfelállással és a főszereplőkkel megfogott, így nem is volt kérdés, hogy belevágok-e. Természetesen megérte.
A másik, aminek örültem az Vince Vaugh volt, bár hátast nem dobtam tőle, és a karakterének szála sem kötött le különösebben, azért ez volt az első alkalom, hogy egy összeszedett, normális alakítást láthattam tőle (rühellem a vígjátékaiban) és ezek után rá már nem mondhatom többé azt, hogy "nem színész". Owen Wilson-ra még használom időnként. Rachel McAdams játéka és lelki vonásai kötöttek le igazán, intellektuálisan legalábbis ezt élveztem, míg Colin Farrell karakterének megzuhanásai és talpra állásai a szórakoztató kategóriát képviselték. Taylor Kitsch volt némileg gyengébb a felhozatalból, mert neki a magánéleti dolgai bár érdekesek voltak, tulajdonképpen nem tudom eldönteni, hogy mit akartak vele mondani. spoiler Őszintén szólva én Pizzolato helyében nem kísérteném a szerencsémet. Venném a lapot a nagyon vegyes kritikákból és nem kezdenék harmadik évadba. Várni lehetett, hogy az elsőt felülmúlni, vagy megközelíteni színvonalban állati meredek munka, és az HBO-ra mindeddig jellemző volt, hogy a csúcson hagyták abba, pontosabban nem, vagy csak nagyon ritkán húzták tovább a sorozataikat, mint ameddig az ésszerűség póráza engedte.
Remekül megoldották az idő múlásának, az öregedés testi jeleinek az ábrázolását. Eléggé filmszerű a sorozat, az állandó flashback-ek ébren tartják a néző figyelmét. Minden pozitívum ellenére nem értem az IMDb 9-es pontszámát, ennyire közel sem volt jó a látott 8 epizód. Most hosszú időre újra messzire elkerülöm a rétestészta alkotásokat! Nyomasztó, mégis nagyszerű Most fejeztem be mindhárom évadot. Mindegyik különböző történetet tár elénk, de legalább az első és a harmadik évadot összekötik, igaz, csak egy újságcikkel. De mindegyikre jellemző a nyomasztó hangulat, persze ezt nem rossz értelemben értem. Nagy neveket vonultat fel, akik zseniálisan hozzák a karaktereiket. Mondjuk Vince Vaughnt maffia vezér szerepében elég furcsa volt látni, főleg azután, hogy előtte mindig vígjátékokban szerepelt. De, ha ettől elvonatkoztat az ember, Vaughn jól megállja a helyét. Értékelés: 298 szavazatból Nagy szakmai és közönségsikert aratott az HBO saját gyártású sorozata. Nem hagyományos szériáról van szó, hanem antológia-sorozatról, ahol mindegyik évad teljesen új történetet dolgoz fel.
A keresés nem eredményezett találatot. Ennek az alábbi okai lehetnek: • elírtad a keresőszót - ellenőrizd a megadott kifejezést, mert a kereső csak olyan termékekre keres, amiben pontosan megtalálható(ak) az általad beírt kifejezés(ek); • a termék megnevezésében nem szerepel a keresőszó - próbáld meg kategória-szűkítéssel megkeresni a kívánt terméktípust; • túl sok keresési paramétert adtál meg - csökkentsd a szűrési feltételek számát; • a keresett termékből egy sincs jelenleg feltöltve a piactérre; • esetleg keress rá hasonló termékre.
Nem igazán tudok negatívumot mondani a sorozattal kapcsolatban. A történet fordulatokban gazdag, sokrétű és egyáltalán nem kiszámítható, a karakter kidolgozás első osztályú, ahogy a forgatókönyv és a rendezés is. Az ő kvázi kihallgatásuk tekinthető a sorozat fősodrának, anekdotáik alapján pedig – a flashback-ek gyakori alkalmazásával – szép lassan fény derül a részletekre, na meg pár újabb kérdést is felvetnek. A visszaemlékezős jelleg sokakat elriaszthat, de a True Detective -nek ez a lelke, és egyben a legnagyobb ütőkártyája is. Tökéletesen szemlélteti, miképp változott meg a két nyomozó élete, egymáshoz való viszonya, vagy, hogy mikor sántít egy-egy információ. Mert ha ők el is hallgatják az igazat, a múltbéli jelenetek nem hazudnak soha. A 2 idővonal eseményi viszont kronologikus sorrendben haladnak, így nem válik soha inkonzisztenssé, vagy érthetetlenné a produktum. Ettől függetlenül viszont figyelni kell, mert minden egyes elcsepegtetett infó fontos lehet, minden snitt jelentőséggel bír, ha valaki popcorn sorozatot keres, amit elég csak fél szemmel nézni, az rossz ajtón kopogtat.