Azért jó a magyar költészet napja, mert így legalább évente egy verset mindenki elolvas. Nekünk ezek a kedvenceink és azt is eláruljuk miért: Percze Ágnes: Mert oly sokszor érzem magam "hegyes sipkájú sárga lángnak". (Most sírjak, vagy nevessek? ) Tóth Árpád: Láng "(... ) s a lázas törpe láng lehűlt, elfáradt, és a földre ült, lobbant még egy-kettőt szegény, s meghalt a moha szőnyegén. Nem látta senki más, csak én. " Petrás Lilla: Anyukám bekeretezte ezt a verset, és a nyaralónk falára akasztotta. Két éve, hogy már nincs anyukám, és a nyaraló falán is csak az "Eladó" tábla lóg. Szabó Lőrinc: Nyár "Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Költészet napja versek. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. " Noszvai Anna: A kitartásról, az optimizmusról, a saját határaid feszegetéséről szól ez a vers. Illetve arról, hogy ha van egy célod, akkor annak mindent alárendelve igyekezz azt teljesíteni. Váci Mihály: Még nem elég "Nem elég megborzongni, de lelkesedni kell!
Az interaktív foglalkozásokon köteteim bemutatása mellett beszéltünk a költészet szerepéről, szépségéről, megemlékeztünk József Attiláról. Kiemelt hangsúlyt kapott új gyerekkönyvem. A gyermekversek, mint a hidak, összekötik a felnőttet a gyermekkel. Újraéljük a gyermeki élményeket, a gyermeki lét örömeit, töprengéseit, miközben önmagunkra ismerünk a versekben. Elsősorban nem a képzelet szülte mesék világába, inkább a hétköznapokba kalauzoltam a felnőtt és diák hallgatóságot. Abba a hétköznapi világba, amit a gyermeki rácsodálkozás mozgat sok-sok derűvel fűszerezve. A gyermekversek mellett a Vésett idő című kötetemből is szemezgettem a középiskolások számára. Költészet napja versek teljes film. Egy-egy vers bemutatása, előadása után azok motívumait magyaráztam meg a fiatalok nyelvén, ezzel egyszerűbbé téve az üzenetek megértését, befogadását. Igyekeztem nem elsiklani a mondatok felett, hiszen fontos, hogy a közérthető előadásmód által világossá váljon a versek mondanivalója. Úgy érzem, a jó hangulatú, tartalmas előadás, a versek üzeneteinek együttgondolása közelebb hozta a fiatalokat az irodalom, a versolvasás, a versmondás szeretetéhez.
Fogjuk fel az egész életet egy hatalmas játéknak, amelyben annyiféle szerepet ölthetünk magunkra, amennyit csak szeretnénk! Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? "A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani (... )" Szedlák Levente: Már önmaga a vers is felemelő, de a Kalákás feldolgozása egészen új szintre emeli. Kányádi Sándor: Románc "keresgélt a repülőgép fél szárnnyal a vizet szántva míg a lagunák közt rálelt a parázsló betonsávra domborodott az ég kékje homorult a földnek zöldje mikor a gép alázökkent fújtatva és dörömbölve húzta a sok kis cölöpház maga alá az árnyékát rezegtek mint a bazári fölhúzható bádog-békák föld az éggel kék a zölddel borult össze elalélva szerelemtől részegülten betűzgettem cartagena (... )" Radakovics Viki: Mert tökéletesen bemutatja, amin én is átmentem és átmegyek a mai napig is egy hasonló várakozás alkalmával. Pilinszky János: Mire megjössz "Mindenem veszve, mire megjössz, se házam nincs, se puha ágyam, zavartalan heverhetünk majd a puszta elragadtatásban. Könyvvel a kézben, verssel a szívben a magyar költészet napján - Montázsmagazin. "
A magyar lírai hagyományt az olvasók részéről erősen meghatározza a költői mártíromság jelensége, amely bármnennyire idejétmúltnak tűnő, a XIX. században gyökerező, sokszor irreális elvárásokkal torzított szerepkör, annyiban mégis reális és valós, hogy a költők egyéni sorsában valamiféle kollektív tragikumra mutat rá. Költészet napja verse of the day. Gondoljunk a nagy magyar költőre, Radnóti Miklósra, akinek sovány, görnyedt, alacsony alakja messze a mindennapok fölé magasodik egyetemes példázat gyanánt. Pedig dehogy akart ő egyetemes példázat lenni. Az életet élvező, a művészetnek élő, boldog ember akart lenni, és eszébe nem jutott soha, hogy neki mások fölé kellene kerekednie – s mégis, halálában és költészetében úgy kimagaslik ebből a világból, mint egy fenséges csúcs. Arra figyelmeztet, hogy olyan tartalmak között élünk, amelyeket mi hozunk létre, ám amelyek fölött ha a kontrollt elveszítjük, akkor a sorsunkra nem lesz többé befolyásunk. Gondoljunk egy másik költőre, Szenes Hannára, erre a zsidó mártírra, akit ugyancsak a szavainak erejéből ácsolt sorsa tart el magasra a világ fölé.