A bort természetesen úgy, hogy meginnám. A Zsoltár azt mondja: Kóstoljátok meg és lássatok. – Persze az lenne a legjobb, ha a drágakövet, amikor akarom, átváltoztathatnám nővé, kigyönyörködném magam benne, aztán újra átváltoztatnám és meginnám, végül ismét drágakő lenne és sose fogyna el. Volna zafír és ametiszt és gyöngy és gyémánt és smaragd és topáz asszonyom és borom. Mámoranatómiám főtétele: minden mámor gyökere a szerelem. A bor folyékony szerelem, a drágakő kristályosodott szerelem, a nő az élő szerelemlény. Ha még hozzáteszem a virágot és a muzsikát, akkor tudom, hogy ez a szerelem színekben ragyog és énekel és illatozik és él és megehetem és megihatom. Az alkimisták azt mondják, hogy a drágakő nem egyéb, mint az eredeti teremtésben élt tiszta szellemlény, vagyis angyal, de amikor az ember bűnbe esett, az anyagba magával rántotta. Kővé változott. Ragyogó tisztaságát azonban, mint kő is megtartotta. Ez az elmélet fedi az én teóriámat arról, hogy a borokban és szőlőkben tulajdonképpen szellemi olajok laknak s ezek géniuszok.
Így üldögéltem és meditáltam a berényi kertekben, s amikor napnyugtakor hazafelé indultam, sikerült a termékeny délutánt vidám csattanóval befejezni. Az út mellett nova szőlőtőkét pillantottam meg. Az első percben meghökkentem. Hát ez ugyan miféle drágakő? Abban a pillanatban rájöttem, hogy a bor teljes világ, és mint minden teljes világ, mint például a nő, a gonosznak, az aljasnak, a sötét pokloknak is helyet ad, és kell adjon. A novaszőlő és a belőle készült maró, büdös, borszerű folyadék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy ő is bort csináljon. Soha ennél sikertelenebb kísérletet! A nova a puritánok, a pietisták, a vénkisasszonyok, az agglegények bora, a kapzsi, a fösvény, az irigy, a komisz embereké. Egészséges ember, ha szagát érzi, az orrát is befogja, s ha megkóstolja, eszeveszetten köpködni kezd és addig kiáltozik, amíg valami rendes itallal száját ki nem öblíti. Mondom, az ördög megirigyelte a Teremtő borművét, és elhatározta, hogy ő is bort fog csinálni. Beletette sárga kapzsiságát, bosszúszomját, mérgét, pimaszságát, grimaszait, gyáva alattomosságát, komikus nyomorékságát, minden ügyefogyott olaját, és hihetetlenül bőtermővé tette.
"A bor: metakommunikáció, tükör, képzettársító, élmény, falakat döntő, megosztó. " – a cég ars poeticája minden palackból kiérződik. A kékfrankos után jön a Pír, a két különböző évjáratú (2015-ös és 2016-os) kékfrankosból, illetve 2016-os cabernet franc-ból és portugiserből házasított, poharazgatós "bisztró-vörös". – Ez az a műfaj, aminél nem lehet vacakolni, egyszerűen jónak kell lennie – jelenti ki Péter. A Pír kapcsán sok mindent megtudunk a villányi hagyományokról is. E borvidéken eredetileg három vörös szőlő dominált: a kékfrankos és a portugiser, no meg a kadarka. – Az oportó degradálódott, pedig lehetne belőle "nagy bor", de a jelenlegi elvárások miatt Márton-napra kész kell lenni vele – fűzi hozzá. A sor végére két cabernet franc marad. Ez Villány meghatározó fajtája, Péterék 5 hektárjából kettőn ez terem. Előbb a 2017-est kóstolhatjuk meg. – Villányban neki a legjobb az "agroökológiai potenciál", organikus termelésre tök jó, meg lehet védeni könnyen, és kevés hordóval is működik – hallhatjuk a sommás összefoglalást.