A "Halott lelkek" versének elemzésével minden bizonnyal meg kell jegyezni, hogy Chichikov a "középső" ember. Maga a szerző arról beszél róla, hogy "nem rossz megjelenés", de nem szép, nem túl vékony, de nem túl kövér, nem túl öreg és nem túl fiatal. Az olvasó elrejtette a kalandor életének történetét az utolsó, tizenegyedik fejezetig. Ebben látni fogod, ha figyelmesen elolvastad a "Halott lelkeket". A fejezetek elemzése rávilágít arra, hogy a szerző csak tizenegyedik fejezetben meséli el a történetet. Pieris • Vers, Sajgó lélek, Lelkek temetője • Költészet, irodalom. Miután úgy döntött, hogy ezt megteszi, Gogol elkezdi hangsúlyozni a "vulgáris", a hős középszerűségét. Azt írja, hogy "szerény" és "sötét" eredete. Nikolai Vasziljevics ismét elutasítja a szélsőségeket karakterének meghatározásában (nem csaló, de nem hős), de Chichikov fő minőségéhez - a "felvásárló", a "mester" megáll. Chichikov egy "átlagos" személy Ebben a hősben tehát nincs semmi különös - ez az úgynevezett "átlagember", amelyben Gogol megerősítette a vonalat, amely sok emberre jellemző.
Ez az eltérés Chichikov városától és a téma megtervezésétől. Igényes olvasók Nikolai Vasilievics az olvasók számára nagyon igényes - azt akarja, hogy behatoljanak a jelenségek lényegébe, és ne csússzanak fel a felületükön, a halott lelkek munkájának rejtett jelentéseire gondolnak. Ezt alaposan meg kell vizsgálni. Szükséges a szerző szavainak "objektív" vagy informatív jelentését meghaladni, de a legfontosabb jelentés szimbolikusan általános. Pont mint szükséges, mint Puskin az "Eugene Oneginben", az olvasók társszerzése a "Holt lelkek" szerzőjének. Fontos megjegyezni, hogy Gogol prózájának művészi hatása nem az általunk leírt, de ábrázolt, hanem ahogyan ez megtörtént. Meggyőződni fog róla, miután egyszer elemezte a "Halott lelkek" munkáját. A szó egy finom hangszer, amelyet Gogol tökéletesen elsajátított. Nikolai Vasilievics hangsúlyozta, hogy az írónak, aki foglalkozik az emberekkel, figyelembe kell vennie azokat a félelmet és bizonytalanságot, amelyek a rossz tetteket elkövetőkben élnek.
Ady Endre TÁJKÖLTÉSZETE 3. Ady Endre TÁJKÖLTÉSZETE A pályakép vonatkozó mozzanatai: (csak vázlatosan) A 19. század végének új hangot kereső magyar lírája Ady Endre (1877 1919) számára már előkészítette a talajt. Az új törekvések Keresztény élmény, magyarság Keresztény élmény, magyarság ÚTON BABITSHOZ, KODÁLYHOZ ÉS UTÓDAIKHOZ A humanista nem azért nyúl vissza a régihez, mert sokallja az újat, hanem mert kevesli írta Babits. A mûvészet jelen idejû. Régi és Négy fal között (1907) Négy fal között (1907) - K. D. legelőször verset írt (nagyon fiatalkori versek is lehetnek benne) kötetszerkesztése rendhagyó o K. jellemzése kor verseskötetiről: Többnyire tíz ív terjedelm. Ezek igazából nem is tájversek a szó szoros értelmében, hanem inkább térbe vetített, helyszínhez kötött értékleírások (értékek meglétéről és hiányáról). Vannak olyan versei, amelyben a kulturálatlan magyar világ szemben áll a művészet és kultúra fővárosával, Párizzsal. Ilyen versek például az Egy párizsi hajnalon (1904), A Gare de l'esten (1905), vagy a Párizs, az én Bakonyom (1906).