Afrika, ellentétben a Távol-Kelettel, nem rendelkezik hosszú tradícióval a fakitermelés és feldolgozás területén, sem az erdők megóvásában. Az afrikai fakitermelés a 19. században a gyarmatosítással indult meg és gyakran az egyetlen szempont az export volt. Európában az 50-es és 60-as években alkalmazták a legnagyobb mennyiségben az afrikai egzóta fajokat, elsősorban a bútoripar a mahagóni féléket (sipo, kosipo, sapelli, khaya mahagóni). Napjaink fafeldolgozásában inkább a távol-keleti egzóták kerültek előtérbe, de afrikai fajokat is felhasznál a faipar. A népszerű vadászkutya fajták története évszázadokra nyúlik vissza (x) - Kutyafajták. A továbbiakban ismertetett fajokon túl, a következő afrikai egzóták kerülnek még felhasználásra: iroko (kambala), padouk, niangon, framire, limba, tali, wenge, mansonia, wawa (samba, ayous), azobe (bongossi), stb. A közép- és dél-amerikai egzóták A közép- és dél-amerikai őserdőkből ma már meglehetősen korlátozott számú fafaj szerepel a faipari feldolgozásban. Az itt található hatalmas összefüggő erdőterület nagyon megszenvedte az elmúlt évszázadok pusztításait.
Trópusi Fajok Jellemzői (Ipari Haszonfák)
(v4. 00 kiadás)
A Népszerű Vadászkutya Fajták Története Évszázadokra Nyúlik Vissza (X) - Kutyafajták
Ma is jellemző az erdők felelőtlen irtása, kivágása és elégetése, a különböző nemesfémek utáni kutatás miatt vagy azért, hogy a felszabadított területeken mezőgazdasági termelés indulhasson meg. Így például a legértékesebbnek számító "valódi" amerikai mahagóni (karibi mahagóni vagy acajou amerique) ma már nem beszerezhető faanyag. A továbbiakban jellemzett fajokon túl még a következő amerikai egzótákkal találkozhatunk a fafeldolgozásban: jatoba (courbaril), tatajuba, basralocus (angelique), tauari, marupa. Trópusi fajok jellemzői (ipari haszonfák). Az egzóták általános tulajdonságai A trópusi fák általános jellemzője, hogy örökzöldek, a fotoszintézis egész évben folyamatos, és így a kambium megszakítás nélkül működik. Ennek következtében a trópusi fák nem rendelkeznek évgyűrűkkel. Ezek helyett növekedési zónáik vannak, melyek az esős és a száraz évszakok váltakozását fejezik ki. A mérsékelt égövi fafajok évgyűrűihez hasonlóan, a növekedési zónák határai is lehetnek szabad szemmel jól vagy kevésbé láthatók, fafajtól függően. A trópusi fák döntő többsége szórtlikacsú, általában szabad szemmel is látható, nagy vagy közepes méretű edényekkel, melyek magányosan állnak vagy kisebb csoportokba rendeződnek.
Óriási fajgazdagságuk és az azon belüli különbözőségek miatt az egzóták műszaki tulajdonságai nagyon különbözőek. Megmunkálhatóságuk, tartósságuk, egészségre ártalmas járulékos anyag tartalmuk is különböző. Nehezen száradnak. Mechanikai megmunkáláskor célszerű keményfémlapkás szerszámot használni, mert nagy mennyiségű ásványi anyagot, főleg szilíciumot tartalmaznak, mely gyors éltompulást okoz. Jól pácolhatók, de számolni kell az erős szálfelhúzással. Felületkezelésnél, az erős szívóhatás miatt, célszerű több réteget felvinni, mint a hazai fák esetében. Egyes lakkoknál izolátort kell alkalmazni, pl. a poliészter lakk enélkül nem keményedik ki a felületen.