Ezen a napon született Magyargyerőmonostori Kemény János (Magyarbükkös, 1607. december 14. – Nagyszőlős, 1662. január 23. ) erdélyi fejedelem. A császáriak és az erdélyi rendek egy részének felkérésére visszatért a politikába, 1660. november 22-én kiáltványban tudatta, hogy felveszi a harcot a törökök pártolta Barcsayval. Barcsay Gáspár, a fejedelem egyik testvére ellen, 1660. november végén, Örményesnél – a későbbi Marosörményesnél – Kemény serege csatát nyert, Barcsay Gáspárt megölték. Kemény Jánost 1661. január 1-jén választották fejedelemmé. Kemény később elfogatta Barcsay Ákost, és emberei 1661. július elején Kozmatelkén meggyilkolták a volt fejedelmet. A törökök azonban már korábban, Barcsay elfogása előtt, végleg elfordultak az általuk erélytelennek tartott Barcsaytól, ezt Kemény is tudta, ugyanis 1661. márciusában maga mondta azt, hogy "Barcsaynak töröknél igen be van téve a kapuja". A volt fejedelem egyik testvérét, Barcsay Andrást 1661. május 16-án Kemény János felakasztatta, annak ellenére, hogy korábban Fogaras várát, Barcsay Ákos erre utasító levelének kézhezvételét követően, átadta Keménynek.
Kemény János: Kemény János erdélyi fejedelem önéletirása (Szalay László-Heckenast Gusztáv, 1856) - Róla szól Kiadó: Szalay László-Heckenast Gusztáv Kiadás helye: Pest Kiadás éve: 1856 Kötés típusa: Félbőr Oldalszám: 543 oldal Sorozatcím: Magyar történelmi emlékek Kötetszám: 1 Nyelv: Magyar Méret: 23 cm x 16 cm ISBN: Megjegyzés: Bordázott gerincű félbőr könyvkötői kötésben. Nyomatott Landerer és Heckenastnál, Pest. Előszó Történelmi kútfőink kiadása által előmozdítani a nemzet múltjának ismeretét, - e czélhoz kivántam jelen gyűjteményemmel járulni. Kemény János Gyerőmonostori Kemény János Kemény János Erdélyi fejedelem Uralkodási ideje 1661. január 1. – 1662. január 23. Elődje Barcsay Ákos Utódja I. Apafi Mihály Életrajzi adatok Született 1607. december 14. Magyarbükkös Elhunyt 1662. (54 évesen) Nagyszőlős Édesapja Kemény Boldizsár (? – 1630) Édesanyja Tornyi Zsófia Házastársa Kállay Zsuzsanna (1632), Lónyay Anna (1659) Gyermekei Kemény Ferenc Kemény Simon ( 1633 – 1675) A Wikimédia Commons tartalmaz Kemény János témájú médiaállományokat.
Kemény János - altmarius 1690. prilis 15. I. Apafi Mihly erdlyi fejedelem halla [1] A volt fejedelem egyik testvérét, Barcsay Andrást 1661. május 16-án Kemény János felakasztatta, annak ellenére, hogy korábban Fogaras várát, Barcsay Ákos erre utasító levelének kézhezvételét követően, átadta Keménynek. Állítólag azért végeztette ki, mert Barcsay András – amikor az erdélyi sereget a tatárok 1657 -ben fogságba ejtették – Kemény kezességvállalása ellenére a rabságból megszökött, és helyette Keménynek kellett fogságban maradnia. Kemény szakított a Portával, és I. Lipót császár oltalmát kérte. A büntetésére szervezett török hadjárat elől Magyarország területére menekült. Kemény helyére a Porta I. Apafi Mihályt nevezte ki. A Kemény segítségére érkező császári hadak, Montecuccoli vezényletével, azonban csata nélkül cserbenhagyták, aki mégis megütközött Apafinak és az őt támogató törököknek Kucsuk (Kücsük) Mehmed jenői bég vezette seregével, és Segesvár mellett, Nagyszőlősnél, 1662. január 23-án elesett a csatában (lezuhant lováról, s valószínűleg a menekülő sereg taposta halálra).
1607. december 14. Szerző: Tarján M. Tamás "Embernek hazájáért nem méltóságos állapotban, de barom pásztor alacsonyságában is kellene szolgálni. " (Kemény János) 1607. december 14-én, Bükkösdön született Kemény János diplomata, hadvezér, aki 1661–62 között ült az erdélyi fejedelmi székben. Kemény zűrzavaros időszakban, a török uralom lerázásának küldetésével állt az ország élére, törekvései azonban kudarccal végződtek, makacssága pedig újabb szenvedéseket zúdított Erdélyre, amiért a későbbi korokban sokan negatívan értékelték őt. Kemény kiemelkedő diplomáciai és hadvezéri karrierjét Bethlen Gábor fejedelem (ur. 1613-1629) apródjaként kezdte, akinek halála után előbb Bethlen István (ur. 1630), majd – jó érzékkel váltva – I. Rákóczi György (ur. 1630-1648) szolgálatába szegődött. Rákóczi elsősorban a diplomáciában vette igénybe Kemény János szolgálatait, aki az 1630-40-es években többek között Bécsben, Konstantinápolyban, Franciaországban és a Havasalföldön tárgyalt, így például részt vett a linzi béke tető alá hozásában is.
Állítólag azért végeztette ki, mert Barcsay András – amikor az erdélyi sereget a tatárok 1657-ben fogságba ejtették – Kemény kezességvállalása ellenére a rabságból megszökött, és helyette Keménynek kellett fogságban maradnia. Kemény szakított a Portával, és I. Lipót császár oltalmát kérte. A büntetésére szervezett török hadjárat elől Magyarország területére menekült. Kemény helyére a Porta I. Apafi Mihályt nevezte ki. A Kemény segítségére érkező császári hadak, Montecuccoli vezényletével, azonban csata nélkül cserbenhagyták, aki mégis megütközött Apafinak és az őt támogató törököknek Kucsuk (Kücsük) Mehmed jenői bég vezette seregével, és Segesvár mellett, Nagyszőlősnél, 1662. január 23-án elesett a csatában (lezuhant lováról, s valószínűleg a menekülő sereg taposta halálra). A fennmaradt hagyományok szerint a szásznádasi temetőben temették el. Barcsay Ákos és András megölését a kortársak mélyen elítélték. Ezért, amikor Kemény János elesett, így írtak haláláról: "Barcsay uram bús haláláért áldozat kellett, Isten keze volt rajta"; és: "Visszaadá Isten igaz kölcsönnel a jámbor, kegyes Barcsay Ákos ártatlan halálát.
bethleni Bethlen Miklós * 1642. szeptember 1. † 1716. október 27. 1691. december 4. 1704. Ő éri el okos diplomáciával Bécsben a " Diploma Leopoldinum " (1690) megfogalmazását. Ez a Habsburg-birodalmon belül az adott körülmények közt a viszonylag legnagyobb szabadságot biztosítja Erdélynek. Így a Habsburg uralkodók veszik fel az erdélyi fejedelmi címet, és Erdélyt továbbra is önálló tartományként kormányozták, élén császári főkormányzóval. Bethlent Erdély kancellárjává nevezték ki. felsővadászi II. Rákóczi Ferenc * 1676. március 27. † 1735. április 8. július 8. Kemény János átélte Erdély fénykorát, és részese volt a hanyatlás kezdetének. Önéletírása, amelyben a magyar irodalomban elsőként alkalmazta szervesen és rendszeresen az anekdotát, a magyar barokk próza jelentős alkotása, egyben értékes forrásmű, amelyet felhasznált munkássága során Kemény Zsigmond, valamint Móricz Zsigmond is az Erdély-trilógia megírásakor. U alaku házak