"Szent Mártonnak ünnepén, égő lámpást viszek én. Világítson mindig nékünk, ahol járunk, ahol élünk" 2021. november 11-én, Szent Márton napján a katolikus iskola tanulói és a városi iskolák hittanos diákjai lámpás felvonuláson és szentmisén vettek részt a kora esti órákban pedagógusok, szülők és a hívek kíséretében. Utána meleg teát, és libazsíros kenyeret kapott minden kedves jelenlévő. Ez az ünnep nem csak arra jó, hogy összehozza egy gyertyafényes sétára a közösséget, hanem arra is megfelelő alkalom, hogy a gyerekek tudását bővítsük és kreativitását megmozgassuk. A hagyományőrzés elengedhetetlen része, hogy megismertessük a tanulókat a népszokásokkal és az év ezen időszakára vonatkozó hiedelmekkel, jóslatokkal. Minden évben elmeséljük Szent Márton történetét a ludakkal: amikor el akart bújni püspökké választása elől, hogyan buktatták le a rejtőzködő Mártont a gágogó szárnyasok. Szent Mártonnak az alakja nagy hatással van a gyerekekre. Jósága által fényt és meleget áraszt a szükségben és nyomorban szenvedő emberek felé.
Ha Márton napja, akkor finom libasült és újbor – vallaná a többség. Valójában azonban ennél jóval többet rejt magában ez a novemberi nap, amely nemcsak a katolikusok és a magyarok, de a hajdani állattartók életében is kiemelkedő ünnep volt. Hogyan kötődik Szent Márton Magyarországhoz? Hát a libákhoz mi köze? Tours-i Szent Mártont mindig is nagy tisztelet hazánkban, ami nem véletlen, hiszen Pannónia provinciában, azon belül pedig a mai Szombathelyen, Savariában született – egyes források szerint 316-ban, mások szerint egy évvel ezt követően. Apja katonaként szolgálva tett szert Itáliában birtokra, ahol aztán letelepedtek, s noha Márton tizenöt évesen maga is katonának állt, már korábban elkötelezte magát a kereszténység mellett. Végül 341-ben lépett ki a hadseregből, miután Galliában előbb nem volt hajlandó harcba vonulni a pogányok ellen, majd – részben azt bizonyítva, hogy a háborúskodást nem gyávaságból, hanem meggyőződésből utasította el – fegyverek nélkül indult volna a csatába. Az ütközetre azonban nem került sor, amit többen csodaként értelmeztek.
Na és a felvonulás? Német nyelvterületről terjedt el a lámpás felvonulás (Martinsumzug) szokása, amely Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez. Hazánkban jellemző, hogy német nemzetiségi települések, oktatási intézmények és egyházközösségek szervezésében gyerekek, családok járják az utcákat maguk készítette lámpásokkal és közben Márton-napi dalokat énekelnek. Pécsett idén a Német Nemzetiségi Önkormányzat is szervez felvonulást, melyben 500 iskolás működik közre, erről ITT írtunk bővebben. Hirdetés
Márton lúdjai. Mi köze a libáknak ehhez a nevezetes naphoz? Egyebek mellett ez is kiderül ebből az írásból. Márton-nap egy olyan nevezetes nap az évben, amit nem lehet elfelejteni. Keresztény ünnep, amikor az óvodákban felvonulásokkal, mesékkel emlékeznek meg Szent Márton legendájáról, az éttermek pedig libanapokat tartanak ebben az időszakban. Mikor van Márton-nap: nem meglepő módon Márton névnap dátumán, azaz november 11-én van. Ha van Márton nevű ismerősöd, ne felejtsd el ezen a napon felköszönteni! Az alábbiakban Márton-nap eredete mellett elmondom, hogy ki volt Szent Márton, milyen legendák, történetek kapcsolódnak személyéhez. Márton-nap eredete Márton-nap elsősorban a nagy lakmározásokról nevezetes. Ha Márton-nap eredetét vizsgáljuk, akkor azt kell megnéznünk, hogy kapcsolódik ez a nap az evészethez és miért esznek az emberek ezen a napon elsősorban libát. Márton-nap története a római időkig vezethető vissza. Ősszel, a téli évnegyed kezdő napján az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát.
Szent Márton és a koldus Végül a katonaságnak köszönhette, hogy Galliába (Franciaországba) küldték, ahol Amiensben teljesített szolgálatot. Itt történt az az eset, amit a történetírók úgy említenek, hogy Farkasordító hideggel jött a tél Galliába, sokan megfagytak a nagy hidegben. Az amiensi légiós minden tartalék ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán azok a ruhadarabok maradtak meg, amit épp viselt. Egy napon hosszú szolgálatból éhesen, fáradtan átfagyva hazatérve didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldusra borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt a fiatal katonához: "Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe". Márton, a római legionárius keresztény útra tér A római katona 339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg szolgálati helyén Amiensben, ahol még két évig szolgált a légió kötelékében. Ezután felkereste a szentéletű poitiers-i püspököt Hiláriust és felajánlotta neki szolgálatait.
Hilárius megelégedésére tevékenykedett a hit szolgálatában, ezért a püspök szinte azonnal diakónussá akarta szentelni. Márton visszautasította az előléptetést, mivel egyelőre méltatlannak tartotta magát erre a tisztségre. Az egyházi rangfokozatok legalsó lépcsőjén kezdte szolgálatát és csak később vette fel a diakonátus rangot. Hazatérés Savariába Márton az írások szerint álmában arra kapott utasítást, hogy térjen vissza szülőföldjére, Pannóniába és ott hirdesse Krisztus igazságát. Szülei már előbb visszaköltöztek Saváriába, így hozzájuk költözhetett és édesanyját is megtérítette, meg is keresztelte az egykor a szombathelyi Domonkos templom előtt álló kút vizével. A kút helyén ma Rumi Rajki István Szent Márton szobra áll. Apja élete végéig pogány maradt. Tours püspöke Rövid itáliai hittérítői kitérő után ismét Galliában kötött ki, ahol kezdetben remeteéletet élt, és Ligugé városa mellett hívőket gyűjtött maga köré, akiket azért tanított, hogy minél többen hirdethessék a kereszténység tanait.