1989. június 16-án a nemzeti gyász és megemlékezés napján, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót. A gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember búcsúzott a mártíroktól, a szónokok - Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor - Nagy Imre harcostársai és a koncepciós perek túlélőinek nevében is beszéltek. Az ünnepélyes újratemetést a 301-es parcellában tartották, a családtagok, a harcostársak és a barátok koszorúinak elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát. A síroknál a családok által felkért szónokok mondtak búcsúbeszédet, végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak, és megáldották a 301-es parcellát. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án - azon a napon, amikor Kádár János, az állampárt első embere meghalt - a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket posztumusz, bűncselekmény hiányában felmentette.
Gyenes Judith, Jánosi Katalin, Szabó Árpád, Zimányi Tibor A Nagy Imre-per áldozatainak exhumálása és azonosítása az Új Köztemető 301-es parcellájában 1989. március végén, Gimes Miklós sírjának feltárása, Nemeskéri János, Hegedűs B. András, Dornbach Alajos, Gimes Miklósné, Csillag József 1989. Csillag József, Dornbach Alajos, Gimes Miklósné, Hegedűs B. András, Nemeskéri János A Nagy Imre-per áldozatainak exhumálása és azonosítása az Új Köztemető 301-es parcellájában 1989. március végén, Gyenes Judith, Jánosi Katalin és férje 1989. 03. A Nagy Imre-per áldozatainak exhumálása és azonosítása az Új Köztemető 301-es parcellájában 1989. március végén, Gyenes Judith, Jánosi Katalin és férje Benedek Jenő, Halda Alíz, Nemeskéri János 1989. Gyenes Judith, Halda Alíz, Jánosi Katalin, Nemeskéri János A Nagy Imre-per áldozatainak exhumálása és azonosítása az Új Köztemető 301-es parcellájában 1989. március végén, Jánosi Katalin, Gyenes Judith és Halda Alíz 1989. Gyenes Judith, Halda Alíz, Jánosi Katalin A Nagy Imre-per áldozatainak exhumálása és azonosítása az Új Köztemető 301-es parcellájában 1989. március végén, Nemeskéri János Maléter Pál fényképével, Gyenes Judith, Gimes Miklósné, Jánosi Katalin, Ember Judit és a Fekete Doboz stábja 1989.
Huszonöt esztendeje, 1989 március 29-én kezdődött az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett miniszterelnöke, Nagy Imre és mártírtársai - Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József - holttestének kihantolása (exhumálása) a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában. 1988-ban, az akkori magyar miniszterelnök, Grósz Károly (erős belső és külső politikai nyomásra) Kanadában jelentette be: a Nagy Imre perben kivégzett 1956-os mártírok földi maradványait kiadják a hozzátartozóknak, hogy szűk családi körben eltemethessék őket. Addig mindössze annyit lehetett sejteni, hogy valószínűleg a budapesti Új Köztemető 301-es parcellájában (a hivatalos rabtemetőben) nyugszanak; a hivatalos szerv (minden civilizált, humanitárius hagyományt felrúgva) mindeddig a holttestek kiadását, a sírok pontos helyének megjelölését is megtagadta. 1988 nyarán Dr. Pajcsics József ezredes, a BM Vizsgálati Osztályának vezetőhelyettese kapott felső parancsot, hogy "derítse ki": hol találhatóak Nagy Imre és mártírtársai földi maradványai?
Nagy Imre és társai exhumálása Magyarország, Budapest, Budapest Budapest, 1989. március 29. Rendőrök az Új Köztemetőben, amikor elkezdték a Nagy Imre-per áldozatainak exhumálását a 301-es parcellában. MTI Fotó: Kisbenedek Attila Nagy Imrét, valamint Gimes Miklóst és Maléter Pált 1958. június 16-án akasztották fel a kőbányai Kisfogház udvarán. Holttestüket a börtön udvarán temették el, kátránypapírba drótozva. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én holttestüket titokban hantolták ki az éj leple alatt és átvitték a rákoskeresztúri Új köztemető főbejáratától legtávolabb eső, 301-es parcellájába, arccal a föld felé. A temetői nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be. 1988. június 5-én a volt 1956-os elítéltek által alapított Történelmi Igazságtétel Bizottság közzétett egy felhívást, melyben követelték többek között a Nagy Imre-per során kivégzettek tisztességes eltemetését és rehabilitációját, ez alapján kezdték meg az exhumálásokat. 1989. június 16-án Nagy Imrét és társait ünnepélyes keretek között újratemették Budapesten, több százezer fő részvételével.
Pozsgay nyilatkozatával a rendszer legfontosabb tabuja dőlt le. Nagy Imre és mártírtársainak exhumálása 1989 áprilisának elején ért véget a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A holttesteket arccal lefelé, összedrótozva, kátránypapírba csomagolva találták meg. A hozzátartozók és a Történelmi Igazságtétel Bizottsága a temetés időpontjának a kivégzés 31. évfordulóját, június 16-át javasolták, amit a kormány elfogadott. Június 8-án megállapodás született arról, hogy Németh Miklós miniszterelnök és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke részt vesz a gyászünnepségen, és kifejezi a kormány és a parlament tiszteletét az 1956-os forradalom áldozatai előtt. 1989. június 16-án a nemzeti gyász és megemlékezés napján, a gyász fekete és fehér színeinek drapériájával bevont Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót. A gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember búcsúzott a mártíroktól, a szónokok - Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla és Orbán Viktor - Nagy Imre harcostársai és a koncepciós perek túlélőinek nevében is beszéltek.
1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) Politikai Bizottságának tagja egy rádióinterjúban úgy fogalmazott: az MSZMP KB történelmi albizottsága a kutatások alapján "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek... 1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés". Pozsgay nyilatkozatával a rendszer legfontosabb tabuja dőlt le. Nagy Imre és mártírtársainak exhumálása 1989 áprilisának elején ért véget a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A holttesteket arccal lefelé, összedrótozva, kátránypapírba csomagolva találták meg. A hozzátartozók és a Történelmi Igazságtétel Bizottsága a temetés időpontjának a kivégzés 31. évfordulóját, június 16-át javasolták, amit a kormány elfogadott. Június 8-án megállapodás született, hogy Németh Miklós miniszterelnök és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke részt vesz a gyászünnepségen, és kifejezi a kormány és a parlament tiszteletét az 1956-os forradalom áldozatai előtt.