Egyetértek azokkal, akik szerint az előadás már akkor elkezdődik, amikor a néző belép a színház kapuján. Az ügynök halálában van egy mondat, a fiú odavágja az apjának, hogy: "Egy tucatember vagyok, és te is! " Erre az apa azt válaszolja: "Nem vagyok tucatember! Én Willy Loman vagyok! Te Biff Loman vagy! " A név, a személyiség szerepe (és a személyesség, vagy akár a személyeskedés) alapkérdése ennek a darabnak. Ilyenkor jó, ha minél közelebbről látjuk a színészt. Kőszegi Ákos, Danyi Judit / Kecskeméti Katona József Színház: Az ügynök halála / Fotó: Walter Péter – Arthur Miller e drámájáért elnyerte a Pulitzer-díjat. Ön szerint miben rejlett népszerűségének és sikerének titka? 1949-ben írta. Az első olyan színdarab volt, amelyre látványosan visszahatott a film. Analitikus darab, itt is arról van szó, hogy a múlt eseményei hogyan határozzák meg a jelent, de az emlékek nem úgy kísértenek, mint a korábbi drámákban, például Ibsennél, hogy beszélnek róla a szereplők, hanem látjuk is magukat az emlék-jeleneteket a színpadon, hasonlóan a filmen sokat használt flashback-jelenetekhez.
Ám a rendszer egy labirintus képévé formálódik, amelyben hol látjuk a szereplőket, hol eltűnnek benne, mintha a káoszt éppen a túlzott rendszeresség vagy a tudatban makacsul védett rend monomániás ismételgetése alakítaná ki. Gálffi László valószínűleg minden idők egyik legzavartabb ügynökét alakítja az első pillanattól az utolsóig. Energikus, ugyanakkor remeg a hangja, örül meg fél, leginkább egy gyermekre hasonlít. Őrületének fázisait erősítik fel azok a hangok, zajok és zenék, amelyekkel Egervári Mátyás és Kákonyi Árpád kísérik az előadást. Ám a személyiség teljes megbomlása a többi szereplővel való viszonyban kristályosodik ki igazán. Az emlékképek – a nő ( Kerekes Viktória) és Ben bácsi ( Csuja Imre) – magától értetődő otthonossággal mozognak Loman fejében, és úgy tűnik, sokkal jobban kiismerik benne magukat, mint maga a főszereplő. És ott van még a család, mely – mint említettem - kötött rendszerbe szerveződik az ügynök körül. Van a színpadon négy szék, mely szigorú koreográfia szerint mozog, mégpedig az apa helyzetétől függően.
A szín fölött az álom levegője leng, a valóságból kibomló álomé. Csak középütt a konyha tetszik valóságosnak: benne konyhaasztal, három szék és egy hűtőszekrény. Más berendezési tárgyat nem látni. A konyhában hátul elfüggönyözött bejárat, amely a nappaliba vezet; a konyha jobb oldalán, úgy fél méterrel magasítva emelkedik a hálószoba, melyet csak egyetlen szék és egy vaságy jelez. Az ágy fölötti polcon atlétikai verseny győzelmi kupája. A hálószobából közvetlenül nyílik ablak a bérkaszárnyára. A konyha mögött két és fél méternyi magasságban a fiúk hálószobája, melyet most még alig látni. A homályból csak két ágy rajzolódik elő, és a szoba hátsó falánál a padlásablak. (A fiúk hálószobája a színen nem látható nappali szoba fölött van. ) Baloldalt, ehhez a hálószobához, egy lépcső kanyarodik föl. A díszlet, legalábbis bizonyos része átvilágítható. A ház teteje egydimenziós, alatta és fölötte a bérkaszárnyák láthatók. A ház előtt előszínpad, mely már-már a zenekar fölé ível. Ez az előtér a darab során kertként éppúgy szerepel, mint Willy álmainak színtereként, a városban játszódó jeleneteket is itt láthatjuk.
A vacsora dulakodással végződik. Végül a két fiú magára hagyja az apját és az étkezőben korábban kiszemelt nőkkel távoznak. A vita otthon is folytatódik: Linda vádolja a fiait, amiért apjukat magára hagyták, Willy pedig először összeszólalkozik Biffel, majd könnyek között mégis kibékülnek. A családi veszekedés elül, de Willyt már nem látjuk viszont élve. Halálának nem vagyunk közvetlen tanúi, csupán azt halljuk, hogy autóba ül és távozik. A zárójelenet Willy temetése, amikor kiderül, korábban már próbálgatott módon, valószínűleg autóval követett el öngyilkosságot. Felesége a temetés után kifizeti a házon lévő tartozás utolsó részletét, de az így megszerzett szabadsággal a darab szerint már nem tud mit kezdeni. Az "amerikai álom" ígérete teljes kudarcnak bizonyul. A darab ugyan az 1940-es évek viszonyai között játszódik, de sok szempontból a mai Egyesült Államokra is igaz. Willy a családjáért látszólag mindent feláldozó apa szerepét játssza, valójában azonban a saját álmaiban él és megalomániás célokat követ.
Míg az 1960-as években a darab magyarországi bemutatóit politikai célok motiválták, a rendszerváltozást követő időszakban a darabban leírt antiszociális viszonyok idehaza is élményszerű tartalomra tettek szert. Ekképpen az eredeti társadalomkritika egyetemes jelentősége is jobban megragadható. Magyar ősbemutató [ szerkesztés] A darabot először a Nemzeti Színházban mutatták be, 1959-ben. A Rácz Jenő által fordított darabot Marton Endre rendezte, Willyt Timár József, Lindát Somogyi Erzsi, Biffet Kálmán György, Happyt Kállai Ferenc játszotta. Az előadásról felvétel is készült. Ez volt az első magyar színházi közvetítés. [3] A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 28; ugyanitt huszonhárom színházi fotó is található. [Mj.