Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet, hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat. A trilógia első részét nagyon szerettem. Egy különleges, de annál rémisztőbb jövőképet festett le Amy Ewing, amiben egy percig sem szerettem volna élni, de annál kíváncsibban olvastam róla. Természetesen megvoltak a hasonló YA disztópiák szinte teljességgel azonosságai, a különleges hősnővel, a fennálló borzalmas hatalommal, azzal, hogy a főhősnő döbben rá először ennek az embertelenségére, de mindezt az írónő mégis egy érdekes köntösbe bújtatta. Ráadásul a lassan beinduló történet a végére olyan látványosan felgyorsult, hogy tényleg érdekelt, hogy mi is lesz a folytatás. A fehér rózsa amy ewing son. Amire nem is kellett túlságosan sokat várnunk. Az első rész inkább romantikára hajazó története után a második részben belevágunk a dolgok sűrűjébe. Menekülés, szerveződés, készülődés a rezsim megdöntésére, ezek csak egy részét ölelik fel annak, ami történt a regényben.
), amivel akár sorsfordító lépést is tehetnek, míg a kísérők "csak sima" emberek, így Ash szerepe se valami sok továbbra sem. Akit nagyon szerettem viszont, az Raven és Garnet. Raven - édes jó istenem - olyan szenvedéseken megy keresztül, amelyek picit "zizivé" teszik, de pont ez félelmetessége teszi őt különlegessé. Violet és Raven kapcsolata pedig szívfájdítóan gyönyörű. Pont olyan, mint amilyennek egy barátságnak lennie kell. A másik kedvencem pedig még mindig Garnet. Eleinte azért szurkoltam, hogy Garnet szeresse el Violetet Ashtól (jaj, de nem bírom azt a szegény fiút, sorry:), de most már inkább annak szurkolok, hogy a sokat szenvedett Raven és Garnet lehessen egy pár - nagyon megérdemelnék egymást. A fehér rózsa amy ewing 2. Garnet is folyamatosan változik, méghozzá csakis az előnyére. Azt pedig nagyon élveztem, hogy nemcsak a főbb szereplők, de a mellékszereplők közül is sokan megkapták a várva várt történetüket. A történetről pedig sokat nem szeretnék mesélni, mert szinte bármit mesélnék, az spoiler lenne.