1786. május 23. Szerző: Tarján M. Tamás 1786. május 23-án vesztette életét Madagaszkáron gróf Benyovszky Móric Ágost, az egyik leghíresebb magyar világutazó, az indiai-óceáni sziget első európai uralkodója. Benyovszky a Nyitra megyei Verbón született 1746-ban, Benyovszky Sándor lovassági tábornok és Révay Róza bárónő gyermekeként. A fiút már korán a bécsi hadiiskolába küldték és apja révén hadnagyi rangban, még szinte gyermekként vett részt a hétéves háborúban (1756-1763), majd Lengyelországba szökött. Távollétében rokonai megfosztották apai örökségétől, amit fegyverrel sem tudott visszaszerezni, sőt, Mária Terézia (ur. 1740-1780) még grófi címét is elvette tőle. Benyovszky lengyel földön telepedett le és részt vett az 1767-ben kirobbanó nemesi felkelésben a Bari Konföderáció oldalán. Miután a háborús vereség után orosz fogságba esett, Kijevbe, később Kazánba szállították, ahonnan először sikeresen megszökött, de Péterváron ismét a cári hatóságok kezére került. Benyovszky ekkor már nem kerülhette el sorsát, 1769 novemberében gyalogszerrel Szibériába deportálták, a számára kijelölt Kamcsatka-félszigetet, az Orosz Birodalom legtávolabbi pontját egy év menetelés után érte el.
Benyovszky tisztként szolgált az osztrák hadseregben, majd később a lengyel hadsereghez csatlakozott. Részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek az orosz megszállókkal szemben. Szibériai fogságba esett, ahonnan sikerült megszöknie. Kamcsatkából a Csendes-óceán felé menekült, így az első európaiként megelőzte a híres James Cookot. Néhány évvel később Franciaországban telepedett le, ahol XVI. Lajos király tábornoki ranggal ruházta fel, valamint megbízta Franciaország képviseletével Madagaszkár szigetén. A madagaszkári bennszülöttek királyukká választották, de később lemondott rangjáról. Részt vett az amerikai polgárháborúban, találkozott George Washington elnökkel, baráti kapcsolatot ápolt Benjamin Franklinnel. Benyovszky Móric bejárta az egész világot, Kínától, Japánon és Brazílián át a Karib- térségig. 1785-ben visszatért Madagaszkárra, ezúttal Anglia szolgálatában, Franciaország érdekei ellen harcolva. Kivételes és kalandos életének egy ágyú vagy puskagolyó vetett véget Madagaszkáron, 1786-ban.
Ezt a javaslatát is elutasították, ezért elhatározta, hogy folytatja Madagaszkár gyarmatosítását. Baltimore-i kereskedők segítségével expedíciót szerelt fel, s 1785 júliusában szállt partra, majd a Keleti-fok közelében, Angontsynál felépítette erődjét, Mauritanie-t, kalandorok és bennszülöttek támogatásával. A franciák ellenségesen fogadták, Ile de France kormányzója Larcher kapitány vezetésével egy 60 fős csapatot küldött ellene, s a velük vívott ütközetben Benyovszky 1786. május 23-án elesett. Erődje tövében temették el, sírját elnyelte a trópusi erdő. Utolsó vállalkozása előtt megírta élete kalandjait, művét halála után számos nyelven kiadták, először Londonban 1790-ben. Ez a könyv világhírnevet szerzett számára. Magyarra Jókai Mór fordította le 1888-ban, B. M. gróf életrajza, saját emlékiratai és kalandjai címmel. "Benyovszky Móric határozott, komoly, fennkölt jellem, akinél a lángész csak gazdagon dotált természeti adomány nagy eszmék megvalósítására. S ez a – korát messze megelőzött – eszmekör nyújtja a kulcsot az egész történet világos megértéséhez. "
A fiatalember ezért Lengyelországba utazott, és ott is tartózkodott, amikor értesült édesapja haláláról. Hazatérése után megtudta, hogy sógorai lefoglalták apai örökségét, őt pedig kisemmizték. A hirtelen haragú Móric fegyveres csapatot szervezett, és erőszakkal próbálta visszaszerezni jogos tulajdonát. Az engedély nélküli fegyveres támadás miatt Mária Terézia lázadónak minősítette. A királynő Benyovszkit meg sem hallgatta, hanem felségsértés miatt megfosztotta birtokaitól, és kitiltotta birodalmából. A Benyovszky-kúria Verbón Benyovszky kénytelen volt Lengyelországba távozni. Ebben az időszakban a lengyel politikai helyzet egyre zavarosabbá vált, az ország fokozatosan orosz befolyás alá került. 1767-ben a lengyel nemesek létrehozták a bari konföderációt, és fegyveres felkelést kezdtek az orosz megszállók ellen. Ebben Benyovszky is részt vállalt. Csapata a túlerőtől vereséget szenvedett, ezért Moldvába menekült. Nem sokkal ezután visszatért Lengyelországba, és új csapatot szervezett kóborló felkelőkből.
Hollandiai és angliai útjain kitanulta a hajózást, eljutott Amerikába, egy hazatérése idején elvette Hönsch Zsuzsannát, aki később követte Madagaszkárra. 1767-ben csatlakozott az oroszok által támogatott Poniatowski Szaniszló király ellen szervezkedő lengyel nemesekhez. Haditettei révén a felkelők seregében ezredes, majd tábornok lett, de 1769. május 20-án orosz fogságba esett. Kazanyból megszökött, ám ismét elfogták s a kamcsatkai Bolsereck telepre deportálták, ahová egy év alatt jutottak el. Ott a kormányzó bizalmasa lett, s a megszerzett viszonylagos szabadságát (s a kormányzó lánya, Afanaszija szerelmét kihasználva) 1771 májusban lázadást szított, elfoglalt egy hajót, s 96 társával megszökött. Először Amerika felé indultak, ám a Csendes-óceánon emberei fellázadtak, a zendülésen Benyovszky nagy diplomáciai ügyességgel lett úrrá. Elértek egész a Bering-szoros bejáratáig, majd (Cook kapitányt hét évvel megelőzve) az Aleut-szigetek és Alaszka érintése után a jégzajlás miatt visszafordultak, Formosát (Tajvant) és Japánt érintve jutottak Makaóra, itt halt meg a velük tartó Afanaszija.